Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

nyújtandók, mellyel legalább egy pár hétre legsürgetőbb szükségeiket fedezhették, — egyébiránt pedig sorsukra voltak hagyatva. 'S lehet-e kebeliázítóbb jelenet, mint elhibásult vagy elaggott lelkészeket 's iskolatanítókat, kik egész életüket az anyaszentegyház 's az emberiség javának szentelték, — vagy szegény özvegyeket, kiknek elhunyt férjeik, míg mások szellemi jólléteért munkálkodtak, öncsaládjok anyagi jóllétét háttérbe kellett tenniek, a' végső Ínségtől kényszeríttetvén, mások ajtaja előtt alamisnáért rimánkodva, — azoknak árváit, kik mások gyermekeit nevelték, a' nagy világba minden segély nélkül kivettetve szemlélni ? - 'S melly gyakran megújult's megújul előttünk ez a'szemle! Azért bold. főpásztorunk, kitől ha mindent, de az emberiség iránti hő érzést legnagyobb ellenségei sem tagadhatták meg, semmit annyira szívén nem hordozott, mint az illy elhagyattak számára egy nyugintézet vagy gyámolda felállítását a' felügyelése alá rendelt egyházkerületben. Még ns. dömölki prédikátor korában egy tehetős istenfélő özvegy asszonyságot arra birt, hogy ez végrendeletében a'lelkészek özvegyei's árvái számára egy nevezetes öszveget hagyott, melly azonban az ö hibája nélkül gondatlan Kezek közé jutván, csak épen hogy el nem enyészett. Később, mint superintendens, gyakran tett kísérleteket kedvencz tervének létesítésére, — de ohajtott siker nélkül. Mert, hiába ! mi magyarok minden jónak, minden üdvöjnek hü pártolói vagyunk, csak fizetnünk ne kelljen. Szeretjük a'gyümölcsöt, de fát nem plántálunk, mert az munkába kerülne 's gyümölcsét mi magunk ugy is alig izlelhetnök, — 's hibáink közt nem legutolsó helyen áll szerfölötti hitünk az isteni gondviselésben. Végre 1819-ben egy különben nem utolsó lelkészt,tartós elmenyavalyája miatt,kénytelen volt egyházkerületünk hivatalától felfüggeszteni, 's ezt csak nem hagyhattuk egészen a* vak sorsra ? S minthogy illy eset többször is adhatta elő magát, de a' szegény lelkészi özvegyekre is szükséges volt figyelemmel lenni : az határoztatott (I. jegyzk. 19. p.,) hogy az illyenek számára egy állandó fundus megszerzése végett fizessen évenként minden városi lelkész 5 ftot, a' falusi első osztálybeli gyülekezetek lelkészei 3 f., a' másod osztálybeliek 2 f. 's a' harmadosztálybeliek 1 ftot váltóban, 's hogy ezen czéira a1

világiak is adakozhassanak, az erszény minden pünkösthétfőn ezen intézetnek jövedelmezzen. Később egy pár évvel ezen intézet jótékonysága az iskolatanítókra is kiterjesztetvén, az határoztatott, hogy ezek is fizessenek évenként hozzája mindegyik egy harmadrészét annak, a* mit illető lelkésze fizet. Ez volt egyházi nyugintézetünk kezdető. Nem szükség megemlítenünk, hogy a'föntebbi határozatok nem a' legpontosabban teljesíttettek; csak azt említjük meg, hogy 650 ft. helyett, a' minek évenként be kellett volna ezen az uton jőni, 300* legfelebb 400 ft. jött be kezdetben, 's hogy csupán két esperesség 's egy kir. városi gyülekezet fizette meg kezdettől fogva rendesen járandóságait. Azt már felebb említettük, hogy a' mult év végéig összesen 7895 ftal jött be kevesebb, mint kellett volna. Azonban bejött mégis összesen 14,229 f. 7% kr. 's ebből ugyan a' mult év végéig 84 szűkölködő nyert segedelmet, összesen 10,806 ftot, az evenkénti pénztármaradékból pedig, meglehetős jó gazdálkodás mellett, 17,000 vft. tökét gyüjtöttünk, a' mi a'felebb említett hagyománynyal együtt most már közel 20,000 ftra növekedett. De mi volt a' segedelem, a' mit nyujthatánk, a* szükséghez képest ? Mi egy szegény özvegynek, kinek 3—4 neveletlen árva felöl kell gondoskodni, évenkint 25—50 vft.? Azt mindnyájan éreztük, hogy nyugintézetünk nem kielégítő, 's. ezen az uton századok múlva ha megfelelhetne czéljának. Legelőször a' t —i esperesség tett indítványt intézetünk szabályainak reformálása végett. Indítványa pártoltatván, egy választmány neveztetett ki az érintett alapszabályok átnézése végett. 'S eljött a' következő évi gyűlés, 's a' választmány jelenté, hogy a' reábizottakban nem járhatott el 5 — eljött a' másik évi gyűlés, 's a* választmány előbbi jelentését ismétlé. Ekkor új tagok neveztettek ki ahoz.'s meghagyatott nekik, hogy legfeljebb két hónap múlva járjanak el dolgukban. Azonban ez sem történt meg, mígnem a* választmány egyházi elnöke meghalván, helyette, a' superintendens által időközben új választmányi tag 's új elnök rendeltetett 's ez utóbbinak meghagyatott, hogy a' legközelebbi ker. gyűlésig okvetetlen teljesítse kötelességét. Ekkor végre aug. 12-kén 1845. a' ker. gyűlést megelőző nap összeült a' választmány, 's az ügyet komolyan megfontolva, egy javaslatot nyújtott be másnap a' ker. gyűlés elébe, azt egy felszólítással kisérvén , meliyet érdekesnek látunk ide igtatni. A' felszólítás így hangzik : „Hogy egyházkerületünk szivén ne hordozta volna mind ez ideig elnyomorodott papjainak 's tanítóinak 's ezek özvegyeinek 's gyámoltalan árváinak sorsát, azt rágalom nélkül senki sem állíthatná : de hogy ezek gyámolítására mostoha körülményei miatt sokkal kevesebbet tett a1

szükségesnél, azt fenszóval bizonyítja mostani özvegyeink sajnos helyzete, 's bizonyítja a1

több alkalommal nyilatkozott közvélemény is, melly mostani nyugintézetünk ujonan alakítását sürgeti* Mostani nyugintézetünk ugyanis sem a' czélnak, sem az igazságnak meg nem felel. A' czélnak nem* mert sokkal kevesebbet nyújt, mintsem hogy a* gyámoltalan özvegy 's árvák helyzetén könynyebbítene; az igazságnak nem, mert nem azon arányban osztatnak ki a' nyugdíjak, a' minőben a* befizetések történtek. Azért inkább irgalominté-