Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-02 / 18. szám

törvényhozót is a' körülmények biztosítják a' szemrehányás ellen: a'nevelés sem szabály, sem körülmény által nem szabadúl a' megérdemlett kárhozattól, ha czélját elvétette. Az életre készít ifjakat az iskola , miért is járjon az élettel! igy hangzik a' leghatályosabb követelés,mellynek nem hódolni annyi, mint a' közszellem ellen feltámadni. Mégis nem sok kell annak belátására, hogy az élettel vivni is köteles az iskola, 's annál erösebben víni, mennél inkább átlátja, hogy nem igaz, hanem álérdekei kerültek fölébe a' szellemnek Soha, de soha nem szabad megfeledkeznie, hogy ö a' földnek sava, 's hogyha a' só megizet lenül, mivel sóznak majd? Az egyház, 's itt csak a' protestáns egyházat értem, magok a' hívek által tartatván, kik mint protestánsok, az egyedi belátást törvénynek nézhetik, — nem kevésbbé áll örökös harczhan mindenféle érdekkel. *S mind a' mellett a' protestansság ereje, hatása 's mindene az iskoiában és egyházban feneklik, annyira, hogy ha elhanyagolja az iskolát, megöli az egyházat 's elfojtja a' szellemet, melly öt magát táplálja. Lehet-e valakinek kétsége arról, hogy protestáns iskolában 's egyházban mint rendes hivatalos dolgozni 's a' feladatnak megfelelni nagyon nehéz? avvagy lehet-e, a' mondottak után, legkisebb kétség arról, hogy az Magyarországon még nehezebb? Hanem nekünk nemcsak férfiak kellenek, kik feladata a' tudomány és a' hit érdekeitápolni 's a' protestáns szellemben kifejteni — 's oh bár lehetnénk mi,kik ezen feladatot mienknek valljuk, azon szent érdekeknek igazán felkent professoraik I bár lobogna bennünk az apostoli tűz kiolthatlanul, hoyy azon érdekek iránti hidegség a'mindenütt jegesedő önösség fagyos lehelletével tagjainkon át szivünket meg ne verje ! — nekünk ollyan férfiak is kellenek, kikben a' protestáns község belátása, reménye 's vágya mintegy személyesíttetik; kik annak jelenét múltjánál szebben rendezik , *s jövendőjének a' jelennél magosabb, díszesebb állást előkészítik ; kiknek buzgó szíve a'protestáns község érdekei felé fordulva, 's rettegni nem ludó akarata, a' történeti viszonyokat bölcsen átható tekintete az állam és más egyházak felé fordítva levén, belől bizodalmat, jó reményt táplálnak, kivül védelmet 's bátorságot szereznek. Protestáns egyházunk minden intézeteivel, országos törvényeink szerint, önálló, önkorinányzasu testület; külsőleg tehát ugy van, a' mint másutt a'legmerészebb elméletek után is alig van kilátás, hogy az egyház valami államban lehetne. Bízvást mondom, egész Európában, tón csak a' helvét vidékállainokat kivéve, országosan elismert 's hatóság gyanánt tisztelt testület nincs, melly annyi szabadsággal ékeskednék, mint a' kél protestáns testvér-egyház Magyarországon. De e' szabadság nem azért van, hogy könnyűvé tegyük ügyünk dolgát, hogy az egyes csak amúgy ha-akarom tagja legyen az egésznek: sőt inkább j azon szabadság, minden tenni valót saját vállainkra I tevén, súlyosnak látszassók előttünk, nem azért ugyan, hogy kiálljunk, hanem hogy alája álljunk a' tehernek, 's büszkén mutathassuk, miszerint méltók vagyunk e' szabadságra. "S e' szabadságban férfiak kellenek, kik a1

volt könnyűséget súlyossá, a' látszó kötetlenséget kötelességhez Ián— czolttá tegyék; kellenek férfiak, a' kiknek szavaik mérsékletet Öntsenek a' hevességbe, ösztönt a1

tunyaságba, sikert a tanácskozásba, de kivált részvételi a'kiáilni-szeretö rá- nem-érkezésbe,a' nemakarás ezen kocsonyájába; kellenek férfiak, kik mindazt nem jutalomért — mit a' protestáns magyar egyház nem adhat, N

— nem kitüntetésért, mert azt az állam nem adja, — sőt félreismerés mellett is, mellyel igen készek vagyunk szolgálni, csupán a' jó ügy iránti buzgalomból, 's a tehetőst felszólító szent szava miatt a' kötelességnek, bajlódva, el nem fáradva tegyék. Hol vannak azon férfiak? Feleletül visszhangozzék e állításom: nehéz protestánsnak lenni, kivált Magyarországon ? Néhai tekintetes ns. vzlö Spóner Pál tartozott azon férfiak közé, 's midőn ez iránti felelet hangzik kérdésemre — mert hogy nem szónoklati csínból, hanem a' száraz gyalog-valóságból eredt a* kérdés, meg a' felelet, mindnyájan érezzük — akaratlanul kifejeződik az óhajtás : bár neki ne gyász-, hanem örömünnepet ülnénk,'s ne a1

múltba nézne bús sajnálkozásunk, hanem a jövendőn legelhetne dús reményünk! De lejárta már földi pályáját, 's tisztünk most, érdemeit méltányolva emlegetni, a' mellett pedig a' jelent látva, ha lehet, példájával a' jövendő reményeit, az ifjúságot felserkenteni; mert a' holtakat az élők buzdítása nélkül tisztelvén, aggasztó kétségbe esnénk, - mit nem szabad szenvednünk. A' nehézre ritka találkozik, 's a' ritkái tisztelni kell, hogy találkozott a1

nehézre. Azon férfiakat tehát, kik protestáns iskolai 's egyházi ügyeink fentartására , előmozdítására szívesen dolgoztak, ne tisztelnök ? Ha igazán protestánsok vagyunk 's honunkban a' protestans-létet felfogjuk : a' tisztelet-adást nemcsak nem fogjuk sajnálni, hanem inkább hozzájárulásunk állal tetézni. Azért nemcsak illő, hanem kellő is néhai Spóner emlékezetét tisztelni, 's annyival is inkább, hogy velünk az egész tiszai evang. kerület 's azzal bizonyára egyéb ev. egyházvídékek 's kerületek is egyezni fognak. 'S ha nyilvánosan csak mi fejezzük ki,— onnan van, mert nekünk van reá leginkább alkalmunk, minthogy nemcsak a mi köz ségünk kebelében élt, hanem ezen fötanoda körül is tán legtöbbet 's legnagyobb önbüszkeséggel működött. Spóner Pál e' fötanoda felügyelőségében 26 évig munkálkodott. E' kicsi tanodának soha nem hibáztak jóakarói, nem hibáztak érdemes, sőt híres tanárai, kik a'Kárpát tövében szerényül meg-