Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

nyújtandók, mellyel legalább egy pár hétre leg­sürgetőbb szükségeiket fedezhették, — egyéb­iránt pedig sorsukra voltak hagyatva. 'S lehet-e kebeliázítóbb jelenet, mint elhibásult vagy el­aggott lelkészeket 's iskolatanítókat, kik egész életüket az anyaszentegyház 's az emberiség ja­vának szentelték, — vagy szegény özvegyeket, kiknek elhunyt férjeik, míg mások szellemi jóllé­teért munkálkodtak, öncsaládjok anyagi jóllétét háttérbe kellett tenniek, a' végső Ínségtől kény­szeríttetvén, mások ajtaja előtt alamisnáért rimán­kodva, — azoknak árváit, kik mások gyermekeit nevelték, a' nagy világba minden segély nélkül kivettetve szemlélni ? - 'S melly gyakran meg­újult's megújul előttünk ez a'szemle! Azért bold. főpásztorunk, kitől ha mindent, de az emberiség iránti hő érzést legnagyobb ellenségei sem tagad­hatták meg, semmit annyira szívén nem hordo­zott, mint az illy elhagyattak számára egy nyug­intézet vagy gyámolda felállítását a' felügyelése alá rendelt egyházkerületben. Még ns. dömölki prédikátor korában egy tehetős istenfélő özvegy asszonyságot arra birt, hogy ez végrendeletében a'lelkészek özvegyei's árvái számára egy neve­zetes öszveget hagyott, melly azonban az ö hi­bája nélkül gondatlan Kezek közé jutván, csak épen hogy el nem enyészett. Később, mint super­intendens, gyakran tett kísérleteket kedvencz ter­vének létesítésére, — de ohajtott siker nélkül. Mert, hiába ! mi magyarok minden jónak, minden üdvöjnek hü pártolói vagyunk, csak fizetnünk ne kelljen. Szeretjük a'gyümölcsöt, de fát nem plán­tálunk, mert az munkába kerülne 's gyümölcsét mi magunk ugy is alig izlelhetnök, — 's hibáink közt nem legutolsó helyen áll szerfölötti hitünk az isteni gondviselésben. Végre 1819-ben egy különben nem utolsó lelkészt,tartós elmenyavalyája miatt,kénytelen volt egyházkerületünk hivatalától felfüggeszteni, 's ezt csak nem hagyhattuk egészen a* vak sorsra ? S minthogy illy eset többször is adhatta elő ma­gát, de a' szegény lelkészi özvegyekre is szük­séges volt figyelemmel lenni : az határoztatott (I. jegyzk. 19. p.,) hogy az illyenek számára egy állandó fundus megszerzése végett fizessen éven­ként minden városi lelkész 5 ftot, a' falusi első osztálybeli gyülekezetek lelkészei 3 f., a' másod osztálybeliek 2 f. 's a' harmadosztálybeliek 1 ftot váltóban, 's hogy ezen czéira a1 világiak is adakoz­hassanak, az erszény minden pünkösthétfőn ezen intézetnek jövedelmezzen. Később egy pár évvel ezen intézet jótékonysága az iskolatanítókra is kiterjesztetvén, az határoztatott, hogy ezek is fizessenek évenként hozzája mindegyik egy har­madrészét annak, a* mit illető lelkésze fizet. Ez volt egyházi nyugintézetünk kezdető. Nem szükség megemlítenünk, hogy a'föntebbi határo­zatok nem a' legpontosabban teljesíttettek; csak azt említjük meg, hogy 650 ft. helyett, a' minek évenként be kellett volna ezen az uton jőni, 300* legfelebb 400 ft. jött be kezdetben, 's hogy csu­pán két esperesség 's egy kir. városi gyülekezet fizette meg kezdettől fogva rendesen járandósá­gait. Azt már felebb említettük, hogy a' mult év végéig összesen 7895 ftal jött be kevesebb, mint kellett volna. Azonban bejött mégis összesen 14,229 f. 7% kr. 's ebből ugyan a' mult év vé­géig 84 szűkölködő nyert segedelmet, összesen 10,806 ftot, az evenkénti pénztármaradékból pe­dig, meglehetős jó gazdálkodás mellett, 17,000 vft. tökét gyüjtöttünk, a' mi a'felebb említett ha­gyománynyal együtt most már közel 20,000 ftra növekedett. De mi volt a' segedelem, a' mit nyujthatánk, a* szükséghez képest ? Mi egy szegény özvegynek, kinek 3—4 neveletlen árva felöl kell gondos­kodni, évenkint 25—50 vft.? Azt mindnyájan éreztük, hogy nyugintézetünk nem kielégítő, 's. ezen az uton századok múlva ha megfelelhetne czéljának. Legelőször a' t —i esperesség tett in­dítványt intézetünk szabályainak reformálása vé­gett. Indítványa pártoltatván, egy választmány neveztetett ki az érintett alapszabályok átnézése végett. 'S eljött a' következő évi gyűlés, 's a' vá­lasztmány jelenté, hogy a' reábizottakban nem járhatott el 5 — eljött a' másik évi gyűlés, 's a* választmány előbbi jelentését ismétlé. Ekkor új tagok neveztettek ki ahoz.'s meghagyatott nekik, hogy legfeljebb két hónap múlva járjanak el dol­gukban. Azonban ez sem történt meg, mígnem a* választmány egyházi elnöke meghalván, helyette, a' superintendens által időközben új választmányi tag 's új elnök rendeltetett 's ez utóbbinak meg­hagyatott, hogy a' legközelebbi ker. gyűlésig ok­vetetlen teljesítse kötelességét. Ekkor végre aug. 12-kén 1845. a' ker. gyűlést megelőző nap összeült a' választmány, 's az ügyet komolyan megfontolva, egy javaslatot nyújtott be másnap a' ker. gyűlés elébe, azt egy felszólítással kisér­vén , meliyet érdekesnek látunk ide igtatni. A' felszólítás így hangzik : „Hogy egyházkerületünk szivén ne hordozta volna mind ez ideig elnyomorodott papjainak 's tanítóinak 's ezek özvegyeinek 's gyámoltalan árváinak sorsát, azt rágalom nélkül senki sem ál­líthatná : de hogy ezek gyámolítására mostoha körülményei miatt sokkal kevesebbet tett a1 szük­ségesnél, azt fenszóval bizonyítja mostani özve­gyeink sajnos helyzete, 's bizonyítja a1 több al­kalommal nyilatkozott közvélemény is, melly mos­tani nyugintézetünk ujonan alakítását sürgeti* Mostani nyugintézetünk ugyanis sem a' czélnak, sem az igazságnak meg nem felel. A' czélnak nem* mert sokkal kevesebbet nyújt, mintsem hogy a* gyámoltalan özvegy 's árvák helyzetén köny­nyebbítene; az igazságnak nem, mert nem azon arányban osztatnak ki a' nyugdíjak, a' minőben a* befizetések történtek. Azért inkább irgalominté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom