Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-13 / 24. szám

mutatkozzék positiv- és negatívnak, mennyiben az ordinálandótól hitvallást követeljen 's a' nemvallőtól tagadja meg az ordinatiót; második fokon legyen csupán negatív, mennyiben ne tűrje a1

tanrendtőlieltéréseket;a'harmadikon legyen inkább passiv, mennyiben csak hivatalosan lépjen föl, ha panaszok érkeznének a* községektől. Ezen igen értesítő 's felvilágosító előadásra csaknem az egész tanácskozás befejezéseül még egy hatalmas beszéd következett az unió védelmére 's mindannak elhárítására, mi a' meghatározott symbolumokrai esketés-, magoknak egyedül igazhivőkül látszó pártok kizárólagos kegyelése-, tanszabadság elnyomásából az unióra nézve akadályoztató, az egyházra veszélyes, az egész hazára nézve zavart és szakadásokat okozó netán származhatnék. A' nyilt, bátor beszéd mindenről, mi ujabb korban bizalmatlanság- 's elégületlenséget szült, némi bajok és károk szabad, leplezetlen kijelölése, az erélyes, néha nyerseséggel határos kifejezés, maga a1

hatalmasan fölhevült szónok külső tartása 's megrázó hangja némellyekben, a' közelebb állók közt is, vegyes benyomást idézhetett elő; ezen, legerösb helyeinél sem félbeszakított előadás mindenesetre nemcsak bizonyítványa volt a' szónok őszinteségének, hanem a' gyülésbeni szabadszólás- és az elnök türelmének is. Egészen záradékul még egy agg, igen tisztelt csatász rövid, de nevezetes szavakban a'választmány javaslatai mellett nyilatkozott. „Nem istenészeli szó,—ugy mond,— mit most mondaniakarok,— arra képességem nincs : hanem szó, meliyet ev. papok és világiak utasításul adtak, midőn e' gyűlésbe jövék ; némi kérelmek közt megbíztak, hogy egyházunk régi szent kincsei, névszerintaz ág. hitv. mellett is, beszéljek és szavazzak ugyan, <le egyszersmind a' tan- és lelkiösmeret-szabadság fölött őrködjem. Megvallom, hogy éltemben akkor féltem legelőször, mondák azonban, ne féljek, mert az által jó 's áldásdús szót szóiandok 's egyedül nem maradandók; 's ezt e' napokban tapasztalán), és mivel a' választmány javaslatában amaz ohajtatokat mind teljesítve látom, abba beleegyezésemet örömest és bátran nyilvánítom. E' szavazattal vége lön az általános beszédek hosszú sorozatának. A' 4-ik (jul. 28-kai) ülés kezdetén először a' referens emelt szót, általán válaszolandó a' tett megtámadások- 's ellenvetésekre. Először azon ellenvetéshez fordult, melly az uniónak a'javaslat által követelt joga ellen emeltetett; először gáncsolák, hogy a' javaslat még egy harmadik, egyesült egyház lehetőségét akarja fentartani; de az tény, hogy már sok, unió elvére tisztán alapított község 's még több pap van, kik az urvacsoráróli tanban Calmnlioz, praedestinatióra nézve luth. istenészethez ragaszkodnak. Ha ezt nem kell tűrni, abban Ö csak uniogátolást az unióban 's az igazán egyesülteknek excommunicálását látja. Továbbá az unió egyik ellene nem akarja megengedni, hogy az evangyéliomilag sarkalatos határzotlan kimondassék; de e' jogot mindig kell birni az egyháznak, 's korunk követeli azt; gáncsolják a' formulákban tett e' részbeni kísérletet, mellyröl még szólani kell, de azzal még a'javaslat alkalmassága 's czélszerüsége egy meglevő szükséglet kielégítésére nincs megczáfolva. — Azulán még egyszer terjeszkedett ki az új hitvallások szándokolt felállításának vádjára 's nyilvánítá, hogy az első referensnek ezen kifejezés iránt : „Javaslata egy új hitvallásnak," melly egyetlen okot adhatott e'vádra, határzolt's ismételt nyilatkozatai után nem találja nagylelkűnek, sőt mégcsak igazságosnak sem, mindig visszatérni olly vádra, minő az ordinatioformulábani hitvallás ellen még soha, az 1829-ki agenda mellett sem senkinek nem juta eszébe 's melly ellen ezennel utoljára ünnepélyesen tiltakozik. Végre még egyszer íigyelmeztetett arra, hogy az új, annyifélekép megtámadott formula nem csupán az unió érdekében, hanem a' kor mozzanatából is van indítványozva , mit az ellenzék általában ignorált. Most másként van, mint a'XVII. században, — mi nem eskethetjük magunkat, mint akkoron, a'symb. könyvekre, az oekumenicus symbolumokra sem, legkevésbbé pedig az Athanasianumra, meliyet,ha nem akarunk magunknak illusiókat csinálni, minden elemében senki el nem ismerhet. Ezen mozzanatból kisérteték meg az új formula, 's midőn azon ellenvetés támasztatik ellene, hogy elöhaladást akar 's mégis határozotttói határozatlanra vezet, ö mégis elöhaladást kénytelen állítani; mert itt ordinatiokori hiteltetéskor az egyház a' pap legbensőbb személyisége-, lelkiösmeretéhez lép; szolgáitól ott lehetőleg keveset kívánhat; ha immár a' határzottságban túl van menve 's e' nagy határzottság által igen sok követelletik: az mindenesetre elöhaladás visszamenni a' határozatlanra. Miután végre az első javaslat referense is a* másodiknak vitatásakor neki ismételve tett ellenvetésekre felelt még, a' midőn kénytelen volt a' már többször nyilvánítottat ugy ismételni, hogy annak közlésével bizton felhagyhatunk : az elnök bezárá az általános vitatkozást's arról következő tarlalomisméllést ada: ,,A' választmány 's minden felszólalt tag elismerik, hogy az unió tény, — nem csupán egyes istenészek eszméje, hanem eszme, melly hatalmasan benyúlt már az életbe. Szinte sokan az unió talajára állának ki 's azt nem csupán valami türendönek tekintik, hanem mellette örömmel nyilatkoztak. Egyetlenegy szó emeltetett ellene 's azon nem csodálkozhatunk; mindnyájan tiszteljük azon férfit, kitől az eredett; meglehet, hogy az unió első feltünte elvette kedvét az eszmétől; ö olly szilárdul áll a' hitben , melly szeretetben tevékeny , olly nehéz egy hosszú élet kövelke-