Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-28 / 13. szám

tosabbat: a' népnevelési. E' tekintetben, sem felsőbb, sem alsóbb iskoláinkban, sem templomainkban édes hazánk a' protestánsoknak egy fillérrel sem gazdálkodik. Pedig ennek ápolása, segítése magára az édes hazára legszükségesebb, tudván, hogy a1

nevelés áldásai felszámíthatlanok. Ez által szelídülnek az erkölcsök, gátoltatnak sok büntettek, mellyek csaknem mindig tudatlanság, 's az ezzel együtt járó érzéketlenség következményei. Édes hazám! ha állandó nagyságot, biztos fönállást akarsz számodra kivívni: segítsd elö a' nevelés szent ügyét minden hitfelekezetüek között, mert azok mind polgáraid, mind gyermekeid ; ha jól neveled,okosan világosítod, — velők dicsőülsz fényre, hatalomra : ellenkező esetben, alászállasz szégyenre, romlásra,— mert meg van irva : „Elvesz a' tudomány nélküli nép." - Azért mondom,hogy a' népnevelés dolgában igazságos is, szükséges is az unió minden hitfelekezetek között. Míg pedig e' köz egyesülhetés valósulhatna, — ti protestánsok! egyesítsétek szellemi erőtöket,kevés anyagi vagyonkátokat! Tudjátok, hogy az összesített erő nagyobb, hatalmasb, biztosi) az elkülönzölt erőnél; magatok kárán tanulhattátok, hogy a' párt és viszály e' két egyháznak sok vészt és hátra-maradást okozott. Ne bizalmatlankodjatok egymás ellen! — A' két vallás egyenlő boldogsága lelkesítsen ! — ragadjátok meg az alkalmakat, — a1

pesti iskola 's több illyenek kettős pártolást várnak. — De ha igy is nem egyesülhetnénk : azért béke és szeretet velünk! IlI-or. Unió a* felebaráti szeretet állal. — Már, kegyes olvasóim! ha sem a'hittanokban, sem a'szellemi és anyagi javak élvezhetésében a' különbféle vallásfelekezetek nem egyesülhetnének : de mulhatlanul szükséges, hogy a' köz felebaráti szeretetben mindnyájan egyek legyenek ; mert mindnyájokat arra hívja fel, erre kötelezi az evangyéliom, mellynek hivői és vallói. Ha szeretet nincsen bennem, ollyá lettem, mint a' zengő érez és pengő czimbalom. Erről ismernek meg tanítványimnak, ha egymást szeretitek. A' ki azt mondja: szereti az Istent és gyűlöli felebarátját, hazug az. A' szeretet a' szent lélekislennek legnagyobb ajándoka.— De minek egyes mondatokat előhordam? Olvassátok az evangyóliomot: •— annak egész szelleme, lelke — szeretet. — És ha ezek ellenében fülmerülnek emlékezetünkben a' szeretetlenségiszonyú müvei, a' párisi vérfürdő, Alba herczeg kegyetlenségei, a'waldiak huzamos gyiikoltatása,az amerikai térítés iszonyatosságai, az inquisitio vér-lángjai 'slb. — vagy hazánkban a' gályarabok, a' több-rendü vérpadok *sb.; ha ezek emlékezetünkben fölmerülnek : az ember szíve megreped fájdalmában. De bár illy borzasztó legyen is a' vissza-emlékezés : azért, édes katholikus és nem-katholikus polgártársim! nézzetek vissza az egyháznak vérlől-fekete mezejére, azért, hogy ölötökbe tűnvén a* vallási vakbuzgóság, türelmetlenség vérengzései, üszkei, kimondhatlan veszedelmei, a' megsértett isteni, emberi és polgári jogok, a'millió meg millió keblek-* nek feldúlt nyugalma : örök ellenszegülést esküdjetek, minden mást, vallásaért, hitéért üldözőknek és üldözéseknek. Hiszen e' nemzetre nézve is ütött az óra, hogy hazánkban is jelen legyen a' Krisztus igaz országa, az igazság, világosság, jogosság, erény, szabadság ós szeretet által. Ütött az óra, hogy e' hazában is a' lelkiö3meret-sza~ badság örök zöld fája megteremje ezernyi áldásait katholikusoknak és nem-katholikusoknak egyiránf. — Ti, hazám képviselői! kik majdan összegyültök, e' nép boldogságáról, magosra-emeléséröl tanácskozandók : munkálkodjatok uniót, nem a' vallási hit-tanokban, hanem uniót a' haza minden szellemi és anyagi javainak élvezhetésére nézve, e* nemzet minden polgárai között, — 's kiváltképen a'nép nevelésére áraszszátok ki az ország javait és kincseit minden felekezetek között! Ezt kívánja a' haza, mellyről mondjátok,— hogy szeretitek. Vagy ha ez sem lehetne: eszközöljetek uniót e' hon minden-felekezetü lakosai között a* szeretetnek általa, hogy többé e' hazában ember embert, polgár polgárt hiteért ne üldözhessen ; hogy egyik felekezet is a' másikat legkisebb jogaiban büntetlenül ne sérthesse. Erre hívnak fel mindnvájotokat a' sebek, mellyek e' hazán a' vallásos üldözésekben üttettek ; erre ébreszthettek a* vészharangok, mellyek a' szeretetlenség és viszály miatt, sokszor átzúgták e' hazát. Vagy tán igazán énekelt amaz ihletett férfiú, korán elhalt Vajdánk? A' szebb jövöröl álmodó kebel Hiába is vár és remél ; Isten támaszthat holtat újra fel, Mert már e1

nemzet rég nem él. 'S előbb lesz, hogy feltámadt őseink Tarlnak rajtunk Ítéletet, Mint elmondhatnók valahára majd; Hogy már e' nép fölébredett. Szabó István, adorjánházi ref. lelkész. SS é kifő §zé a' soproni párválasztás ügyében. Evangélikus keresztyéneknek , akármikor kell magokat igazolniok, egyetlen tenni-valójok van. Azt kell egyedül kimutatniok, hogy szent vallásuk szellemében, az igazság, szeretet és méltányosság elce szerint cselekedtek! Kik az egész világ előtt azt merik vallani, hogy nekik hitöknek, cselekedetöknek, egész életüknek egyedüli kútfeje, sinórmértéke, próbaköve a' Krisztus evangélioma : azoknak más igazságuk, más dicsekedésök nem lehet, mint Pál apostollal azt mondhatni (Galat. 2,20.) „élek, de többé nem én, hanem él énbennem a' Krisztus'" A' ki kérkedés nélkül ezt nem mondhatja: az szebbet, jobbat, dicsőségesebbet nem tehet, mint ha minden másféle igazolásról