Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-04-18 / 16. szám
ha N.lelkész 20—30 évig elél,'a mindig berakja az életkorára megkívántatandó összeget, szép summát berak az intézetbe : úgyde tudja-e azt előre N. lelkész, hogy ö 20—30 évig él még belépte után ? 's nem halhatott volna-e meg belépte első vagy második évében ? a' mi ha megtörténik is, N. lelkész özvegye a' biztosított összeget azért kikapja. Vagy kiván-e N. lelkész meghalni azért, hogy sokat ne kelljen az intézetbeberakni,'s övéi minél elébb megkapják a' biztosított összeget? Én legalább N. lelkészről józan észszel nem tudom feltenni, hogy örömmel ne nézné a' napot, tudva azt, hogy bármikor történjék is halála, övéi biztosítva vannak. Uraim 1 nincs boldogítóbb helyzet, mint midőn családapának nem kell reszketve nézni a'jövő elébe: ellenben micsoda keserű érzések sajgatják a'családapa szivét,midőn végvonaglásiban bágyadt szemei síró özvegyére 's neveletlen árváira es nek, azon a'halálnál is keserűbb gondolatnál, hogy ezek az enyémek, ezektől elválok, és a' nyomor vas-karja ölelendi helyettem! — Ezen keserítő pillanattól minden családapa megmentheti magát, megmentheti övéit, ha jövedelme elszakasztható részét az élet-bíztosító intézetbe övéi számára lerakosgatja, mert minden filléren egy-egy árva könyüt vásárol meg a' nyomorúságtól. De legyen most elég ennyi, majd másszor jelen intézetről bővebben szóiandok, 's ha a' tisztelt szerkesztőség illy-nemü közléseimnek becses lapjaiban helyet engedend: vallásom papjainak használhatni mindannyiszor életem fögyönyörüsége leend,'s következő czikkembenazt adandóm elö, mikép lehet az élet-bíztosító intézetet, mint papfizetés-alapítót, használni ? Csak egyet látok még szüségesnek megjegyezni. A' Székes-Fehérvárott létesült Életbiztosító intézetbei belépés minden királyi és nevezetesebb mező-városban felállítandó ügynökségek által eszközöltetik 's könynyíttetik, kinél aztán a'belépni-kivánó az egészről tökéletes ismeretet szerezhet. Az intézet csak most lépvén életbe, ezúttal csak két ügynöksége van, egyik Pesten tek. Ruttkay József iparegyesületi pénztárnok úr, a' másik Székes-Fehérvdrott Hamvassy Emér intézeti meghatalmazott, 's alulirt. Az elsőnél, Pesten zöld-fautcza Szalazdr házban a' Pest, — a'másodiknál, Fehérvárott megyeház-téren Zuberházban a' fehérvári vidéki lelkészek bővebb felvilágosítást nyerhetnek. *) Adja Isten, hogy hiába ne írtam! (Folyt, követ.) Boross Mihály. élet-bíztosító intézeti titoknok. *) Magamnak is adnom kell ez úttal, némi Élet-biztositási kalauzt. — Midőn az életbiztosító intézet, alapszabályait a1 Pesti Hírlap és Budapesti Híradó mellett az olvasó közönség kezeibe juttatá : koránt sem gondoltuk, hogy annyi zavart fogalomra adjanak alkalmat az általunk, — meglehet, mint szakértők által — olly világosan értett alapszabályok. Azonban, miután ugy történt, mint nem remenylettük, illő, hogy az eltévedteket néhány sorban útba igazítsuk. — E1 Iskol a-ü g ys Szózat a' főiskolai ifjúsághoz. — — Oh hon ! meghallasz-e engem, 'S nagyra-törö, tehetösb fiaid hallgatnak-e szómra? Vörösmarty... Haladási vágy , és a' jelennél szebb jövőnek reménye elolthatlan hatalommal él az ifjú keblében. A' fakadó erő még harczba nem szállt az élet viszontagságival, 's akadályt nem ismerve, korlátot nem sejtve, csak előre törekszik a' távolban derengő jövő felé. Boldog! ha a' világ, melly környezi, az erényesség élőképeivel kínálkozik, — ha valódi nagyság lengi körül életét. Boldog! ha magasztos példák magokkal ragadólag lelkét túlemelik az életmindennapiságán, 's feltüzelik nagy tárgyak fontolgatására, jog és igazság iránti lelkesedésre. — De boldogtalan az ifjú, ha lelkének szabadabb emelkedése közönynyel, szive szebb gerjedelmei gúnynyal találkoznak! boldogtalan, ha a' társaságbani állás, melly után, hogy erejének hatáskört nyisson, törnie kell, nem az érdemnek jutalma, hanem valami vak történetességnek,, születésnek, pártfogásnak gyümölcse, vagy, a* mi még roszabb, nem ritkán árulás 's alávalóság bére! ha az életre-valóság nem munka-szorgalomban, ipar-ügyességben, hanem abban áll, hogy a* bűntől meg nem rettenve, a1 nyájas illedelem színét adhassuk leggazabb tetteinknek. Fájdalom ! nektek is, hazám ifjai! olly korban és olly társaságban jutott születnetek, hol viszonyok és körülmények egyre az erény meg-buktatására irányozvák; hol maga a' nyilvános szellem valóság helyett színt ölel, ős inkább a' lármás szóhöst veszi szárnyaira, mint a' szerény cselekvés fiát. Fájdalom ! hogy külszintöl vakítva és hiú csillogás által elcsábítva, nem is sejtitek, hogy a" tér, mellyen jókedvtől szállongó hévvel ma vigan tomboltok, holnap szabadságunknak gyászos sírjává válhatik.— Engedjétek, hogy a'fátyolt, melly tárgyban a-1 Pesti Hírlap hasábjain és a' Budapesti Híradóba is írtam egy-egy felvilágosító értekezést: de mivel sokan az említettem lapokat nem olvashatják, czélszerünek látom itt is szólani a' dologhoz. Sokakat az rémít el az intézetbe-lépéstől, mivel az alapszabályokhoz csatolt B. mellékleten az évenként fizetendő összeget kiszáiEÍtandók, mind a' négy rovatot összeadták, miből természetesen olly tetemes összeg jött ki, hogy bárkit is visszaijeszthetett. A' tábla egyszerű használata ez: A' résztvenni kivánó az említett B. mellékleten keresse ki az első rovatban életkorát, akkor vegye a' 3-ik és 4-ik rovatot, adja össze e' két rovatot, 's azon összeget fizetendi, felvételi évében, minden száz forintjától. A' felvételi év után következik az első kivetési év, akkor ismét keresse ki életkorát , vegye a1 harmadik és ötödik rovatot, adja össze, 's a' mi kijő, azon összeget fizetendi tíz évig. Tíz év múlva csupán az 3-ik rovatot fizetendi. Ki ezen felvilágosítás mellett az alapszabályok 9— 10— 11— 12-ik §§. figyelemmel megolvassa: lehetlen hogy az intezetnek öt érdeklő oldaláról tökéletes fogalmat ne szerezhessen. Még másszor is találkozandunk, mikor az alapszabályokról bővebben szóiandok. Boross Mihály.