Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-03-28 / 13. szám
ignoratis, quod ante hac bono animo de particula illa — non immutata Auguslana Confessio — monuerimus, ac etiam numvos amanter rogamus, de his rebus, ac periculis, inde manantibus consequenliis, diligenter cogitare, acsingula stúdiósé derpendere velitis. — Etsi namque aequum est, nt augustanamillam confessionem, quae Imp. Carolo anno30oblata est,nominemus: constattamen omnibus, quam ob causam, deinceps illa confessio, vivente adhuc Luthero , et tam de ipsius, quam praecipuorumslatuum tbeologorumque consilio et voluntate in quibusdam articulis, non sine magnó fructu, locupletata, ac deinceps in colloquiis, publico nomine imperii habitis, proposita et usurpata, imo et a nobis et a D. parente nosíro, ííliisque Elrctoribus et principibus anno 61 Nnuhurgi appensis sigillis,non minus quam prior illa, confirmata, et imperátori Ferdinando Francofuríi proposita oblataque fuerit. Quae sane omnia unica hac voce — non mutata — inprobamus atque rejicimus." Hlyen értelemben nyilatkozik a' palatinafusi elector Lajos 's több fejedelmek, — a' hassiai, magdeburgi. biponíi, anhalti 'sa' t. Iheologusok. — Marha ez utóbbi hit-formát tartanák, jobbításaival együtt, ev. lutheránus atyánkfiai : valóban könnyű volna a' hittanokban egyesüljünk, — 's hogy egyesüljünk, arra maga Luther fölhív, mikor Melanchtonnak igy szól : „Mi Phiiippe! fateor in negoíio sacramenti nimium esse actumés mikor Filep kérte, hogy valami szép szerivel segítsen a' dolgon, igy válaszolt: V / Et ego quoque de hac re sollicite cogitavi, sed sic redderem totam doctrinam suspectam. Itaque hoc bono Deo committam. Agite vos etiam aliquid post mortem meam.u *) Tegyetek hát valamit — csak egylépést felénk, édes atyafiak 1 és egyesültünk. Egyébiránt, ha soha hittanokban nem egyesülünk is, — se baj. Mert miután Jakab ap. világosan mondja : hogy a' hit magában, vagy jó cselekedelek nélkül, megholt, vagy semmit nem ér ; miután olvassuk az evangyélíomban ; Sokan eljönek keletről és nyugotról 's a" t. 's letelepednek Isten országában; ismét : Isten eleitől fogva választott minden népekből és nemzetségekből magának híveket, — és ezek szerint, miután csupán hit által üdvezítö anyaszentegyház nem létezhetik : én a' hii-tanokbani közönséges egyesülést szükségesnek nem is tartom, — sőt lehetlennek Ítélem. Mert , bár igaz, hogy az Isten lélek, azért szükség, hogy a'kik öt imádjak, lélekben és igazságban imádják : de nálunk embereknél, a' belsők mindig külsőkben nyilatkoznak, és ezen külsőkről az emberek soha egy értelemben nem leendnek. Azonban ha mindenestől fogva nem egyesülhetnénk is: legalább magunk jobb voltáért, ha mi czélszerüt látunk valamellyik egyháznál, azt a1 magunkéba általhozni ne idegenkedjünk. P. o. *) L »sd in admonUione Neostadiana cap. VI. a pag. 235. A' róm. kath. egyház láthatja, miért történtek a* tőle elszakadások; tudhatja, mit kért, mit sürgetett a' kath. egyház méltánylatot-igénylő bizonyos része, eleitől fogva. Kérte és sürgette a' papok nöszülhetését, a' poharat az űrvacsorában, nemzeti nyelvet az isteni tisztelelnél. Méltóztatnék csak ezeket is megengednia'róm. anyaszentegyház : kimondhatlan sok lelket tarthatna meg édes anyai kebelén, sötnövekedő mértékben nyerhetne más felekezetek közöl is. Mi pedig protestánsok, különösen mi reformátusok, igen jó volna, ha róm. egyháztól a1 külső isteni tisztek-Inéi nagyobb egyformaságot, 's a1 néhol és némellyekben ronda egyszerűség helyett, több ízlést, csinosságot tanulnánk. Továbbá, szép voína, ha mi papok, a* róm. kath alsóbb popságtól, a' még köztünk némellyeknél mutatkozó, iskola-szagú fesz és pöff, egymás iránti bizalmatlanság, irigy kajánság helyett, több bizalma', egyetértést, szeretetet, fraternitást sajátítnánk, és utoljára, ha az egész protestáns közönség a'róm. katholikusok példájára — jó értelemben — egy kissé több vallásos buzgósággal ékeskednék. — Igy talán mi is több, hozzánk áttérőknek örvendezhetnénk. Egyébiránt, ha soha nem egyesülnénk, és semmit is egymástól a' vallásiakban által nem vennénk: istenemre! minden vallást, mint lelki tulajdont, sérthetetlennek tartok, 's ennélfogva tisztelek,'s a' tőlem különböző vallásúak papjait, híveit szeretettel ölelem. II- or. Unió a'haza szellemi és anyagi minden javainak élvezhetésére nézve. Már e' tekintetben, hogy katholikusok , és nem katholilvusok , mint ugyanazon haza gyermekei, egyesülve éljenek : azt mind igazságosnak, mind szükségesnek itélem. Igazságosnak; mert vájjon a' magyar protestansság nem azon hatalmas nép ivadéka-e , melly Árpáddal kivívta a' hazát-szerző csatái? nem azon elődök ivadéka-e, a' kik a' mohácsi gyásznapon e' hazáért elvérzettek? — És ez időtől, hazánkban a' reformatio kezdetétől fogva, vájjon a'protestánsok e' hazáért véröket, javaikat valaha kímélték-e? a' legkéfesb körülményekben hű védői a' trónnak, ótalmazói e' honnak nem valának-e? és mindekkorig közöltök e'haza javára, diszére, nagy férfiak hadban és békében nem találtatnak-e ? Bizony mondom, hogy a' protestánsokat, kik e' hazát, színié mint a' katholikusok öröklöttéit , ennek szellemi és anyagi javainak élvezhetésétöl elzárni nem lehetne, —annyival inkább nem, mert vallásunk, több békekötések nyomán, a' kath. egyházzal egyenlő rangra emeltetik. Denem kellene e'zárni, a'már érintett javaktól egy vallásfelekezetet sem, melly e' haza nagyságáért, dicsőségéért mindent tesz, mindent áldoz. Hogy a' szellemi és anyagi javak minden ágazatira nézve miként áll országunkban, a' katholikusok és más-felekezetűek között, az unió : azt részletesen nem akarom fejtegetni. Csak egyet említek, a' szellemiek közt a* legnagyobbat, fon-