Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-20 / 25. szám

mint sikerül tervök a' jeruzsálemi püspök ügyében ? ezekről „gyorsak valánk hallani"; de midőn mindent meghallottunk, meg azt is, hogy némellyek róla nem jó kedvvel beszélgetnek, sőt néha, nem titkolhatják, és boszankodnak, lármát Ütnek :ime „késedelmesek valánk a* fölszólálásra, igen igen késedelmesek pedig a' haragra, anynyira, hogy ezt keresztyénileg meggyőztük magunkban. Szerénységből hallgattunk, gondoltuk, hogy az ügy nem lészen talán örökké botrány, 's minthogy Sz. Jakab idézett szavai közt olvassuk azt is, hogy ,,a' férfiú haragja nem cselekszi az Isten igazságát" : tehát nem láttuk tanácsosnaK tűzre olajat önteni nem — teljességgel föllázzadtindulatu emberekkel, illendőnek,czélirányosnak, épületesnek szót váltogatni: pedig e'tárgy mennyi rágalomra, vitára adott alkalmat, tudhatja, ki mind polgári, mind egyházi világunkban az eseményeket figyelemmel kisérni szokta. Most hát itt az idő a* már gondolom szelídebb indulatuakat nyájasan, egyszersmind azonban őszintén értesitnem,Athanasius atyával mondván: „Nebula est, cito transit";—értesitnem igenis, hogy egyrészről bennek a' körülményekről igaz fogalmat szerezzek, hogy jövőben őket ovakodásra készítsem, másrészről félénknek, gyávának, 's az igaz ügy gyözedelmével semmit nem gondolónak ne láttassam. Három hírlap van a' világon : egy mord dünnyögő angol Sun, egy elménczkedö fütyörésző francz Charivariés egy Isten-adta szánni való honi mellyek a' jeruzsálemi prot. püspöknek megesküdt ellenie, 's féltik tőle, hogy az egész török birodalmat, közelebb Syriat 's Jeruzsálemet mind protestánssá fogja tenni. Nevetséges vala a1

gyáva mozgalom, mellyel a' tudvalevő ügyet népszerűtlenné akarák tenni, vetélkedtek egymással a' türelmetlenség kimutatásában , egyik rosz vérből, másik játékból, harmadik kenyérért szükségből; nem kell nekik prot. püspök Jeruzsálemben, ha mindjárt ama — mint mondatik — első püspök, Jakab, Apostol képében jelenne is meg, kinek igen rosz neven veszik, hogy levelének 3-dik részében egészen az ö nyelvöket méltóztatott lerajzolni 's talán beszélő 's irói jellemökröl kissé néhol kemény kifejezetekkel is talált élni. A'harmadik égben tanult Pálból sem kellene jeruzsálemi prot. püspök ezeknek az embereknek, mert 1-sö korinthusi levele 2-ik részében igen megsértette őket, egyenesen reájok czélozván, midőn beszélt azokról ,kiknek különös fajta leikök van, kik e* világ lelkét vélték és nem azt, melly Istentől vagyon; a' melly lélek nem tudja az Istentől ajándékozott, üdvös, sz. Pál által 's utána, most a'jeruzsálemi prot. püspök által is prédikált jókat, és a' mellyeket egy simplex lelkes, nem — csak sz. lélek által tanított lelki ember foghat meg, mert azok neki bolondságnak tetszenek. Hlyen emberek trombitálták erősen hírlapokban, hogy a' sultánnál az angol 's porosz követek nem boldogulhalnak, — arra, hogy prot. püs* pöki szék fölállítására engedelmet adjon, reá nen* bírhatják; azonban miután csak ugyan megjelent Alexander — a' már megdicsőült — kirendelt helyén : legottan hirlelék, hogy igen kedvetlenül fogadák, legelső isteni tiszteletet tartván, a' nép sárral hajigálá, különösen az a' része , melly a* papságróli eszméhez szüzességet, nötlenséget, szentséget köt,gunymosoíylyal nézte,midőn a'püspököt pogyászaival együtt neje és gyermekei követék a' városba. — Ugy van, jó barátim! nejével 's gyermekeivel ment be Jeruzsálembe a* püspök, mert hisz a' nagy apostol mondá : Avagy nincsen-e arra hatalmunk, hogy keresztyén feleségeinket széllyel hordozzuk, miként a' több apostolok is és az Urnák atyafiai és Kéfász 1 Kor, 9: 5. Ha nem szégyenlette Péter apostol, hogy neki napa, (Mát. 8: 14) tehát felesége volt, u. m. Concordia vagy Perpetua; ha nem szégyenlette^ hogy gyermekei voltak (Clem. Al. Strom. 3. p. 448. Euse. 3, 30), kik közöl Petronellának az ö leányának holttestét Pál római püspök 757-dik esztendőben márványkö koporsóból tetette drágább koporsóba, (Mart. Pol. in Chron. p. 300., Spondanus in annal. ad an. 69.) ünnepet rendelvén neki, a' hideglelésben nyavalygók patronájának, május hónap 31-dikére : mikép pironkodhatott volna családjaért Alexander püspök? Vájjon a' sötét közép századokig nem ártatlan, tisztességes dolognak tartatott-e a' papoknak is nős életet élni ? És a' huszonötezerből álló Jeruzsálemnek vájjon hanyad ós minő része botránkozhatott meg a' megjelent nős püspökbe?*—A1 hatalmas, 13 ezer török polgárság bizonyosan nem, mert ez inkább abból itéli meg valakinek dicsőségét, minél pompásabb nagyobb háremje van ; a' négyezer zsidó lakosok hasonlóan, nem, mert azok előtt a' virágzó családu ároni ház a' sz. hajdan óta nagy tiszteletben áll, a'hátra lévő keresztyénnép résznek (ide nem értvén a' sok nős papi rendhez szokott ó hilüeket, Örmény's görög szertartásuakaQ botránkozását pedig, vagy inkább csintalan, illetlen bámészkodását, mennyibe vehette a' kegyes püspök, könnyű képzelnünk. Azt hiszem, szánakozott a' zárdák mellett járó kelő nem önállásu, a' fél hold alatt a' tisztább világosságtól elszokott, e1

szerint, a' puszta papi nötlenségben szentséget gondoló nyomorult népen; megelégedett a' kormányzónak kitűnt becsületességével, hítfeleinek — kik régóla éhezék és szomjazák az igazságot — szives fogadásukkal; hálát adott az aratás Urának, hogy ide küldé, vezérlé, 's Jézus parancsa szerint kérte, hogy bocsássa ki ezután is aratóit gabonaaratásra, mert sok most is a* gabona, de kevés az arató. Mát. 9: 37—38. Igen föltűnő volt előttünk az is, hogy az augsburgi német hírlapokból nagy szorgalommal kiszedegeté mind azt, mit egy Charivari p. o. bohóságból, hogy másokat mulattasson a' protestan-