Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-25 / 17. szám

De többre nezed a' szív töredelmét, — Bűnbánóké nálad a" kegyelem. — Atyám ! sír egy szent fájdalom bennem, Bánom tév-úton elvesztett éltemet: Engedj irgalmad ölén pihennem, Fogadj magadhoz megtéröt, engemet 1 LVII. Zsoltár. Irgalom Atyja ! légy védőm nekem ! Te rajtad csügg, benned reményi lelkem; Más segedelmem kivüled nincs sohol, — Szárnyad árnyékában nyugszik fejem, Ha rám üt a' balsors, inség ostromol. Én az Örökkéélöben bízom, Hiszem, jóra viszi minden dolgom; Atyai ölén találom men-helyem, Ha vész-pályám kifáraszt, 's fájdalom Epesztő italát kóstoltat Yelem. Nyelvem és lantom zendüljetek fel A' Láthatatlanhoz dicsérettel! Az est' halk csendében, a1

nap ha elment, És ha tetőkön vírad a' reggel : Zengje énekem mindenkor az Istent. LXI. Zsoltár. Kiáltásom halld meg, Isten ! Ki segítsen, Ha te elhagysz engemet ? Hozzád siralom völgyéből, Messze földről Nyögöm fel keservemet. Vígy fel engem kősziklára Épült várra, Hol bátorságom lelem : Mert te vagy én erősségem, Reménységem, Ha rettent a' félelem. Te hajlékodban lakásom Óhajtásom, Melly égeti keblemet; Szárnyaidnak árnyékában Nyűg-helyem van ; Oh, rejts oda engemet 1 Te meghallgatsz kérésemben, ínségemben Gyámul nyújtod kezedet, Örökségüket kiadod, És megáldod A' kik félik nevedet. — A' királynak jussanak sok Naphoz napok, 'S hír, melly tartson örökre. Sokasítsd meg örömeit, Nyújtsd éveit Számlálhatlan időkre. Fény, mellytől ragyogjon széke, Legyen béke, Járjon nyomán dicsőség; Pálczájával bírt hegyeken, Nemzeteken Tenyésszék áldás, bőség. LXII. Zsoltár. Lelkem ringatva édesen A' hit békés ölén pihen, Ebben lelem én idvességem ; Ha pályám harcz-mezőn járom, E' nekem olly biztos várom, Hol nem törhet rám ellenségem. Azért, ha csal földi remény, Istenemre tekintek én: Itt nem vét szívem hiedelme ; 0 bizodalmam kőszála, Hol nyugvó révét találja Kétségi közt a1

fáradt elme. Ne kapjatok porral rokon Múló világi birtokon : Örömitek elhervadandók. — Ha megsokasúl kincsetek, Ne csüggjön azon szivetek : A' sors kerekei forgandók. LXIII. Zsoltár. Iste ! te vagy én Istenem! Jó reggel kereslek tégedet Hozzád ömlengvén elepedett Óhajtás szárnyain lelkem. Szívem csak hozzád áhítozik, Fohásziban elhalt szinten E1

puszta fóld' száraz színén Hol öröm gyéren virágozik. Ég szívem hív kívánságában Látni erőd- 's dicsőségedet, És megadni tiszteletedet Szentségednek templomában. Mert nekem kedvesb életemnél Kegyes atyai hűséged, Mellyért ajkimról a'téged Magasztaló ének zengve kél. Rólad el nem felejtkezem, Még ágyamban is emlegetlek, És midőn álmomból felkelek Csak te rólad emlékezem. Elmém, ntint tengerbe, elmerül A' jókba, miket tői velem, Most is nyugalommal fejem Szárnyaid árnyékában örül. Baksai Dániel. Vegyes küzlemények. Halálozások. Mély fájdalommal tudósítom a' tisztelt közönséget egy olly gyászeseményröl, raellyet — jól tudom — sokan a' távolban is velem együtt megsiratnak. — Ritter András József> a' majosi evangyélmi gyülekezet lelkésze, f. hó 8-án esti 7 órakor élni megszűnt, ós hült tetemei tegnapelölt, úgymint 10-én, eltakaríttattak. Láttam a' könyüket mindenki szemében, hallottam a* zokogást, midőn nyughelyére vitetett. Általánosabb, őszintébb részvéttel vajmi rilkahalottat kisértek a' sirhoz! Az egész kornyékből mindenkilü és rendűek összesereglettek, megsiratok azon férfiút, a' ki becsületessége, nemes szive, szépszellemü műveltsége, hivatalbani fáradhatatlan buzgósága, és illy szép tulajdonaimellett olly ritka igénytelenségénél fogva köztiszteletben és szeretetben részesült. — Ti, oktatói és tanulótársai! a' soproni lyceumnál és bécsi theologiai tanintézetnél, hisz ismerétek a'szép-tehetségű, munkás*