Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-20 / 25. szám

mint sikerül tervök a' jeruzsálemi püspök ügyé­ben ? ezekről „gyorsak valánk hallani"; de mi­dőn mindent meghallottunk, meg azt is, hogy né­mellyek róla nem jó kedvvel beszélgetnek, sőt néha, nem titkolhatják, és boszankodnak, lármát Ütnek :ime „késedelmesek valánk a* fölszólálásra, igen igen késedelmesek pedig a' haragra, any­nyira, hogy ezt keresztyénileg meggyőztük ma­gunkban. Szerénységből hallgattunk, gondoltuk, hogy az ügy nem lészen talán örökké botrány, 's minthogy Sz. Jakab idézett szavai közt olvassuk azt is, hogy ,,a' férfiú haragja nem cselekszi az Is­ten igazságát" : tehát nem láttuk tanácsosnaK tűzre olajat önteni nem — teljességgel föllázzadtindulatu emberekkel, illendőnek,czélirányosnak, épületes­nek szót váltogatni: pedig e'tárgy mennyi rágalom­ra, vitára adott alkalmat, tudhatja, ki mind polgári, mind egyházi világunkban az eseményeket figye­lemmel kisérni szokta. Most hát itt az idő a* már gondolom szelídebb indulatuakat nyájasan, egy­szersmind azonban őszintén értesitnem,Athanasius atyával mondván: „Nebula est, cito transit";—ér­tesitnem igenis, hogy egyrészről bennek a' körül­ményekről igaz fogalmat szerezzek, hogy jövő­ben őket ovakodásra készítsem, másrészről fé­lénknek, gyávának, 's az igaz ügy gyözedelmé­vel semmit nem gondolónak ne láttassam. Három hírlap van a' világon : egy mord dün­nyögő angol Sun, egy elménczkedö fütyörésző francz Charivariés egy Isten-adta szánni való honi mellyek a' jeruzsálemi prot. püspöknek meges­küdt ellenie, 's féltik tőle, hogy az egész török bi­rodalmat, közelebb Syriat 's Jeruzsálemet mind protestánssá fogja tenni. Nevetséges vala a1 gyáva mozgalom, mellyel a' tudvalevő ügyet népszerűt­lenné akarák tenni, vetélkedtek egymással a' tü­relmetlenség kimutatásában , egyik rosz vérből, másik játékból, harmadik kenyérért szükségből; nem kell nekik prot. püspök Jeruzsálemben, ha mindjárt ama — mint mondatik — első püspök, Jakab, Apostol képében jelenne is meg, kinek igen rosz neven veszik, hogy levelének 3-dik részében egészen az ö nyelvöket méltóztatott lerajzolni 's talán beszélő 's irói jellemökröl kissé néhol kemény kifejezetekkel is talált élni. A'har­madik égben tanult Pálból sem kellene jeruzsálemi prot. püspök ezeknek az embereknek, mert 1-sö korinthusi levele 2-ik részében igen megsértette őket, egyenesen reájok czélozván, midőn beszélt azokról ,kiknek különös fajta leikök van, kik e* világ lelkét vélték és nem azt, melly Istentől va­gyon; a' melly lélek nem tudja az Istentől aján­dékozott, üdvös, sz. Pál által 's utána, most a'je­ruzsálemi prot. püspök által is prédikált jókat, és a' mellyeket egy simplex lelkes, nem — csak sz. lélek által tanított lelki ember foghat meg, mert azok neki bolondságnak tetszenek. Hlyen emberek trombitálták erősen hírlapok­ban, hogy a' sultánnál az angol 's porosz követek nem boldogulhalnak, — arra, hogy prot. püs* pöki szék fölállítására engedelmet adjon, reá nen* bírhatják; azonban miután csak ugyan megjelent Alexander — a' már megdicsőült — kirendelt helyén : legottan hirlelék, hogy igen kedvetlenül fogadák, legelső isteni tiszteletet tartván, a' nép sárral hajigálá, különösen az a' része , melly a* papságróli eszméhez szüzességet, nötlenséget, szentséget köt,gunymosoíylyal nézte,midőn a'püs­pököt pogyászaival együtt neje és gyermekei követék a' városba. — Ugy van, jó barátim! ne­jével 's gyermekeivel ment be Jeruzsálembe a* püspök, mert hisz a' nagy apostol mondá : Avagy nincsen-e arra hatalmunk, hogy keresztyén fele­ségeinket széllyel hordozzuk, miként a' több apostolok is és az Urnák atyafiai és Kéfász 1 Kor, 9: 5. Ha nem szégyenlette Péter apostol, hogy neki napa, (Mát. 8: 14) tehát felesége volt, u. m. Concordia vagy Perpetua; ha nem szégyenlette^ hogy gyermekei voltak (Clem. Al. Strom. 3. p. 448. Euse. 3, 30), kik közöl Petronellának az ö leányának holttestét Pál római püspök 757-dik esztendőben márványkö koporsóból tetette drá­gább koporsóba, (Mart. Pol. in Chron. p. 300., Spondanus in annal. ad an. 69.) ünnepet rendel­vén neki, a' hideglelésben nyavalygók patroná­jának, május hónap 31-dikére : mikép pironkod­hatott volna családjaért Alexander püspök? Váj­jon a' sötét közép századokig nem ártatlan, tisz­tességes dolognak tartatott-e a' papoknak is nős életet élni ? És a' huszonötezerből álló Jeruzsá­lemnek vájjon hanyad ós minő része botránkoz­hatott meg a' megjelent nős püspökbe?*—A1 hatalmas, 13 ezer török polgárság bizonyosan nem, mert ez inkább abból itéli meg valakinek dicsőségét, minél pompásabb nagyobb háremje van ; a' négyezer zsidó lakosok hasonlóan, nem, mert azok előtt a' virágzó családu ároni ház a' sz. hajdan óta nagy tiszteletben áll, a'hátra lévő ke­resztyénnép résznek (ide nem értvén a' sok nős papi rendhez szokott ó hilüeket, Örmény's görög szertartásuakaQ botránkozását pedig, vagy inkább csintalan, illetlen bámészkodását, mennyibe ve­hette a' kegyes püspök, könnyű képzelnünk. Azt hiszem, szánakozott a' zárdák mellett járó kelő nem önállásu, a' fél hold alatt a' tisztább világos­ságtól elszokott, e1 szerint, a' puszta papi nötlen­ségben szentséget gondoló nyomorult népen; meg­elégedett a' kormányzónak kitűnt becsületességé­vel, hítfeleinek — kik régóla éhezék és szomja­zák az igazságot — szives fogadásukkal; hálát adott az aratás Urának, hogy ide küldé, vezérlé, 's Jézus parancsa szerint kérte, hogy bocsássa ki ezután is aratóit gabonaaratásra, mert sok most is a* gabona, de kevés az arató. Mát. 9: 37—38. Igen föltűnő volt előttünk az is, hogy az augs­burgi német hírlapokból nagy szorgalommal ki­szedegeté mind azt, mit egy Charivari p. o. bo­hóságból, hogy másokat mulattasson a' protestan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom