Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

szükséges, az önkénytől pedig nincs mit tartani. Mindenek megnyugosznak ebben, csak egy sz. k. városi convent kiált fel panaszosan az evangéliomszerü szabadság ezen teljességében, hogy az egyházkerület törvénytelen határozata által az ö szabadságán, az ö jogain tetemes csorba ejtetik. Honnan e' panasz'? A' soproni convent részéről állíttatik, hogy gyülekezetének őseitől öröklött, évszázados gyakorlat által szentesített joga, lelkészeit egészen szabadon, minden külbefolyás nélkül választhatni, valamint általában belügyeit külbefolyás nélkül önmagának elintézni. És ez ellen semmi ellenvetés ; illy joga minden evang. keresztyén gyülekezetnek van, ezt az egyházkerület legutóbbi határozata egyenesen elismeri, csakhogy azért a' rendes, hivatalos felügyelést feleslegesnek nem tartja, nem tarthatja. A' soproni convent pedig ugy kel ki a' felügyelés ellen, mint külbefolyás ellen. Nem hiszem, hogy a' soproni gyülekezet vezértagjai a' felügyelés és beavatkozás között különbséget tenni ne tudjanak. Nem hiszem, hogy kicsinyhitüen attól tartsanak, ha a' rendes hivatalos felügyelésnek helyt adnak, az önkényes, hívatlan beavatkozásnak, annak idejében, ellenállani képtelenek leendenek. Nem hiszem, hogy a' rendes felügyelést egyházunkban általában szükségtelennek tekintsék 's ne lássák, hogy e' nélkül egyházunk érdekei szélnek és veszélynek leendenének kitétetve. De látom ós csudálom, hogy nem akarnak, mint elsők, példát mutatni abban, mint kell a* közrendnek hódolni és mégis szabadnak lenni. Sajnálva csudálom, hogy ma is azon téren kívánnak állani, mellyen az 1742-diki utasítást készítő őseik; hogy azon időre kacsingatnak vissza, mint valami aranykorra, mellyben gyülekezetök meg magán állott, a' superintendentiával csupa jó szomszédi viszonyban. Csudálom, hogy onnét: még ma illyforma allegatiokat olvashatni, mint: nem jelentünk fel kijelelteket,mert eddig sem jelentettük fel; nem Íratjuk alá a' meghívó levelet, mert ez gyülekezetünk részéről eddig sem történt; jogunk van magunkat a' kerületi gyűlés-hozta ezen szabály alól kivonni, mert elődeink is minden, a' kerületi felsöségtőli függés ellen, egy század óta, óvást tettek ; a' kerülettel most már csupa szomszédi viszonyban ugy nem lehetünk, tehát a' dunántúli evang. egyházkerülethez tartozunk, vele ugyanazon superintendensünk van , de reánk fel ne ügyeljen , nálunk ne ellenőrködjék, nekünk csak barátságos szolgálatot tegyen, közölvén velünk a' közlendőket; a' kerületi gyűlésen küldötteink is ülnek és annak határozataira befolynak, de azért utt bennünket is kötelező szabály ne hozattassék, — mert mi ez ellen mindenkor protestáltunk, protestálhattunk és protestálhatunk, 's mivel ellenmondásaink vagy elfogadtattak vagy elnézettek, mivel illy gyakorlatban voltunk,ebben akarunk maradni, 's reményijük, hogy lesznek, kik ebben pártolni fognak ; a' gyakorlatból jog származik, erről lemondani nem dicsőség, 's ha tőle megfosztatnánk, az szörnyű igaztalanság lenne ! — Megvallom, hogy mindezek értelmemet meg nem győzik, sem rokonszenvet az iránt, ki igy suae semet consvetudini ínvolvit, nem képesek gerjeszteni. Végül óhajtóm és reménylem, hogy lecsillapulván a' felháborodott kedélyek, lesz közöltünk béke és pedig jobb alapon, mint az 18ö6-ki kiegyenlítés, melly,nézetem szerint, csak ollyan első szükséget pótló lapasz volt, a' sebet ideiglen befogni 's felületesen behegeszteni képes, de nem képes azt meggyógyítni. Míg gyülekezeteink nagyobb része választási szabadságában megszorítva volt a'superintendens kijelelő joga által, — mit, ha jól értesültünk, leginkább egy városi elhibázott papválasztásnak köszönhetni: — addig azok, kik szabadabban választhattak, nem annyira kiváltságosok, mint egyszerűen szabadosok, természetes, hogy az egyenlőség kedveért jogukról le nem mondottak. De miután a' többiek szabadságban melléjök emelkedtek: szükséges-e, hogy még mindig legyen valami kiváltság, melly a' testvért a' testvértől megkülönböztesse ? Azért igen is reményiem, hogy legelőkelőbb gyülekezeteink abban keresendik az elsőségét, hogy mindenekben a' legjobb példát adják; egyházkerületünk pedig fenlartandja az elvet, mellyet legutóbb elfogadott, és jelszava marad : evangéliomi szabadság, de mellette rend és ellenörködés mindenütt ! G. Igénytelen sz&zat a' gj őri kerületi gyűlés előtt. Közéig a' f. é. april 14-kén N.-Györött tartandó kerületi gyűlés. Sokan e' határidőnek feszes várakozással néznek elébe, mint azon alkalomnak, mellyel egy fontos elvkérdé? meg fog vifattatni 's talán meg is döntetni; sokan, meglehet, minta' törvénynapnak, melly egy, háromszázados jogát védelmező egyház felől végitéletét ki fogja mondani. Azok legalább, kik Nyiltfy fenyegető szavait helyeslik : „Vagy azt hiszik (a' soproniak), hogy a'kerület ellenében tovább is ellenszegülési szerepet viendenek?" mást, mint a' soproni convent felett pálezát törő törvényszéket egy könynyen nem várhatnak.—Bár milly gondolatokkal 's érzelmekkel gyülekezendnek is össze, a' kitűzött napon, tanácskozandó vagy bíráskodandó rokonaink : gondolom,nem árt, mindnyájoknak jó eleve eszökbe juttatni a' nagy apostol eme mondatát: „hogy jóllehet a tagok sokak, mindazáltal egy test. És ha egy tag szenved, minden tagok egyetemben bánkódnak : ha egy tag tisztességgel illettetik, egyetemben örülnek minden tagok." Megakad talán nem egy, ki midőn e' gyenge szózat szerzőjének a' dunántúli kerületben teljességgel isme-