Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

sö-, láthatlanból kell külső-, láthatóra, nem pedig megfordítva, tovahaladni; söt az nem is szükséges, mert a' protestantismus szelleme olly erős és hatalmas, hogy a' felfogás számtalan formáján mehet keresztül a' nélkül, hogy elveszszen, 's az ős-, nyugoti és görög egyházak története is a' VI. századig szinte a' mellett szól. Ha tehát az uniónak benső téren, kedély körében kell végrehajtatnia : ugy látszék, mint ha a' testvéri szeretet, kölcsönös eltürésbeni egyesülés- és elismerésben állhatna lényege az uniónak; azonban referense által oda nyilatkozott a' választmány, hogy, bármi szép legyen is, csupán a' szeretet egyházat nem képezhet, söt inkább sajátságos indok szükséges különös szeretetre különböző vallási közösségek közt,'s ezt másban nem leié, mint egység- és hitbeni egyetértésben. Ha pedig ez az indok, e' hitnek is, mint közösség alapjának, meghatárzottszavakban, hitvallás- és tanban kell nyilatkoznia 5 ,,'s illy egységen alapuló egyház ha nem is ösztönözletnék feje iránti szeretet által, mint öszveség tanúbizonyságot tenni világ előtt arról, mi lelke életének : tagjainak mégis köteles volna nyíltan előterjeszteni közösségök belkötelékét.4

Ezen igénynek eddig nem tetetett elég; nem hiányzottak ugyan kísérletek, megállapítani az unió hitágazatialapját; miként már azl817-ki sept. 27-kei kabineti rendelet arra. mi fődolog a' ker. vallásban, miben mind a' két felekezet egy, utalt : ugy később az egyházi miniszterség néhány rendelete azt, mi a' luth. és ref. hitvallások tanfogalmában közös, vagy az egyesült ev. egyházak hitvallásiratait, mennyiben megegyeznek egymással, jelölé ki az unió alapjául; hanem e' közös valami soha meg nem határoztaték, 's míg az úrvacsora és praedestinatio iránti különbözésen túladtak, sokkal csekélyebb tanpontok, mert a' hitvallásiratokban foglaltattak, sarkalatos tanokul tűntek föl. Itt hát az unió kiegészítendő, 's az lesz immár a' fökérdés : prot. elvek szerint mi az «' hit s tan körében, mi az egyház egységét föltételezi ? Válaszul e' kérdésre így készít magának utat a' javaslat : az egyház egysége prot. elvek szerint csak akkor igazi, ha másik oldalán egyetemesség vagy katholieitas áll; egy csapással egyetemessé nem teheti magát, 's viszonyával más egyházakhoz nem bánhatik ugy, mint ha ő volna az egyetlen; de arra kell törnie, miszerint ne az ő joga legyen, ha nem egyetemes; jelesül egyháznak , melly isten igéjén akar állani, legtöbb oka van hitvallását tagjai szabad vizsgálása alá bocsátani,'s minden adomány-, hivatal- 's erőnek, mellyek által az Űr szelleme munkálkodik, belsejében tért szerezni, tehát mindent magába zárni, mi, emberszolgaságtól menten, valóban Krisztusé, egyedüli fejeé; e' katholieitas nélkül donatístaszerü felekezetté fogna a' világ valamelly zugában összezsugorodni. Különösen pedig kötelessége ez korunkban az ev. egyháznak, mivel hosszas korszak óta legmélyebb vallási megrázkódtatás-és feloszlásnak örököse, miket nagyobbára maga az orthodoxia okozott; 's e' korszaktól tanulnia kell, mert egyszerű visszatérés a' dolgok azon állására, melly azt megelözé, csak azon szükségletet vonná maga után, hogy e'szomorú fejlődésmenet még egyszer ismételtessék,'s míg az egyház azokkal, kik ama korszak utóhatásai után az üdv alapját feldúlni törekszenek, semmi közvetítést nem találhatta' gyengehitüeket'stévutra vezetteket, kikben mégis ev. igazság vonása működik, szelíden és kímélve kell megelőznie. Ez okból lehetőleg tökéletesen meghatározott tanfogalomnak, mint az igazi egyházi egység hitágazati alapjának, felállítása czélszerü nem lehet; vagy lehetetlenné tenné azt, vagy az egyik egyházat a' másikba vezetné át. De szintolly kevéssé lehet hitegységet puszta utalással a' sz. írásra, mint a* hit normájára, elérni; neki, ha a* kinyilatkoztatás oklevele tartalmáról épen mitsem kell nyilvánitnia, nincs semmi ereje egyházi közösséget alapítani 's összetartani, mint a* socinianok és arianok nem valának képesek áldásukat ez elven keresztülvinni, 's miként más részről az ev. egyház is nem annyira az irásérvény formális elve, hanem a* Krisztus-, megengesztelőbeni hit elöttező anyagi e've által alapíttaték. Ezen elörebocsátottakból föntebbi kérdésre igy felel a' választmány: Az egyház egysége protestantismus értelmében tehát szintúgy nem áll valamelly meghatározott hittartalommali egyetértésben, valamint mindenneli megegyezéstől, mi a" ker. hit tartalmához tartozik, függővé nem tetethetik. Ezen eredmény pedig a' ker. hit sarkalatos és nemsarkalatos czikkei közti régi különségre vezet, azon bizonyosságot alapítván meg, hogy mindaz, mi a'sarkalathoz nem tartozik, egyházi elválást sem idézhet elő 's nem igazolhat, 's miután a'javaslat igen meggyözöleg kifejté, hogy a' praedestinatio- és úrvacsoráróli tan nem tartozik a' hit alapjához, ez abban mutattatik fel, mit Pál l.Kor. 3,11. mond: Jézus Krisztus — ki (1. Kor. 1, 30.) lett minekünk Istentől bölcseség, igazság, szentség és váltság, és igy a* Krisztusbani mindent feláldozó bizalom, minek szükségképeni gyakorlati eredménye az emberi bűnösség tudata 's a'Krisztus isteni méltósága- és erejének elismerése, szintúgy elöreföltevés, mint átmenet a* természetiből az új ker. életre, mellyben istenneli közösségét tudja 's isten szolgálatára szenteli magát az ember. E' ponton a' ker. vallásban elmélet és gyakorlat, tan és tett tökéletesen egyek,'s az itt kijelelt körben kell feküdnie annak, mi a' ker. hitben sarkalat és sarkalatos czikknek egyedül mondathatik a' szónak szoros értelmében, 's valódi ev. unió alapja lehet. Ezt kell hát az uniónak kimondani, miből az is következik, hogy az általa alapított egyház nem új, nem valami harmadik a' luth. és ref. mellett, hogy a' két felekezet hitvallásai tartalmától független *