Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

zetnek lehetne azt nevezni, miután csak mindannyiszor megújított alázatos folyamodására részesülhet a' szükölködö belőle az egyházkerület önkénye szerint meghatározott alamizsnában. A' kiáltó szükség sokkal inkább kifejtette 's megérlelte már a' közvéleményt egyházkerületünkben is, mintsem hogy tovább is meg tudnánk egy illy intézettel elégedni. Nekünk nyugintézet kell, honnan, befizetéseink után 's azokhoz arány ózva, joggal követelhessünk özvegyeink 's árváink , *s gyámoltalanságunk esetén magunk is annyi nyugpénzt, a* mennyi, ha kényelmes-létet nem szerezhet is, legalább legsürgetőbb szükségeinket fedezze. Mi nem vagyunk olly helyzetben, hogy kincseket gyüjthessünk,ha csak a* legaljasabb fukarságra veteműlve, gúny's megvetés tárgyai nem akarunk lenni azok előtt, kiknek jó példával vagyunk kötelesek elömenni; — őseinktől öröklött vagyonunk, mi által magunkat 's kedveseinket biztosíthatnék, nincs; merta'kiillyenre támaszkodhatik, nem egy könnyen fogja magát elhatározni prot. egyházi hivatal viselésére; — jövedelmünk nagyrészint arra sem e!égséges,hogy belőle állásunkhoz képest tisztességesen megélhessünk, 's gyermekeinket illendően nevelhessük ; — mellékes keresetet üznünk pedig állásunk tilalmazza;— hivatalunk csak holtunk napjaig, gyakran addig sem ad magunknak s kedveseinknek menedéket 's kenyeret, 's holtunk után csak koldúsbotot hagyunk a' nagy világba kitaszított özvegyeinknek 's árváinknak, míg a' birtokos vagyonát, a' mesterember mesterségét, a' jobbágy telkét 's marháit, 's a' napszámos, ha egyebet nem, egy pár dologhoz szokott kezet hagy azoknak biztosítékul. Illy körülmények közt csak a' legkönnyelmübb kebel lehetne nyugodt, azoknak jövőjére gondolva, kiket a' gondviselés a' legszorosabb lánczokkal kapcsolt hozzája ; az érző és szerető szív módokról gondoskodik, mellyek által a' fenyegető veszélyt megelőzhesse, 's nem rest, kedveseiért áldozni is, bár nehezen essék is az neki. Azért sokan papjaink 's tanítóink közöl külföldi nyugintézetekben biztosították magokat's kedveseiket, körükben nem levén, hol ezt tehették volna. 'S miért ne lehetne azon pénzt, mellyet külföldi nyerészkedőknek küldünk ki, honn is használni ? Miért ne lehetne, a' külföld példájára, nekünk is egy czélszerü egyházi nyugintézetet alakítani? Csak akarnunk kell, 's lesz nyugintézet! Az akarat pedig nem hiányzik egyházkerületünkben, azért bizta meg ezen választmányt az eddigi nyugintézeti szabályok átnézése, 's ha a* szükség ugy hozná magával, ujonan kidolgozása végett." — Ezután következnek a' választmány által ajánlott új alapszabályok, mellyek már ezen lapokban is meg voltak vitatva. Ezek felolvastatván, olly határozattal elfogadtattak, hogy kinyomatván, az egyházkerületben minenhová szétküldessenek, ,,'s mindenek, de különösen az esperes urak, megyéik észrevételeit főtiszt, superint. urunknak jövő január végéig 1846-ban beküldjék, a' ki ezeket az illető választmánynyal tüstént közölvén, azt képessé tegye,, hogy ez uton keletkezhetendö javításait martius 10-kén, mint szeretve tisztelt főpapunknak superint. Kis János kir. tanácsos úr ő ngának evangélikus pappá lett felavattatásának ötvenedik évnapján, a' mikor jelen egyházkerületi gyűlésünket folytatni fogjuk, fölterjeszthesse." Azonközben készületek tétettek bold. föpásztorunk 50 éves jubileumának megünneplésére, 's a' soproni alsó esperesség felszólítását a' keregyh. főjegyző magáévá tevén, felszólított minden esperességet 's kir. városi gyülekezetet, hogy javasolnának valamit, a' mivel ezen napot örökre emlékezetessé tehetnök. A* többség véleménye abban egyesült, hogy léptessük azon napon életbe egyházi nyugintézetünket, 's gyűjtsünk össze szabad adakozás utján egy öszveget, mellyet az ünnepelt főpapnak olly kéréssel nyujtsunk át, hogy azt Kis János alapítvány neve alatt tegye ezen intézet alaptökéjévé. Ezen határozat felöl a' bold. főpap előlegesen értesíttetvén , azt, mint egyik kedvencz terve valósulását, a' legnagyobb örömmel fogadta 's a* maga részéről ezen alapítványhoz 3000 ftot kötelezett. — Azonban ö még februariusban jobb életre szenderült át. A' mart. 10-díki gyűlés viszontagságait már közlök. Előtte való napon mart. >í-dikén a'nyugintézeti választ mány összeült, 's felvette a' beküldött észrevételeket. Most kelle csak furcsánál furcsább jeleneteket látnunk ! Ugyanazon esperesség, melly az előbbi nyugintézeti szabályok reformálását indítványozta, látván, hogy fizetésről van szó, oda nyilatkozott, hogy ő ezen ujonan felállítandó nyugintézethez járulni nem kiván, s ha a' többség csakugyan életbe kívánná azt léptetni, ő magát kihagyatni kívánja. Egy másik esperesség azt nyilatkoztatta, hogy általlátja igen is, hogy lelkészei 's tanítói szegények, *s hogy haláluk esetén özvegyeiknek 's árváiknak koldusbotnál egyebet alig hagyhatnak: de bizván az isteni gondviselésben, melly özvegyeik 's árváik felöl eddigis gondoskodott, a' nyugintézethez járulni semmi feltétel alatt nem kiván. — Egy harmadik esp úr oda szólította fel megyéjét, hogy a' nyugintézethez semmi esetre ne járuljon, 's e' mellett egy nyilatkozatot köröztetett, mellyet néhányan, főkép az isk. tanítók közöl, kikre az esp. úr tekintélye nagyobb hatással volt, alá is írtak,'s ezt,ugyanazon ferde észrevételekkel, mellyeket ezen lapokban közlött, a1

választmányhoz beküldötte; e* mellett azonban ugyanazon esperességből né— melly gyülekezetek, lelkészek 's tanítók ellennyilatkozata is küldetett be ugyan oda. A' többség azonban, némelly módosítások mellett, elfogadhatóknak vélte az indítványozott alapszabályokat 's 23*