Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-13 / 24. szám

az által semmi gáncs, hanem csak a' lényegesen meglevő szükséglet mondatik ki. De épen ezt istenészeti történettani tudományosság 's hatályos ékesszólás nagy készletével ostromlá szónok. Mindig ismétlé azonban a* régi ellenvetést, hogy a' symbolumok eltörlesztetnek,'s azon állítást,hogy a* consensust kell alapul megállapítani, de nem formulázni 's kimondani, mivel az hátrány, mert a' mellett a'sarkalatos és nemsarkalatos közti veszélyes különséghez kell nyúlni, 's mivel az által alapja tetetik le új rigolyáknak, mellyel az egész uniót szétrobbanthatnák igen könnyen. Szónok is tehát javaslá, hogy az 1834-ki kabineti parancsnál maradjanak, 's aztán még egyszer elmondá indokolt gáncsát a' felállított formula ellen, melly új hitvallásnak látszva, az új unió alapja semmikép nem lehet. Azután még 5. szónok beszélt a' javaslat mellett. Az első mostani állapotára utalt a' dolgoknak, ismételvén, hogy az egyházkormányi 's liturgiái ügyek így nem maradhatnak; minden kori tapasztalatra támaszkodva, inte őrizkedni a' véleménytől, mint ha olly mesterséges, magában elzárt tanrendszer, minő a' svmb. könyvekben foglaltatik, valódi 's benső hitközösség alapjává avagy csak megszilárdítása segédeszközévé legyen, 's jóslá, hogy habár most némi időre meg is gáloltatnék az unió, dicső eszméje mégis ki fog fejleni 's legyen bár 50 vagy 100 év múlva, újra feltűnni, a' midőn csodálkozandnak, hogy arról olly hamar mondának azelőtt le. — Következelt szónok is a' symb. könyvek, mint egyházi hilközösség alapja 's ordinatiokori hiteltetés tárgya ellen nyilatkozott; mert azok, miként bölcseletileg igen alaposan kifejté, a' fogalmi igazságot a'czélival (zwecklich) összezavarák 's ez okból formulázták azt, a' mi szellem és élet. 'S ennek elválasztása végett unió tevé a' kezdetet. Ezért a' zsinat 's egyházi?ormány legfőbb feladatául jelölé ki, azt fentartani 's megszilárdítani, 's kéré névszerint az egyházkormányt, hogy az ellentornyult nehézségek mellett is ne essék kétségbe, hanem csak türelem- és szeretetben, mint eddig, haladjon tova,'s Antigonéból azelőtt idézett mondás ellenében ugyancsak onnan kölcsönzött mondással zárá be beszédét: „ Én nem együttgyűlölés-, hanem együltszeretésre születtem4

', 's e' fölött még végtelenül föntebb áll a' ker. mondás : ,,mostan megmarad a' hit, a' remény, a' szeretet, e' három: ezek közt pedig legnagyobb a' szeretet," azon szeretet t. i., melly Krisztus és Isten felé tör. — Erre a* javaslat egyik forró barátja, ki azt többször erősen támogatá már, még egyszer felszólala, mondván : Nekem ugy látszik, hogy a' dolog az által jött súlyos helyzetbe, mivel az ordinatiora nézve uniónak kell lenni az uralkodó gondolatnak ; holott az forog szőnyegen, hogy a' hiteltetés és tanrend közti különség jól megállapíttassék. Hiteltetéskor azon kell lenni, hogy igazság 's vi-! lágosság lépjen az ingatag helyébe, hogy tehát a* formulába lényeges és sarkalatos vétessék föL Ha immár e' hiteltetésformuláról az unióra jövünk, a' gyűlölet amarra esik, mint ha az új 's mégis csak nyomorú hitvallást képezendő volna , holott ez csak a' hiteltetésformulára vonatkozik. Más részről nekem ugy tetszik, hogy e' fölcserélós által az unió is annyiban szenved, mennyiben ugy látszik, mintha az, ha nem a' consensusra akarunk esketni, az unióban csekélyre becsültetnék;, de hiszen ordinatiokor nem ai forog fen, igy arra nem is ügyelhetünk, mert akkor csak az jő kérdésbe, miszerint győződjék meg az egyház, hogy az ordinálandó egyházi-hitü; ba ekkor befogadnék a' consensust, a' hiteltetés értelme megtisztátlaníttatnék, mivel akkor a'nemsarkalatos is fölvétetnék. Szeretném ellenben, hogy a' consensust a' tanrendben jöjön szóba ; mondák, hogy azt nehéz előterjeszteni, de az ev. egyháznak nem leend nehéz megismerni az alapot: Jézus Krisztus üdvezítönk *s egyedül ő. Mondják azt is, hogy a" sarkalatost nem szabad elkülöníteni a1

nemsarkalatostői ; ebben volna igazság, ha amaz kirekesitőleg viszonylanék emerre 's emezzel felhagynánk; ekkor megrövíditenök az alapot; de hiszen alap azért van, hogy építtessék rá valami, 's Krisztus épen az alap, mert minden nemsarkalatos ist benne találtatik. E' különböztetés által nem fog ér vágatni a' testen, nem fog elkülönítés, csak megkülönböztetés történni. Reformatiokor is újra fel— ásaték 's napfényre hozaték az alap; annak ugy kell ismét történni, mivel utóbb a' sarkalatost és nemsarkalatost újra összekeverék. Azután e'szónok is arra figyelmeztetett, miszerint szükséges* mivel a' választmány bölcs igazságossággal a' hitvallásilag szigorú községeknek meghagyá vocatióban a'jogot, szükségeikről gondoskodni, más részről meghatározott tanöszvegben védelmet is birni azoknak lehető túlcsapongása ellen; ha tehát a' tanrendben consensussal együtt azon elv mondatik ki, hogy az ev. egyház fősúlyt a' sarkalatosban helyez : azzal mindkét félről gondoskodva van; a' consensus csak az ordinatiokori hiteltetéshez nem tartozik. Végre még a' formula megtámadtatásainak különféleségét törekvék megmagyarázni, melly egynek nagyon merevnek, másnak folyékonynak, ennek nagyon meghatározottnak, amannak határozatlannak látszik; e' különféle ítéletek, mondá, helyes mértékökre vetetnének, ha jól szem elé állíttatnának a1

különböző fokok, mellyeken az egyház valami hitvallásszerüt kiván 's mellyek a' logikai kategóriák szerint: nem — faj — egyén, legjobban megkülönböztethetők. Először a' föegyház kiván egyetemes hitvallást ordinatiokor; azután az unió consensust kiván a' tanrendben; végre az egyes község különös symb. typusú hitvallást kiván vocatiokor; de ezen különségeknek megfelel az egyházkormányi tevékenység is; az első egyetemes fokon