Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-02 / 18. szám

vonultat ki a' nagyobb világosságra késztették 's szinte az egész országban szemléletessé tevék. Azok díszes sorához, gyöngy a' gyöngyhöz, fü— zödék Spóner, 's mig a' fötanoda emelésén itt a' községben fáradozott, kifelé az egyházi gyűléseken azt díszes képviselésével kitűnővé tette. Az épületnek, mellyben vagyunk, csak fele volt meg, midőn Spóner annak ügyeit kezébe vevé; a1

könyvtári 's az ugy-nevezett kisebb teremet az ő buzgóságának köszönjük leginkább. Mert a* múzák laka nem lehet el a' tudományok kincse nélkül, millyet könyvtárak nyújtanak,'s hogy azon kincsnek illő helye legyen, az volt Spóner törekvése 's elért czélja. Igy azután a' híres Sehwartner Márton 's mások becses ajánlatai mintegy édesgetve húzódtak bele, egyéb szigorúságunkat elfeledteíök. A1

mint a' megboldogult ez épület nagyításán sikerrel müködék : azonkép dolgozott az egész intézet törvényes viszonyainak elrendezésén is, — helyesen fogván fel 's vitatván, hogy bármi legyen is a' fötanodának történeti eleje, iránya és czélja : mégis országos, 's azért alapja szélesebb, mint a' minőt a' diszes 's bizony országszerte nevezetes késmarki ev. község adhat. Az intézet szerkezete, mellyet 1814-ben leginkább Berzeviczy Gergely, Podkoniczky Ádám és Fuchs János-Sámuel összemunkálódásaiból vette eredetét, 1835-ben megujíttaték, melly után kevéssel Spóner letette a' felügyelést. Mi, kik a' jelen békés egyetértés sugáraiban veröfényezünk, a' múltra méltatlanok 's a' jövendőre éretlenek volnánk , ha el nem ismernöh, hogy az idevaló község hü anyja ez intézetnek, 's ha, kik benne dolgozunk, azon hü anyát az országban emiegetetté nem akarnók tenni. De az anya soha nem magának neveli fiát, söt örömmel látja, hogy a' honnak él: a' derék község is nem szárnyai alá fojtani, hanem azokon az ország tetejére röpíteni akarja e* tanodát. Nagyok Spóner Pál érdemei e' fötanoda külseje körül : de áldásos működése annak belső életében is. Nálamnál senki sincs jobban áthatva a' tanári élet magasztos feladásától, senki sem méltányolhatja jobban a'tanári érdem koszorúját: de senki sem is irigyli azt kevésbbé másoktól 's szeretné jobban azt inkább bárkinek, mint magamnak fején látni! Azért bátran, öndicsekvés nélkül állítom, hogy a' tanárok minden protestáns tanodának e' hazában lelkei, — kiváltkép pedig e' késmarki fötanodának, mint a' melly csupán és tisztán belsejével, nem hozzá idegen előnyökkel vivhat ki magának elismerést. Mert vájjon mi édesget ide ifjúságot? Alapítványok itt nincsenek, minők másutt keresetté teszik az iskolát; e' kis városka semmi kilátást nem nyújt a' szegény, de ernyedetlen szorgalomnak; semmi vonzót nem mutat a* gazdagabb 's csínosodás után néző ifjúnak : söt inkább kicsinysége által a'bűnös és gondatlan ifjúságot mintegy ingerli; mert, óh! mikor 'lesz az, hogy nálunk az ifjúság legnagyobb része 'igazán művelődést fosr állítani, 's hogy tudományos készületei a' szülék előtt is legelső, nem legutolsó helyet foglalandnak el!? De a' tanodák ezen leikeiben, a'tanárokban, ki tartja meg a1

lelket? ki bátorítsa a'csüggedöket, vigasztalja a'leverteket 's örvendjen a1

ritkán örülőkkel, ha a* felügyelök nem, kik nagy feladataikat 's csekély ereiket legjobban ismerhetik ? ki vonjon bástyát körülöttök a' külső megtámadás ellen ? ki adjon feleletet az idétlen kérdésekre, mellyek tulajdonkép nem választ akarnak, ha a' felügyelők nem, kik a' szigorú küllétnek, paszomántos országunkban, némi fényes csillagai? Végre, ki hasson a* megfeledkezett ifjúságra külső tekintélylyel, ha a* felügyelök nem, kik az időjárást jól ismerik? Spóner Pál volt illyen felügyelő, de bizony Késmarkon nem ritkaság, 's mondhatom, azért e' nagy érdeme nem nagynak látszik, mert nem egyedüli; 's bizton reménylem, a' mit egy igtató tanár Spóner Pál felügyelése alatt bevezetendő társának mondott: ^„qui ludum huncceliterarum moderantur, eos Tu non fautores modo, sed amicos adeo experieris, multum ab illa agendi ratione alienos, de qua alibi docentem conqueri audias" nemcsak az egyszer mondathatott. A' felügyelő Spóner Pál e' főtanodát fényesen képviselte az egyházi és iskolai gyűléseken is. Mert nem kicsi volt itt befolyása, tekintete : söt egyike a' legérdemesebb férfiaknak vala ö az egész tiszamelléki kerületben. Harminczévig vitte a' kerületi pénztárnokságot, olly rendesen, hogy egyebet nem kívánhatunk egyházmegyénk javára, mint azt : bár ebben Spónert teljesen utánzó utód követné ! 'S a' mint e' pénztárba biztató rendet öntött, ugy a' kárpátaljai esperességben, 14 évig tartó esperességi felügyelése alatt, a' törvények iránti tiszteletet azokkal is megszoktatá, kik azt félretenni netalán hajlandók valának. Mind ezen esperességi gyűlések elnöklésében, mind a' kerületi gyűlések tanácskozásaiban, mellyeket szintén több ízben mint elnök vezérle, Spóner megmutatta, hogy a' tudományok által felvilágosodott elme, 'sa' protestáns érdekektől átmelegült kebel, bizton megtalálja az ösvényt, mellyen haladva soha nem vettetik az ember azon szélsőségekre, mellyeken, fájdalom! megfeneklettek egyházmegyénk több vidékei,'s hol midőn látszólag az egyház javáért botrányos keserűséggel vitatkoznak, azt majdnem mindig elvesztik szemeik elöl. Igen, csak illyen elme tudja, érzi és érezteti, hogy protestáns egyházunk nem tegnapótai intézel,'s hogy abban nem annak van legnagyobb igazsága, ki leghangosabban szól, hanem inkább, hogy a' történetek szálain függő csak illy történeti tovább fejlődés által ver mind mélyebb gyökereket 's hajt mind terepélyesebb galyakat, 's hogy a' mérsék*) Clialupka János 1821-ben Kraloráosekf I s t v á D bevezetésénél.