Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-25 / 17. szám

néha csalárd szivével igy suttogva enyelegni, vagyis, kötődni : de mint lesz e' párbeszédből könyörgés? azt nem tudom. — Van sz. könyörgései között egy véletlen sérülés alkalmával mondandó, mellyben a' szenvedővel fogadtatja, hogy babonához, kuruzsoláshoz nem folyamodik. Végtére még rendőri czikkek is jutnak imáinkba! Az ifjú beteg könyörgése igen jó... 146. I. Mit keres a' kóranyag szó ? 154. 1. „Meglehet, e' nyavalya nem egyéb életmüszerkezetem pusztulása természetes módjánál, vagyis átalakulásom kissé hoszszú kínjánál. ." Az ilEyen dilettant helyek nem egyebek dulcamaráknál; utoljára vényt—receptet — is írunk! .Sz. továbbá megköveti az ősi bűnök gyümölcseiért az eldödök lelkét. Valóban nagy szerénység, — tán azért, hogy minket is megkövessen kölcsön fejében valamellyik görvélyes unokánk ? „Lesulytott féreg nyögése" Kraftausdruck, magyarul : kemény beszéd, vagy ropogtatás. Vannak versek is elhintve sz. imái között, mellyek, mint.pipacs-virágok a' vetésben, viritnak a' sorok között. Illyen : Újra kérlek, újra esdek; égben Szirttá nem kövült az irgalom.... Illy mesterkélt szóalkattal csak embert szokás ámítni. Kinek is jutna eszébe az isteni tökéletességeket petrificálni ? „Nem leszel." Hiba „Ajándékozzd, nyugtasd" mind megnyomott,comprimált kitételek. í'szüle gyermekéért. Tégy gondos őrjévé a1

kedves életének," imában ízetlen gyöngédség, s. a. t. Ismét vers; Véghetetlen, né*d esengve Csergedeznek könnyeink, Zsámolyod körül rezegve Omlanak le térdeink A'trocháusz lábak könnyen lejtnek a'nehéz gondolatok alatt. 175.1. „Önvád súlya nélkül fogom elsajogni veszteségem fájdalmát.' A' seb, igenis, sajog : de maga a' sebes, soha. Beteg kimultdval, „A' kedves, dicsőült kedvesem . . . angyali kedves" !. . . . Higye el sz., ez a* sok kedves az imádkozónak nagyon sok kedvetlenséget okoz. Az özvegyé egy a'legjobbak közöl. 182.1. „Nagyatyám!" Mit értsünk itt, öreatyát-e, vagy magnus pátert? — Egy tiszaháti nemes fiút ismertem, kisoványolván a',.mennyei atyám" megszólítást, helyette mindig mennyei uramatyámat mondott. — s. a. t. Van Szerzőnek más könyörgéses-könyve is, illy czím alatt: Köznapi imák protestáns egyhdzbani használatra. Irta Szilády László. Kecskeméten 1846. — 230 1. — Találtatik ez imakönyvben nyolcz hétre való reggeli, és négy hétre való esti ima; ezenkívül néhány bünbánatos már nem olly dramatikus *) Az imádkozó lehet bünbánatos, de maga az ima nem. D. J. modorban, mint a' hit, remény és szeretet után hullámzó imák. Sz. ez imák készítésében főczéljául tűzte ki, hogy a' nép nyelvét csinosítsa, és hogy a1

népet a' kéregető könyörgések helyett ajtatos szabad elmélkedésre szoktassa. — Az első , mellékes czélul felhasználható, a' másik egyenesen ellenkezik magának az imának természetével. Az elmélkedésnek még túlsúlyt sem szabad foglalni az imában; ha pedig egészen elmélkedéssé szabadult el : azon nyomon megszűnt ima lenni. Új imakészitöink épen itt szoktak legnagyobbat téveszteni, 's imakönyvükböl épen azért lehetlen a' népet imádkoztatni; mert imáik nem imák, hanem szabad elmélkedések, mellyek érintetlen hagyják, vagy legfölebb bizonytalan mozgásba hozzák a* szivet, és a' vallásos kedélyt. Mióta imáink szabad elmélkedésekké hidegültek: épen azóta nem kelnek szivünkből ama kimondhatlan fohászkodások, mellyeket ama mennyei szellem ihletésének hittünk lenni. Imában szabadon elmélkedni csak annyi, csak olly eröszakot tesz az ima belsőjén, mint az ima külsőjén az elszavalás, a' declamatio. Mindkettőre rá akar bennünket szerző kapatni élőbeszédében; igen természetesen, mert sz. imáit szavalni igen, de imádkozva mondani nem lehet. Fiatalabb egyházi szónokaink már valóban annyira mentek, hogy még imáikat is ta»lejtéssel mondogatják, 's szónoklati és imaközbeni hanghordozásuk között semmi különbség.. Ez, hitem szerint, nagy hiba, mellyet Sz. tekintélye, a1

mütani szabályok ellenére, soha jóvá nem tehet. — Mindinkább erősödöm azon hitemben, hogy ezen urak nagyon keveset imádkoztak, kivált fiatalabb korukban. — Az előszóban említett megesések, vagy tévesztések nélkül, furcsa* dolog! az egész imakönyv keveset érne, és itt a' tisztelt Sz. ugy járt imakönyvével, mint az özvegy ember második neje levesével, mellyen csak azért nem talált jó izt, mert boldogult első neje levese mindig kozmás volt, mint Sz. első imái mindig a" vallásos érzelem oldalához égett szabad elmélkedések. Tovább nem bírálok, nehogy azt mondja valaki^ hogy kedvem telik az eféle odiosumokban. Higyék meg tisztelt olvasóim, a' hányszor bírálnom kell, mindannyiszor kellemetlen óráim vannak; mert ki gyönyörködnék abban, hogy másoknak kellemetlen érzéseket okozzon ? E' férfiak szép munkásságát senki nálam jobban nem tiszteli: viszont senki jobban nem óhajtja a' ker. ájtatosság terjedését nálam; magam is nemcsak templomban, nemcsak betegeim ágyánál, hanem imádkozni szoktam életem bár mellyik szakában. Tudom azt is, hogy embernek első és utolsó lánczszeme, melly öt Istenéhez köti, az okos könyörgés, mellynek szakadtával ember is elszakadt Istenétől : de épen ezért szóltam néhol keményen, ezért ros-17 *