Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

retlen nevét olvassa, csodálkozva csodálkozik, hogy ini módon merek én, az e' superintendentiában hivataloskodó lelkészek közöl a' fiatalabbak egyike, illy roppant-fontosságú ügyben felszói-Jani. Ennek szolgáljon válaszul 's illetőleg megnyugtatásául, hogy kevés hét múlva lelkipásztorkodásom tizenkettedik évébe lépek 's hogy épen a' mai napon egy éve, mióta Sopronba érkezvén, eddig a' tiszai kerületben viselt szent hivatalomat itt folytatom. E' nevezetes, a' honi egyházszolgálatban általában, a1

soproni gyülekezetben különösen eltöltött időszak felbátorít, sőt kötelességemmé teszi, a' fenforgó kérdéses ügyben igénytelen véleményemet az apostol által ajánlott szabadsággal [xaQfyoía') kijelenteni. A' nagy Istennek legyen hála! szabad országban élünk, szabad anyaszentegyház tagjai vagyunk mindnyájan, és ha az ismeretlenebb is hallatja magát, reája alkalmaztatható azon szabály, hogy ne nézd, ki beszél, hanem mit beszél. Mindenekelőtt felhíva érzem magamat, erős meggyőződésemet nyilvánítani, hogy akármiilyenek legyenek is az indokok, mellyek a' pápai jegyzőkönyv XXX- dik pontja értelmében ez idén Kőszegen tartandó rendszeres közgyűlésen kivül — egyházainknak tavali, négyszeri összejövetel által igénybe vett erszényének, kivált e' szükség idején, nem csekély terhére — a'győri, rendkívüli gyűlés tartását sürgetik : ez minden esetre egész egyháztestülelünkre áldást-árasztólag fog tartatni. Hisz testvérek testvéri szívvel gyülendnek össze; Üdvözítőnknek, ki szelíd és alázatos-szívü volt, lelke vezérlendi tanácskozásainkat, intézkedéseinket, hogy eloszolván 's haza sietvén,azt fogjuk érezni mindnyájan, miképenPál aranyszava szerint: „a'léleknek gyümölcse minden jóságban, igaz, cselekedetben és igaz-mondásban vagyon E' szép, kívánatos czél elérhetése végett, egy kis tájékozás a' jövő győri közgyűlésen alkalmasint tárgyalás alá veendő föügy körül — értem a' soproni papválasztás-ügyet — nem lesz talán fölösleges. E' tájékozást minden Egyb. ós Isk. Lapunk olvasójánál elősegíteni, jelen soraim feladata. Három rendes lelkészei egyikének hosszabb idő óta megürült székét betöltendő, a'soproni gyülekezet m. é. december 6-kán papját megválasztotta, e* fontos ügyben ugy járván el, hogy szem előtt tartva a' hazai törvény parancsolatát, majdnem háromszázados papválasztási gyakorlatához ragaszkodnék. Ezt ugyan nemcsak azért tette, mivelhogy boldogult eldödeink három század lefolyta alatt így 's nem máskép — t. i. minden külbefolyás nélkül — választották papjaikat :<hanem kivált azért is, mert egyedül e' háromszáza dos Választási módot tartotta mindig 's tartja ma is sxabad protestáns gyülekezethez illőnek, demokratiko-presbyterialis alapon nyugvó egyházunk autonom szerkezetével összeférőnek. Superintendentialis utasítás ellenében tette azt, igenis, a' soproni gyülekezet, nem figyelvén azon pontra, melly azt rendeli, hogy papválasztás esetében sz. k. Sopron, Győr, Kőszeg és Komárom gyülekezeteik azoknak neveiket, kik közöl papot választani akarnak, magok, közvetlen a'superintendens elébe terjeszszék : de csak akkor tette azt, miután emez, a' sz. k. városi gyülekezeteket illető, az eredeti's kerületünk minden egyháza által vizsgált utasításban nem található 's csak későbben —y úr véleménye szerint jog nélkül beigtatott — záradék ellen követei által ünnepélyes óvást tett volna. Azt állították ugyan akkor és állítják sokan még most is, hogy egyes gyülekezetnek nem szabad egész kerület végzései ellen óvást tenni. Nem akarom vitatni, helyes-e ezen állítás vagy nem ? Annyi mindazáltal előttem bizonyos, hogy a' melly kerület és egyes gyüle kezet között királyi parancs nyomán 's kétoldalú egyezkedés kövezkeztében külön viszony áll fen, mint a' dunántúli kerület és a' soproni gyülekezet között: ott új egyházi törvény alkotásakor nem lehet, nem szabad kerület részéről csak amúgy „Roma loquuta est, res judicata est" modorában intézkedni. Hasonló viszony létezik a" tiszai superintendentiában sz. k. Bárlfa, Szeben, Kassa, Eperjeo, Kézsmárk és Lőcse városi gyülekezetek és kerület között. Tudva levő dolog, hogy az említett városi gyülekezetek 1734-ig külön superintendentiát képeztek. Miután pedig III. Károly királyi parancsa következtében a' tiszai kerülettel egy superintendentiába olvadtak össze, a'két félDobsinán 1743. januar 11-kén olly szerződésre lépett, hogy felváltva, minden második superintendens az említett városok német papjai közöl választassék. Már kérdem, ha nivellirozási viszketegből,ürügy ölt egyenlőség nevében a'tíszai kerület eme szerződést egyoldalúlag akarná felbontani,mivelhogy Nyiltfy véleményeszerint„kebelében kiváltságosoknak létezni nem szabad.4

,

vájjon a' hatsz. k. városi gyülekezetek követei egyéb 114 község általános többsége elleni óvástételének nem volna-e semmi érvény essége ? Eme, másoknak áldozattal szerzett jogait összetipró szellem mutatkozott ugyan immár 1842-ik évi, Iglón tartatott, kerületi gyűlésen a' hegyaljai esperesség részéről: hanem olly általános roszalással utasíttatott vissza, hogy e' részben nyilvánult jogérzésnek nem lehetett nem örvendeni. Hogy pedig ezen, a* hat városok 's az egyéb kerület közti történeti előzményeken alapuló viszony nz egész tiszai superintendentiára káros-hatásu volna, soha sem hallottam, 's azért bátor vagyok főtiszt, üaubner superintendens úr második levelében található költői szavainak valóságán is, miszerint t. i. a' soproni gyümölcsfa a' dunántúli kerület kertében köröskörül tenyésző, különféle veteményekre kártékony árnyékot vetne, minden alázatossággal