Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-25 / 17. szám

miitunt ipsi etiam , celebrantque, sed depen­dentiam, veipotius combinationem Ec­clesiarum in Synodos, et karúm authoritatem in illas. Ili duo axes sunt, super quibus volvitur om­nis disputatio. Existimant, Ecelesiam vei congre­gationem partieularem totam sui juris esse, e/ ha­bere in se omnem potestatem ecelesiasticam su­premam, raora alteri Ecelesiae, aut Ecclesiis, aut Ecelesiarum DeputaHs vei synodis subjectam, öe­</WE MMUS ÖC Episcopis : adeoque et conveniente synodo, huie nullám proprie et directe in aliam Ecelesiam potestatem competere quidem ut con­silio, et auxilio Ecelesiam juvare possit, «?e/ ad­versus peccantes etiam procedere censurá, at non ex polestatis alicujus, sew superioris vi, sed col­lateraU et pari judicio, etpronunciandae non ex­cummwicationis, quod fit modo in inferiores (ab Ecclesia in membra, in quae potestatem habefy, sed non - communionis, utiin pares. *) Ezeket elöre-bocsátva , szabadjon kérdeni : soproni ev. atyánkfiai más elvet pártolnak-e? midőn az illető püspök, főtiszt. Haubner urnák apostoli buzgalmat tanúsító kétszeri hivatalos le­veleiben tett alapos fölszólítása! után is, az egy­házkerület világos rendeletének megvetésével, kijelölteiknek az ellenörködésre megbízatott püs­pöknéli följelentése nélkül, lelkészt választottak, nem azt tanusították-e. hogy ök, mint önálló egyes gyülekezet, saját dolgaik elintézésében teljesen függetlenek a' többi hitrokon gyülekezetek ren­delkezésétől ? a' kerületi kormány-gyűlés ható­ságának tényleges megtagadásával, az Indepen­dentismus elvét gyakorlati térre vitték. Más rész­ről azon reform, egyházmegyék is, mellyek a' particularismus érdekszerü latolgatásai után fo­gadják vagy nem fogadják el az egyházkerületi végzéseket, bizonyos mértékben nem a! fölebb jellemzett Independentismus szellemének hódol­nak-e? — Isten bocsássa bününket, rosz uton haladunk, — 's ideje van, hogy evangy. egyhá­zunk kormánygyüléseinek rendeltetését, irányát elfogulatlanul vizsgáljuk, 's különösen figyelmünk­ben tartsuk, mit ezekről a' már idézett tudós Hoornbeck tanár olly tanulságosan mond : Syno­dorum vei usus vei potestas nihil officere potest aut debel Ecclesiarum particularium hbertati et potestati, estque non pr ivativ a, sed cumu­lativa potestas, ecclesiaque particularis quaelibet manet subjeclum proprium et adaequa­tum plenae potestatis ecclesiasticae. Neque Sy­nodi in alias sub ea comprehensas Ecclesias po­testatem usurpant imperantem, quae Dominorum, et superiorum est in inferiores sibi subditos ; sed ex communi et liberó Ecclesiarum con­sensu in Synodum, haec potestatem habét delegatam, et auxiliarem vei mini-*) J. Hoornbeck Summa controversiarum religionis. Ed. 2-a Fraocofurti ad Viadrum. 1697. — Libr. X 1. 780. strantem, Ecclesiisvoluntariá consen­sión e, ob necessitatem or dini s et a e­difi cationis, Synodis se subjicienti­bus. Uti quando in rebus-publicis, vei alibi, ex communi aequalium consilio Collegium erigitur, ad quod communes causae devolvuntur tractandae et definiendae, quod in illas nullám habét pote­statem, nisi earum arbitrio et mutuo consensu. Quod in circulis vei dioecesibus Ecclesiarum, quare hae isti, illae alteri Synodo se adjungant et submittant, apparet. A' ki már illy tiszta, helyes értelemben veszi az egyházi kormány-gyűlések jelentőségét : az, ellenszegületi bűnös merény­nyel, nem fogja társulati fejlődésünk rendes me­netelét zavarni, 's nem adand alkalmat prot. egy­házunknak a' státus-kormány elötli gyanúsítására, — nem fog azon túlzó szabadelvűek nyomdokain járni, kik elöljáróik iránli engedetlenkedéssel ma­gokat mint fejetlenség barátait megbélyegeztet­ték. — Mulhatlanul szükség illy kijózanulás, mert ha ez nem történik, saját körükben megférni nem tudó hitsorsosinknak szabadossági visszaéléseik által, státuskormányunk azon hivatásánál fogva, melly szerint kötelessége fölügyelni, ne quid de­trimenti respublica capiat, kényszerítve érezhetné magát prot.egy házunk ellenében föllépni,'s erélyes intézkedései utján minden illetőkkel azt megtu­datni , hogy Magyarország alkotmánya önálló ágostai és helvét hitvallású evangyéliomi egyhá­zat ugyan ismer, de independens egyházat nem. A' szabadságot csak egy határvonal választja el a' szabadtalanságtól, — e' határvonal átlépése könnyen öngyilkolást idézhet elő. Ha tovább vizsgáljuk a' magyar prot. egyház­ban némelly helyeken keletkezett botrányos el­lenszegülési mozgalmak lehető eredményeit : át­láthatjuk, hogy ezek az illető testületek evangyé­liomi jellemére nézve leverő bizonyságot tesznek, 's alkalmat nyújtanak római kath. atyánkfiainak, vádaik megújítására. Igenis. Evangyéliomi jellemünket ugy ismertetjük meg a' világ­gal, ha a' szentírásban nyilatkozó isteni bölcse­ségnek hódolunk minden dolgainkban, és Isten lelke által engedjük magunkat vezéreltetni, — midőn ezt tettük, cselekedeteinkben szeretet, öröm, békeség, békestűrés, kegyelmesség, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség fognak nyilatkozni, mert ezek o' léleknek gyümölcsei (Gal. V. 22.) Az evangyéliomi egyház igaz tagjai vagyunk ? ugy társulati viszonyunkban, Pál apostolnak i. Kor. XII. 12 — 31. a' tagoknak a1 testteli össze­köttetését tárgyazó üdvös tanításához alkalmaz­kodunk, és ugy teszünk mindent, hogy ne legyen hasonlás a' testben, hanem a' tagok egyenlőképen egymásért szorgalmalosok levén, a* testet táplál­ják. Igaz evangy. keresztyének vagyunk? ugy negédes ellenszegüléssel nem véljük meg ezen *) Hoornbeck, Summa controversiarum religionis. Libr. X. 1. 781, 782.

Next

/
Oldalképek
Tartalom