Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

itt az a'gyakorlat, hogy egyik lelkese csak ollyan, mint a' másik, semmi sub-, merő coordinatio, miből aztán következik, hogy egyik sem akarván ke­vesebbnek tartatni, — ez a' nem mindig legne­mesebb versengésnek szüntelen égő és égető taplója, a' mi a' lelkészi tekintélynek csak árt, a' gyülekezet belügyeinek nem mindig használ. Vagy íalán a' városi esperességnek esperese a' világi felügyelő ? Úgyde ez csaknem mindig olly férfiú, kinek az egyházon kivül sokkal több más és más­nemű foglalatosságai vannak, hogysem helyes -volna öt tenni felelőssé mindenről, mi egyházi ügyben elmulaszlathatik. Igy tehát nálunk, Du­nán túl, a'sz k. városi gyülekezetek esperességek esperes nélkül. 'S nem lehetne-e egyúttal az illy városi gyülekezet superintendentia is, superinten­dens nélkül ? Különös dolog sokszor az emberi világban az a'jogpengetés, 's általa nem ritkán üres árnyékká silányul a' magasztaltemberiség,—főképen mikor előjogokról vagy kiváltságokról van a' szó. Ki adós maradni nem akar, becsületes : de a' ki ke­vesebbel kiván tartozni, rendszerint kevesebbet ér másoknál, kiknél többet érni szeretne. Közön­séges gyengeség, hogy az emberek szégyennek tartják engedni, 's azt hiszik, becsületökben áll az elődeiktől reájok hagyott kiváltságokat utódaik­nak is örökül hagyni. Én pedig méltányolni tudom sizon kegyeletet, mellyel valaki egy régi bútort, habár hasznát nem veszi is, ősének emlékeül, la­kában megtart : de csak sajnálkozva tudnék mo­solyogni azon, ki ősének olly ruhájában járna ki, 's erre még maradékát is kötelezni akarná, melly sem diszes, sem kényelmes, és szabad mozgásá­ban gátló volna. Pedig aligha nem igy vagyunk gyakran ősi előjogainkkal. — Tetőtől talpig vas le­mezébe burkoltan a' harezba indult egy izmos haj­dani vitéz, lepattantak vas lemezéről az ellenség nyilai, eltört erős paizsán sok hatalmas dárda, 's győzelmeit hirdeti történetiró és költő. Föllel­lesül erre vékonyabb-alkatu unokája, magára *ölti ősének hatalmas fegyverzetét, kínos-nehéz­kesen mozog alatta és egy kevés légsavba merí­tett gyapot és egy darabka ólom kigúnyolja min­den készületét 's a' kórházba küldi a' vitézt. Nem a' nagy ős lesz igy nevetségessé, de igen a1 kis unoka. Mintha a' dicső Ősek csupa jogokat hagy­tak volna utódaikra és nem kötelességeket is ?! mintha küzdéseikben a' fegyver győzött volna és nem inkább a' lelkesítő szellem !? mintha a'jogok betüjeért vivtak volna és nem valami szentebb­ért!? Bizony, bizony kár a'szeretet *s buzgó­ság tüzét, — mellynek nem egykönnyen lehe­lünk feles bövével — puszta haszontalan jogezi­mekért lobogtatva vesztegetni! A' dunántúli ág. hitv. egyházkerület egyik gyűléséből választmányt küldött ki, melly super­antendensi utasítást tervezzen ; a' következő gyűlésen a' választmányi munkálat felolvastatott és a' gyűlés határozatára kinyomatván, az egy­házkerületben köröztetett; a' harmadik gyűlés végre a' munkálatot átvizsgálta, lényegében nem változtatva elfogadta, egyes pontjait megmagya­rázta és szorosabban meghatározta és igy az egé­szet a'kerületben közszabálylyá emelte. Lehet-e ennél törvényszerűbb eljárás ? A* munkálatnak egyik érdekesb része a' Jelkészválasztást tár­gyalja; ebben a' sz. k. városi gyülekezetek külön nem voltak megnevezve, mert, közönséges logika szerint, a' szabály alatt csak a' kivételeket szokás nóvszerint kitenni. A' következés mufafja, hogy szükséges volt e' helyen egy hátulsó ajtócskát bezárni. A' sz. k. városi conventek a' gyűlésen mind képviselve voltak , a' kőszegi képviselők egyenes utasítással ellátva, hogy a' kijeleltek előleges felterjesztését gyülekezetük részéről de­precálják, a' soproniak egyszerűen jogiakat kí­vánták fentartatni. A' két városiak, a' több vá­rosiaktól sem pártoltatva, a' gyűlésen viszhangra nem találtak; kijelentetett, hogy a' kivételnek itt nincs helye, 's meghatároztatott az érdeklett pont, ugy, hogy minden félremagyarázásnak utja zá­rassék. 'S igy akkor a' dolog csakugyan befe­jeztetett. A' soproni convent azonban a'negyedik gyűlésre ujabb óvást küldött be az előbbi végzés ellen, és ugy kívánja a' dolgot látni, mintha még függőben levén az ügy, az érintett pont neki szabályul nem szolgálna. Hogy igy folytonos el­lenmondásokkal 's ujabb meg ujabb óvásokkal mindent igen könnyen hosszú időre fel lehetne függeszteni, az szembetűnő. Az említett superintendensi utasításban az egyházkerület megadta minden gyülekezetnek a* szabad-választási jogot, a' superintendens ellen­őrködése alatt, 's ennek csak örülni lehet. Azon kitétel pedig: ,,as evang. egyházban az egyenlő­ség törvénye szolgál minden rendnek alapul, ke­belében kiváltságosnak létezni nem szabad*4 leg­szebb tanúja annak, hogy a kerületi gyűlés a' dolgot kellő szempontból fogta fel 's Isten oltára előtt a' szeretet vallásának szellemében határo­zott. Itt nem megszorításról, nem valamelly sú­lyos teher hordoztatásáról, itt szabadságról és szép rendről volt a1 szó, — annak bevallásáról, hogy az anyaszentegyházban egyiránt evang. keresztyének vagyunk, 's valamint lelkiösmere­tünkben szabadok egyiránt kivánunk lenni, ugy a' jó rend fentartását egyiránt tartozunk eszköz­leni, a" törvényeknek és szabályoknak, mellyeket közösen alkotunk, egyiránt engedelmeskedni. Most már a' csupa szegény adózó jobbágyokból álló legkisebb gyülekezet is teljes evangelmi sza­badsággal, minden erőszakoló külbefolyás nélkül választhatja meg lelkészét : más részről a* sok nemes urakkal fényeskedő legnagyobb gyüleke­zet is, hódolva a1 rendnek, felterjeszti a" kijelel— teket a1 superintendenshez és megerősítteti általa a'papi meghívó levelet 5 mert jó az ellenörség és

Next

/
Oldalképek
Tartalom