Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-20 / 25. szám

ujból kinyomatta és hazaszerte elterjesztette, bár kinek is mint bolti árut 6 p. p. krajczárért megszerezhetők Az oktató urak pedig sajátságos szemüvegen nézve, és inkább a' pedantismus sugallásait, mint a' való élet kivánatait követve, egy fontos észrevételt nem fogadtak el, hanem használatlanul elutasítottak$ — noha azt nekik mind ön-tapasztalásuk, mind az ez iránt hozzájok befolyt megrovások olly hibának bélyegezték, melylyet okvetlenül igazítani kellene. Értem a' görög nyelvnek bölcsészetet tanuló ifjainkra átalános rájok eröszakolását. Megindittatolt tehát a' javított rendszer, és mi néztük, vájjon ki van-e küszöbölve a' görög nyelv, és elrémülésünkre tovább is meghagyatott. Sajnálkozva honi oktatóink pedansságán és ifjaink zaklattatásán, tettük le a' parancsoló diplomatikai müvet kezeinkből, és szivünk mélyéből fohászkodtunk : vajha jönee' hibás praxisnak megdöntésére Izraelből szabadító ! és eljött hamar, Kossuth, kit anyaszentegyházunk szült a1

hazának, lön ez a' bajnok férfiú, ki megszánván szegény ifjaink sorsát, az 1846-iki egyemes gyűlésen e' tárgyban lelkesen szót emelt, és ez iskolai súlyos járom ellen hatalmasan kikelvén, annak nyomban összetöretését szerencsésen kivívta; mi jegyzőkönyvileg határozattá levén, minden lyceumokban most már ki van hirdetve,1 és a' görög nyelv tárgyalása csak a' lelkészekké 's orvosokká leendő tanulókra beszorítva. De van ezen kivül még egy hiba, melly azon rendszerben lappang 's a' melly ellen felszóllalni jelen scholionnak czélja. A' rendszer 35-dik lapján, hol a' hittani pályának jelzete kezdődik, ez egész folyam me jegyzéssel vezettetik be : „Az egész bölcsészeti pályát és a' jogtaninak első évét bevégezvén, ebbe jönek az egyházi hivatalra készülő ifjak." Tehát hittanuló ifjú a' jogtani pályának is felét (azaz: bölcsészeti jogot, Európa statistikáját,poIgári-jogot, és gazdaság-tant,) tárgyalni és bevégezni, vagy akarja vagy sem, kényszerittelik; — olly ifja, kinek még külföldi academia és káplánság is áll előtte; — olly tudományt, mellynek mint pap semmi hasznát nem veendi, legfölebb annyit, mennyit ügyvéd a' görög nyelvnek; — 's ennyi tanulást, költséget, ifjúi évek föláldozását olly vékonyan jutalmazó hivatalért, minő az evangelicus papság. Vájjon minek ügyvédi tudományokat tanulni ev. lelkésznek, ki jószágokat nem kormányzand, és kinek kánon tiltja, „ne se in res politicas ingerat;" hátha még azt a' vádat is valónak vesszük, miszerint a' jog elméleti 's gyakorlati studérozásának tulajdoníthatni, hogy ifjaink, kik e' szivet épon nem képző studiumon kivül nitsem olvasnak és igy félszeg tudományos műveltséget öltenek, olly szellemit nem becsülő és csak jószághoz, pénzhez, anyagihoz ragadt szivü keresztyéntelen uraink válnak ? Már is feltűnnek a' rövid kabátos, attilás, bajuszos és hossza szakállas hitjeleltek és káplánok. MI egyébnek emblemai ezek, mint az ezek alatt rejlfc világias gondolkozás *s érzésmódnak? — a* helyett, hogy ifjaink készítenék bensejökben a* keresztyént, és a' minden világiasságot resignald evag. lelkészt. 'S nem igen valósziuü-e, hogy ez a* tünemény a' jogtanulásnak rosz virága, majd a' hivatalban még roszabb gyümölcsöt termendö, t. L a' kenyérért szolgáló bérest, nem pedig a' vallásért élő-haló pásztort. Ha pedig hittanuló ifjúval mégis jogtudományok tárgyaltatnak ezután is* vájjon nem kívánja-e meg a'reciprocitás és méltányosság , hogy a' jövendő ügyvéd viszont, — mint keresztyén status-polgár halljon bibliai magyarázatot, egyházi jogot? 'st.b. de ö efféléktől föl van mentve. Egyedül a'theologus, az ugy is szegény sorsú ifjú kényszeríttetik száraz jogtani tudományokkal tanulási pályáját hoszabbítani és magát öldözni. Ez, urak! nem igazság. Erről kell tenni 1847-ben mindjárt. Mert félő, hogy ifjaink a' hittani pályára, — mellytöl a' sok vizsgálás! vexak őket már is keserítik, — gyérén adandják magukat, és az egyház pap-kijelöltekből szükséget lát. Hogy pedig az egyetemes gyűlés e'bajoa is segíthessen, tanácsolnék hittanulókká leendfc ifjainknak, hogy azon gyűléshez e'tárgyban kérlevelet nyújtsanak be, minél több lyceumokból és minél többen aláírva. Mert ha nincsen pa— naszló, nincsen biró. Jelen czikk irója a' baj megszüntetésére e' tanácsnál egyébbel nem járulhat: de örülend, ha scholionját nem irta hiába, és ha majd magára ruházhatja Horácznak ama versét: „Fungor vice Cotis." C o s. Emié k-t á r e z a : A' §,-pataki reform, egyház nevezetesb eseményei és papjainak rövid életrajza. (Folytatás.) Szántai Mátyás. Visszatérvén a' külföldi iskolákból 1658-ban a'gyöngyösi papságot nyerte el, 1670-ben pedig pataki második pap lett. Ezen hivatalában azonban csak másfél évet tölthetett, mert, a' mint az egyházmegye matriculája mondja, 1671-ben paptársával Szepsi Andrással behivattak a* várba, 's ott a' császár nevében eleikbe terjesztették, hogy ha a' vártemplomot önként átadják , templomépítésre más helyet nyernek, 's mind az egyház, mind az iskola megmaradnak szabadságukban : ellenkező esetben, eröszakho* fognak nyúlni 's a* t. A' templomot is elvették^, más helyet sem jeleltek ki, sőt az egyház templomépítésre vett fáját és a* collegiumot is elfoglalták, a' midőn Szántai is paptársával Erdélybe L Apafi Mihályhoz ment, 's többé róla emlékezet nincs. Ekkor megszűnt a* pataki egyház 10 évig 8 Isteni tiszteletre a' szomszéd Hotyka, Petraho és Ardóra jártak; gyermekeiket is a' bátrabbak csak