Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-27 / 26. szám

mentek át 's az 1-ső pontnál, — mivel a' gyűlés nincs fölkészülve's egészen nincs is felhatalmazva határozni a' löegyházban érvényes symbolumok fölött, mellyek közöl előbbi vitatkozásokkor igen sok a' dortrechti határozatok- 's confessiogallicaig megneveztetett 's osztályozásuk is kívántatott — abban állapodtak meg, hogy a' választmány e' fölölti nézeteit állapítsa meg 's közölje, de nem mint szavazástárgyat, a' ggüléssel. Továbbá a' 2-ik pontnál egyhangúan végeztetett, mivel a1 „javaslattali öszhangzást" csak a'jegyzökönyvekben elszórt sok magyarázat- 's engedményből lehet 's kell kivenni, ,,hogy az egyházrendbe fölveendő magyarázat kidolgozása ö' symbolumok intéző tekintélye 's ennek mértéke fölött a' választmányra bizassék. Végre a' 3-ik pontnál referens nyilváníta, hogy a' választmány most nem képes a' consensus előterjesztését megkísérteni, de „az eljárás és eszközök felől, miként terjesztendő a' consensus elő. javaslatkép nyilatkozhatok" 's nyilvánítván az elnök, hogy az egyházkormánynak az igen nagybecsű fogna lenni, a gyűlés 6 szavazat ellen ezzel is a' választmányt bizá meg. Ekkor még egyszer az uniói javaslatra kelle visszatérni, mivel ott néhány eredménytétel el nem fogadtatott, most pedig a' bevégzett tanácskozásoktól ujolag függőnek mutatkozott. Iüyenek valának a' 3-ik tétel vége, hol mondatik: „hogy az unio tökéletes létesítéséhez megkívántató előterjesztése a' közös hitalapnak a' közös és a' két egyház tankülönségei fölött álló ev. hit egyszerű, de alkalmas kifejezésében állhat csak," és a' 4-ik tétel, melly azt javaslá a' gyűlésnek, „hogy az ordinatio 's tanrend ügyében választmány által készített formulák illyen kifejezés példásílásiul fogadtassanak el." Most lehete 's kelle azt végezni : „hogy e' két pont az ordinatiokori hiteltetés javaslata 4.'s 5-ik pontja iránt hozott végzésekkel van eldöntve." — Nagyobb megütközést szült az 5-ik tétel: ,,a'zsinat egyezzen bele az elvbe, hogy az igy egyesült föegyház egyedek- 's községeknek, tan- és istentiszteletre nézve, luth. vagy ref. typushoz ragaszkodásban teljes szabadságot, kizárva az egyházközösséget kölcsönösen megszüntető minden cselekvényt, ad, de a'fenáiló különségek tovahaladó kiegyenlítését 's összeolvasztását feladataul tekinti." — E' tétel ellen először egy practicus pap azon ellenvetést tevé, hogy az abban egyedeknek is engedett szabadság e* vagy ama typushoz ragaszkodhatni, kapcsolatban a1 választmány által később, a' zsinat tudomására külön följelentés által jutott, hitvallást illető vitaesetre vonatkozólag kimondott elvvel : „hogy egyesek hitvallási összeütközéseivel, mellyek parochiaválasztás- vagy változtatáskor keletkeznek, az unio elöhaladása 's lelkiösmeretszabadság érdekében kell bánni, de el is távoztatni azt, hogy a' szabadság ürügye pénzbeli kötelességek alóli kihúzásra használtassék általok" — némellyeknek alkalmat adna, hogy külső előnyökért e' vagy ama hitvalláshoz, névszerint nagyobb városokban ref. községekhez csatlakozzanak,mivel ezek csekélyebb vagy épen semmi papi járandóságot nem fizetnek.Szónok e' szavakra:„de elis távoztatni 'st" utaltatott, de ugy vélé, hogy az lehetetlen lesz, mert valakinek czélját, csupán pénzbeli kötelességek alól magát kihúzni, ritkán lehet majd bebizonyítani ; 's az e' részben fenálló törvényekre utalás ellen többekkel azt nyilvánitá , hogy azok szerinti ítélet eddig igen biztalan volt 's még inkább azleend, ha különsybolumokra vocatio vagy ennek megtagadása mellett a'község kevesebbsége a' parochialis köteléktől netalán elszakad. Lehetőnek azonban mégsem látszék, hogy a' zsinat e* jogesetek felöl törvényes határozatokat hozzon, igy végre abban állapodék meg, hogy az imént nevezett tételt elfogadja, de a' tisztátlan hitvallás változtatás meggátlását az egyházkormányra 's ennek további intézkedésére bizza. Ekkor a' vitatkozás az 5-dik tételre került, mellynek egész irányát azok, kik az uniót csak a'különhitvallások szerinti folytonos különbözés szilárd elkülönítésével akarják , a1

külön egyházak jogait veszélyeztetőnek tekinték 's egyes kifejezései ellen épen azért sok kifogásuk volt. Némellyek e' nevet: „egyesült föegyház" általán nemakarák jogszerűnek tekinteni, mert az a' nem egyesült községeket meg fogná sérteni 's a' föegyházon kül helyezné; de | válaszolva lön nekik, hogy „igyen egyesült egyház" van mondva, világos vonatkozással az azelőtt hozott határozatokra's elnök azon biztosítást tevé hozzá, hogy az „ev. föegyház" hivatalos név ezentúl is használtatni fog; aztán egy másik tag ohajtá, hogy szabadságot ad helyett inkább : feljogosítást elismer telessék, mivel amaz csak bizonyos türelmet jelent, mellyel a' különtypushoz ragaszkodásnak nem szükség megelégülnie; különböztetést azonban finomnak 's a" szabadságot feljogosításnál többet kifejezőnek találták. Főleg pedig az összeolvasztás szó's a'gondolat, hogy az feladatnak tekintetik, nagy megütközést okoztak; de mind a' referens, mind az elnök nyilvánítók, hogy a' hitvalásoknak ezen egyedüli közelítése egymáshoz nem talán szándékosan megoldandó feladata az egyházkormánynak, hanem inkább az istenészet- 's életé 's e' nyilatkozzattal a1

tétel, elhatároztatván még, hogy az összeolvasztás szó hagyassék ki, 4 szavazat ellen elfogadtatott. — Végre majd minden ellenzés nélkül elfogadtattak még a' választmánynak unio- és agendatéritvények mellőzését illető, általunk is említett javaslatai, de ugy, hogy az azelőtt kiadottak ne adassanak vissza, nehogy tán az unio csekélyre becsülésének színe ébresztessék föl 's hogy az agenda használása is továbbá nem fog önkényre bízatni, hanem csak a' rendes felügyelő hatóságok fognak rá felvigyázni. Igy befejeztettek a' majd 4 héti tanácskozások az első választmánynak ordinatio-