Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-04-25 / 17. szám
táltara részrehajlatlanul, hogy visszatérjünk a1 jézusi imádkozás egyszerűségéhez, 's imairóink nagyobb pietással — mert itt van egyedül helye a' pietasnak — nyúljanak a' nehéz munkához. Szóllnom kellett azért is, nehogy könyörgésíróink olvasván új imáink átalános dicséretét, annak ne csak jó, hanem hibás oldalát is elsajátítsák, 's az imát minden keresztyénségéböl, egyháziasságából kivetkeztessék. Nem birálom Székácsot, nem Szivost és Fürdőst; bárha e* két utolsó kivált megérdemelné, hogy velők, a' férfiak nevében, néhány férfias szót váltsak a'nÖk előtt, kiknek szép fejébe, elég ügyetlenül, annyi prücsköt ugrattak; megérdemelnék, hogy ama nyögdécselő galamboknak, melylyeket ök a1 szép keblek felé, ima-alakban, elröpítének — együl-egyig nyakukat kitekerjem. Székács könyörgései, si nonum premantur in ö»num, jók volnának : de igy nagyon észrevehető rajtok a' pongyolaság, a' hirtelen dolgozás 's ennek minden eredménye. Nem tudom, ugy van-e vele más, de én ez imákban az eredeti Székácsra csak néhány saját kitételekben akadok : a' többit mintha valami sebes vízár hordta volna rakásra messze-vidékekről. — Szivos és FördÖs aranyfejkötős könyvében — néhányat kivéve — alig van egyéb sápadt elmélkedés után ragasztott beteges könyörgésnél. Semmi jobban nem jellemzi ez imákat annál, oiitGöthe mond egy helyen Uhland schwáb iskolájáról : Ein sittlich-religiös-poétischer Bettlermantel," azaz ; erkölcs-, vallás-, költészetből össze-aggatott koldúsköpönyeg. . . Ne higyétek, nők ! ne higyétek! mi férfiak nem ugy szoktunk imádkozni, mint veletek e' férfiak és az Őrangyal el akarná hitetni. No már most Török barátom, fogd össze Péter lepedője négy sarkát, 's tedd a' hová akarod, . . Majd mikor alligator-nagyságu, egy évre szóló imakönyvedet *) szerkezted — mellyben talán legroszabbak lesznek az enyémek — kérlek a' Jézus nevében, kí minket imádkozni megtanított: adj népünknek, adj papjainknak egy könyvet, *) Ezen leendő alligator-nagyságu imakönyv alig-alig mozog 's igen lassan növekedik. Azon ludós és buzgó fériiakon kivül, kik a' m. évi Frot. Lap ii74-dik hasábján 's f. évi 3-dik számaban följegyezvék, e' mai napig csak M i skolcz iS zigy á r t ól stvánsz. márton-kátai, S z é 1 e s Endre szinyér-váraljai, Vitányi József megyaszói lelkész uraktól vettünk egy-egy hétre szóló imákat 's Badics István sz.-lörinczi lelkész úrtól dolgozatrészt. Elhallgatjuk ezúttal azok neveiket, kik a* munkától visszavonultan részükről tagadólag nyilatkoztak : csak azt említjük, mikép többen a' beküldés határidejének késöbbre-tételét kívánják, kik hogy vállalatunk elősegélésébe befolyhassanak, mit szívesen óhajtunk, a' dolgozatok végső határnapjául f. évi novemberi pesti vásárt tűzzük ki. így reméljük, Sz. B., Z. L,, Sz. L., oktató 's lelkész urak sem vonulandnak vissza a' vállalattól, "s más tiszt, férfiak is elegendő időt nyerendnek munkálhatni. Mi pedig az alatt az Egyh. Beszédek gyűjteményének szerkesztés alatti 3-dik kötetét juttatandjuk sajtó utján a' közönség elé. Török. melly, mint Illés próféta mennyei tüze, megemészsze a' vizben-úszó oltárokat. Amen. Dobos János, péczeli reform, pap. S z e n t-I unt: Dávid zsoltárai* XL VI. Zsoltár. Az Isten nekünk reménységünk, Mikor reánk tör ellenségünk; Ha kísértetünk próbával, Védelmez erős karjával: Azért benne hitünk nem hűlne, Bár ég és föld össze-rendülne, És a' tenger mélységébe Minden hegy nyögve dűlne be. L. Zsoltár. Az erős Isten uraknak ura : Ha szól, világokra dörög szava; Támadattól míg a' nap estig megy, Birodalma szélét nem leli meg; Országlása nem kezdődött, — végtelen, Belé foglaltatvák : mult, jövö, jelen. Emésztő láng ajka lehellete, Ha vétkezőt büntet Ítélete; Nyög a1 föld, a1 hegytetők reszketnek Karjai alatt, ha fenyegetnek: A'menny, hol ég ezer nap tűz-tábora, E1 nagy Felség kihímzett lak-sátora. Halandó! add ez Urnák magadat, Felejtsd el veszendő hatalmadat 1 Neveztessél bár e' föld urának, Mid van, mit kezei nem adának? Te elmúlsz, — örökséged a' sírhalom: Az Ur országa örök birodalom. Ll. Zsoltár. Mindentudó ! kegyelmezz meg nékem I Ne keresse azt ítéleted rajtam, Hogy ösvényimen igazán nem jártam, Rá nőt fejemre, mint tenger, vétkem. Felejtsd el, Atyám! sok esetimet! Vedd ki a' bűnnek fulánki' szívemből, — 'S mellynelt búja megemészt engemet, — Törüld ki a1 multat emlékezetemből I Gyarló vagyok én, bűnöm végtelen, Mellyet ellened, Uram! cselekedtem ; Sok botlásimat, mellyekre tévedtem, Zúzott szívvel siratom szüntelen. — Vétkeztem, Atyám ! szemeid előtt, Igaz lesz boszúd, méltó ítéleted, Ha a1 törvényről megfeledkezőt Kezednek egész súlyával bünteted. Bűnös ember volt, ki által lettem, — Vétkes anyámtól, ki sok fájdalmának Közötte szült romlandóság fiának, Örökségül bűnnek vágyát vettem. — Oh, teremtsd újjá romlott szívemet, Szánd meg siralmiinat, Örökkévaló! Vedd le lelkemről nehéz szennyemet, Tégy ollyanná engem, mint a1 tiszta hót Ha tudnám, vele kedvedet lelem, Néked áldoznám e' föld jövedelmét:
