Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

Porosz főzsinaf. (Folytatás.) *) Értesültek már olvasóink, hogy az unió kérdése a' miniszter indítványára 's a' gyűlés beleegyeztével a' meghiteltetés kérdésével kapcsoltaték öszsze. Midőn t. i. e' legfontosb ponthoz, a' fölötti határozáshoz: mi legyen a' hiteltetés tartalma? és, mivel erre a' sz. írás, közelismerés szerint, nem elegendő, miképen kelljen a' hitvallásiratokra tekintettel tán lenni ? jutának: mulhatlanul szükségesnek látszék előbb az iránt egyetérteni, az ordináló főegyház, unió következtében, minő viszonyba lépett a' két egyesült egyház symbolumaihoz?'s ez szükségkép az uniónak általában soha még igazán szilárdul 's tisztán meg nem határozott fogalma-, lényege- 's viszonyához a' külön hitvallások irányában vezete. E' fontos tárgyról is tanácskozott az e' részben kiküldött választmány, 's javaslatot készíte , mellynek szerzője, Müller. consisforialis tanácsos és hallei tanító, tudósításával ama javaslat felöl kezdé meg (25-ik ülésben) a' tanácskozásokat. Beszédét igy kezdé:' ,,Nyugodt fejlődés korában a' vallási eszme magától képződik tova : de korszakok is lépnek be, midőn a' fenálló formák és rendek e' fejlődésre többé nem elegendők, vagy midőn, egymáson átczikázó mozzanatok miatt, maga a'fenálló bizonytalanná lesz. Hlyen korszakokban a' közügynek tudattal elvileg kell eldöntetnie, hogy a1

fejlődésnek rendezett pólyát szerezzen. Illyen időpont a* mostani, az ordinatiokori hiteltetésre vonatkozó-1 ig. Itt főleg három mozzanat hat együvé: átmenet vallási elgyöngülés és feloszlás korából vallási életkorába, melly azonban nem lehet az döbbeni élet puszta visszaállítása, — átmenet a' territoriális egyházkormányból uj,az ev. egyházhoz illőbb szerkezetre — 's átmenet az ev. egyházak elváltságátólazok uniójára. Mindegyik e' mozzanatok közöl már maga feljogosítaná az egyházat ordinatiocselekvényenek 's az a' mellett történő hiteltetés átvizsgálására, mi e' mozzanatok összetalálkozásakor erkölcsi szükségletté válik az egyházra nézve. 'S midőn az egyháznak, mint üdülőnek, állapotára lön utalva, melly illyen erős kedveskedésektől megkímélendő : meg kell fontolni, hogy az egyház egészsége általában csak eszmény, melly földi feltüntében nehezen lesz egészen elérhető 's e' szerint történetének korszaka, mellyet már üdülőnek nevezhetni, legalkalmatosb elvkérdések eldöntésébe bocsátkozásra." E' szavak után átment referens magára a' javaslatra, 's azt egyes pontjait többfélekép felvilágosító *s közelebbről megalapító észrevételekkel a' gyűlés elé terjeszté. A' bekövetkezett tanácskozások 's határozatok megértéseül bővebb rajzát kell itt beszőnünk. Először történeti átnézete adatik annak, mi ez ügyben 1817. óta, midőn III. Fridrik Vilmos, annyi sok elöbbeni sükeretlen egyesüléskisérletek után, mellyek a' marburgi colloquium 's •) L. lapok m. é. 49. *s köv. számait. wittenbergi concordián kezdődnek, az unió müvét újra felfogá 's legalább külsőleg létre hozá. Poroszországban történt, de annak is, mi azt gátolá; a1

mindjárt elejénte észrevehetett tétova az ellentörekvő hangulatok — itt újból fölébredt ker. élet, amott még folyton uralkodott közöny — használásában az unió előmozdítására nézve; aztán befordulás inkább külső unió felé az istentiszteletben, mi kezdet óta, de különösen az új agendának olly hévvel sürgetett elfogadásában mutatkozék ; az ez által legelhatárzottabb ellenszegülésig vitt ellenségeskedése a' szigorú luth. igazhivöségnek az unió, mint a' különös hitvallási sajátságról! lemondás 's a' különsymbolumok eltörlesztése ellen; az 1834 ki febr. 28-kán kelt cabineti parancs által tett kísérlet, egy részről az agenda érvényét megőrizni, más részről a' luth. egyház hiveit megnyugtatni, „hogy az unió nem jelent 's nem czéloz túladást az eddigi hitvalláson; hogy a' tekintet, mellyel a' két ev. egyház hitvallásiratai eddig bírtak, általa meg nem szüntetett 's a' hozzá csatlakozás által csak a' mérséklet és szelídség szelleme fejeztetik ki, melly a' más hitvallások egyes tanpontjainak különségét nem akarja többé okul hagyni külső egyházi közösség megtagadására,4

— kísérlet, melly az ólutheranokat ki nen) elégité, hanem sokakat közölök teljes kilépésre az egyházból 's léptekreösztönözé, melylyeket bebörtönzés, egyszersmind kivándorlás követe, melly más részről mégis az unió lényegét igen kétessé tette 's belső elöhaladásában gátolá; mindezen történeti mozzanat röviden állíttatik a' szellem elé az unioügy jelen állásának megértése végett, melly szerint „sok község és pap beleélték ugyan magokat az unióba, — a' luth. és ref. typus eleven kölcsönhatásba 's egymássali sokféle összeolvadásba ment ót, — az unió alapján egész ev. községek támadtak 's névszerint az istenészetteli bánás valamennyi porosz egyetemen elvétől van áthatva, — melly szerint azonban maga a' föegyházon belől ellenei is vannak, főleg azon luth. és reformátusok, kik benne vagy minden hitvallási jellem kioltását vagy egyik hitvallásból a' másikba átvezetést látnak, vagy végre kik a' szemközt álló hitvallást isten igéjétől egészen elrugaszkodottnak tekintik." Az unió ezen állása 's az abból különösen az egyházkormányra is háruló folyvásti zavarok miatt — inellyekröl utóbb maga az elnök nyíltan szólt — a' választmány feladatául tekinté a' fözsinatnak , miszerint ez „mint a' porosz ev. főegyház szabad 's egyetemes szózata" nyilatkozzék az unió lényege iránt, 's e' czélra a* választmány javaslatokat tön. Mindenek előtt szükségesnek tartá kimondani, hogy az unió sem az istentiszteleti intézkedések egy formaságában, sem az egyházkormány egységében nem áll; mert ez — szóval is kifejté még referens — egész lényegével ellenkezik a* protestantismusnak, mellynek mindenhol csak bel-