Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-18 / 16. szám

ügyeink színét szemetek előtt borítja, föllebbentsem! Az átalakulási forrongásnak korát éljük hazánkban. Elkorhadt formák és ébredő új élet harczra keltek egymás ellen, és az új nemzedék új kort akar felidézni az ó helyébe. Ezen elvharcz, melly minden politikai újjászületésnek elmulhatlan föltétele, csak vagy két évtized előtt tünt fel hazánk egén, 's azóta az ifjúságnak állása is új szint öltött. A' mint ugyanis, vagy két tized előtt, Széchenyi és vele rokon-érzetü más lelkes hazafiak szavai által a' nemzet jobbjai, álmukból felriasztva, a' haza terén körülnézni és irányzódni kezdtek : mindnyájok szemeik az ifjú nemzedék felé fordultak, mert az új eszmék kivitelére fogékony elmék, el nem fogúit lelkek kellettek. Üdves volt a' dolgoknak e' fordulata az ifjúságra; mert, kik azelőtt az élet magán-gondjaitól menten, a' közügyek iránt részvétlen, csak vad kicsapongásokban találtak kedvet : most a' haza ügyeire kezdék fordítani figyelmüket; a' bennök helyzeti bizalom önbizalmat, maga-megbecsülést szült 's ezzel egy ugrással ifjaink a' müveitek soraiba léptek. Azonban, azon jeles honfiak, kik e' változást eszközlék, szent buzgalmukban észre sem vették, miként a'fiatalság tomboló-tért cserélvén, a' helyett, hogy idejét lelke kiművelésére, jelleme szilárdítására fordítaná 's teljes erővel jövő életpályájára készülne : most figyelmét inkább a1 nyilvános viszonyok újjáalakítása, a' nem-ismert fenállónak felforgatására irányozá ; egy szóval: másoknak dolgaival bíbelődve, önmagáéit ellianyagolá. Most a' pártdüh, melly hazánkat hasgatja, és az életet mérgesíti, ifjaink legjobbjait elragadá, 's a' kortesség és a' tobzódás mirigye örvényébe sodrá; a' lármás szó pedig, melly minél kevesebbet tud valaki, annál hangosabb, az ifjút ékesítő szerénység helyébe lépett; ifjak, kik az ősök bölcs törvénye szerint, saját ügyeikben rendelkezni nem képesek, kormányozni akarnak, és a' nemzet sorsa felett vetnek latot. — Némelly túlbuzgók e' természet-ellenes állapotot a'liberalismus következményének és folyadékának mondják, 's észre sem veszik, milly rosz szolgálatot tesznek saját szent ügyünknek illy eszme-zavar ral. Mi a' liberalismus ? Azon tisztelet, mellyel viseltetünk az ember, mint ember iránt, — nem követelvén a' társaságban magunknak többet, mint a' mennyit akármelly ember-társunknak is megadni készek vagyunk. — Minél több hasznos munkásságot fejt ki valaki a? társaságban, és minél kevesebbet igényel magának abból, annál liberálisabb. Egy szóval : minél nagyobb-becsű valaki előtt a' személyes érdem, 's minél kevesebb fontosságot tesz születésre, helyzetre és más történetes dolgokra: annál liberálisabb.Hasznos munkásság, fáradhatatlan cselekvőség 's nem fényes szavak 's üres declamatiok teszik a' liberalismus alapját; és az ifjú, ki készületi éveiben a'helyett, hogy megfeszített munka által hasznos polgárrá képződnék, éretlen politizálásban emészti erejét : tettel rontja le azt, a' mit szavakban dicsőít, — és valóban árulója lesz a' szabadelvüségnek, melly gyökere-metszetten elkényszeredik, és utoljára is a* bűn zsoldjába lép. Ifjú barátim! Egy egész évezrednek átkos ferdeségei nyomorgatják közéletünket, ne tetézzétek új bajokkal a' régieket! elég, hogy egy némelly fonák institutiok, a1

helyett, hogy a' bünt elrezzentenék, azt honossá tették körünkben, 's annyira jutottunk, hogy a' bün-divat mellett, az egyesnek, erényével, alig marad egyéb hátra, mint koldulni 'sa' mellett kinevettetni; legalább míg e' viszonyokon kivül álltok és ama ragályos befolyásoktól mentek vagytok, jobb állapotok létre-hozásán kellene dolgoznotok. Nem akarok politikáról sokat szólani, de vegyük csak a' megyei pályát. Egy nemes ifjú megyei hivatalra készült, — most fel akar lépni, — igen, — de itt a' korteskedés. A' fiatal embernek van egy kis ősi vagyona, a' korteskedés fölemészti. No sebaj, hiszen hivatalt kap; igen, — de a' hivatalbeli fizetés még egészen más viszonyok szerint van kivetve, 's olly korból való, midőn még polgári intézkedések, mint például a' váltójog, a' gondtalan nemes családok vagyonát nem juttatta volt idegenek kezére ós a' gazdag nemes család ivadéka, jószágaiból élve, a' hivataltól czimet, rangot, de keresetet nem várt, és azért midőn a* hivatalos fizetések kivetésébe befolyt, azt lehető legkisebbre szabta. Mi marad most hát a'jószágafosztott , sok kényelem, de annál kevesebb munkához szokott ujoncz-hivatalnoknak egyéb hátra, mint egy bizonyos hivataloskodási rendszerhez folyamodni, melly az igazságot a' pénz mérlegén méri, 's melly hazánkban annyira divatos, hogy a* kivételek a' szerencsés ritkaságok közé tartoznak ? Illyen és hasonló bajok környezendenek világba léptetekkor benneteket minden életpályán, 's mi csoda, hahogy nélkülözéshez nem törődve, — bajhoz, küzdéshez nem szokva , — a' csak szavakból ismert erényt elhagyjátok 's azon útra tértek, mellyet közönségesen követni láttok,mellyre a' jólét virágait hinti, és mellyet becsület is koszorúz ?! mi csoda, hahogy illy körülmények között a' legszebb föltételek, a' legszentebb remények, mellyek jövendőtöket hímezik, szappan-buborékok gyanánt enyésznek el a' szerencsétlen valóság legelső fuvallatára!? Ezen erkölcsi bajok irányában, miután itt az egyes lelkesedése elégtelen, minden lelkesb ifjaink szövetkezését kívánnám. Szövetkezést kívánok pedig azért, mert a' mi egytől gyakorolva különczködés, élhetetlenség jele, nyomorúság : az, többség jóváhagyásától, tapsaitól szentesítve, dicső tetté, jólétté magasul. Apáitok a' cselekvőség színéről nem soká lelépvén, ti reátok kerül a' sor tenni a' hazáért és önjavatokért, és akkor rajtatok álland, a'jót és a'szépet, ha azt most