Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-21 / 12. szám

fel századjok egére, míg bekövetkezett a' Jézusi nagy viradás." Sublimis esse laboro, obscurus fio. Rendesen igy járunk, ha valami homályos hasonlatosságot, nagyszerű képek ulán kapdosva, végigfeszítünk egy gondolaton 5 itt is, a' magában igen szép eszme, mikorra a 'viradás szóhoz jutunk, tökéletesen elsötétedik. — Pént. r. Igen szép gondolatok, képek a' vándor madarakról. Sturm, az illyen tárgyak fölölt elébb elmélkedik, 's miután az értelmet szép gondolatokkal saturálta; akkor olvasztja fel imává a' szív érzelmeit. Szerzőnél egy massába van felvegyitve a' keltő. Pént. e. „Midőn látjuk áldásos napjaidat 's érezzük, hogy kétes szempillantatainkatis jelentőkké teszed sorsunk számításában : mélyen áll lelkünkben eiköteleztetésünk érzete." Ez a1

tataink és tetésünk hosszú ostorinda nagyon roszul hangzik egy rakáson ; hozzá téve az egész mondatban borongó homályt: kész a' polypusz. „Add meg körültünk mindazt, mi az édes elgondolás szentségét megőrizheti lelkünkben." Nem szebb lett volna ez igy egyszerűbben : Add meg mindazt, mire édesen emlékezhetünk.? — Szomb. r. Az ember alig érkezik szerzővel, olly nagy szökéseket tesz e' reggeliimában. Ay

35. I. a' mi van, kivált lejebb, meglepő szép. Annyi gazdagság és szépség, mennyit sz. hellyelközzel fel bír mutatni, nem mindennapos talentumot árúi el. Második hét. Tavaszi. — IJétf. r. „Szent Isten, ne kárhoztass ezekért, 1

s kegyelmezésed szempillantatában boríts el dicsőséged szent árgyékával." Conlradictio in adiecto. Isten dicsösédének árnyéka nincs. Sokkal jobb lett volna monnani: födözz el irgalmad sz. árnyékával. Hétf. e. Két különös, söt hibás kitétel van ez imában :„IIa még a' bün fiát is gondozod." Más gondoskodni Talakiről, más viszont valakit gondozni; valamint más valaki mellett ostoroskodni, más valakit ostorozni. ,,'S ha már meghivhatatlan — irrevocabilis — nemünkön e' rendelés." A'meghivhatatlan csak invocabilis, a' revocatio magyarul megmásitás. Roszul van hát fordítva a' német un•wiederruílich. Én gyanúsítni, vagy keményen vádolni nem akarok : de az illyen kitételek nagynehezen kerülik el a' szószerinti fordítás gyanúját. — Kedd. r. ,,E' nagy gondolat ive alatt." E' kitételt csak architect értheti ós méltányolhatja. Kedd. e. Ez imának vége szép : de vannak benne kitételek, mellyek, mint hibás fogások, kellemetlenül bántják a'helyes izlést. „Mert szivünk benső borongásai ölték a' természet édes ihletét." „A1 bün, bár tetsző öröm kinálkodik ajkain, a1

pokolnak jegyzi el, kik elfogadják csókjait." Nagyon testes gondolat; még testesebb ama régi kígyónál, mert azzal legalább összecsókolódzni nem lehetett, mig e* mondatban a'rendezvous-knak egész procedúrája megvan. — Szerd r. „Tartozzunk egy dicső tartományhoz, mellyben a' támadó nap meszsze ragyogó templomaid kapnjain (Ián kúpjain) ad első jelt érkezéséről." Az efélék, Horácz nyelvén, nem egyebek, mint : ambitiosa ornamenta. „Diszült oltárok füstjében." Ez a' diszült bizonyosan a' némelgeschmückt, magyar díszruhában, nem jól van magyarul, mert, akkor az ungeschmüekt szót dísztelennek kellene fordítni. De nem jól van ez kivált imádkozva. Oltár, füst, diszült, (parade) e' három szó jelentése rég kivándorolt a'protestáns templomokból. Ezek az emberi nemzet régi vallásának maradványai, mellyek, mint egy kivágott erdőnek régi luskói, fát többé nem nevelnek : hanem a' helyett elfogják a' keresztyénség földjét, hogy majd csak néhány század múlva lehessen azt nemesebb velésekalá feltörni. E' régi tuskók tetején ott áll még néhány prolest. egyház égő gyertyája, mellyeket nyugoti szellő lobogtat. Szerd. e. „Uarmatcseppckbe fürdi le bádjadtságát."Nyelvünk, mint mindegyik keleti nyelv, sok költészeti elemmel bír. Látható ez már magán a* száraz nyelvtanon, hol a'szó, az ige külhajtogatása, a' gondolat és eszme belváltozásait mintegy ösztönszerűleg utánozza; ezért saját a' magyar költészet természete, mellyre költészeink nem igen ügyelnek. Minél egyszerűbb a' magyar költészet, annál tisztább, annál nagyobbszerű benne a' jioesis. Miért? mert szava, nyelve, már maga költészet. Más nyelven, kivált német és angol nyelven, lehet czifrán, lehet keresetten irni, 's a' nyálkás félvér-nyelv csak olt kezd köllészinek látszani, hol fényes, csodás kitételekkel 's vulkános eszmékkel ellakva, szokott halványságából felpirúl : de nyelvünkön ugyan nem lesz költész senki, ki keresettségeket keresve-keres; nem lesz kivált jó prosaicus senki, ki már kötetlen beszédét is elkopott képekkel aggatja be. *) „Felbámészkodó szemek." Más a' felbámulás, más a' felbámószkodás. A' felbámulás rokon a' csodálaltal; a* bámészkodás ellenben Ilorácz megtestesült parasztja. „Midőn akaratod kívánja, eléri azidő mutatója az örökkévalóság délponlját." És mi lesz belőle? Az örökkévalóság nagy kalapácsa tizenkettőt üt, azután ismét egyet, mert ennek valaha elállnia nem lehet. - Csőt. r. Valóságos értekezés a' türelemről. Csőt. e. A' reménység felelt re ménykedik. „Megnyerni továbbra is figyelmedet" német kitétel magyar hangon. — Pént. r. „ Ártatlan eszméletünk szempillantatain legalább egy sóhajtást küldjünk megkérlelni számunkra az örökkévalóság reltenotességét." Már ha az ember mások elölt imádkozik, legalább ollyat mondjon, min azok elmehessenek; ne vigye őket ollyan ösvó*) Petöli költészete miért saját, miért egészségesebb, mint a' körüle mindenfelé sáppadozó és lebágyadó sok honderűi virág? Azért, mert nyelvünk titkait korán megtanulta ismerni ott, hol e' titkok még szűzen megvannak. 0 nyelvünkön lett költészszé, nem ugy, mint többnyire mindegyik ujabb magyar költészünk, ki elébb nem tudott verselni magyarul, hanem csak miután magát vagy lepezsgözte francziásan, vagy lesörözte németesen, vagy lepézsmátta olaszosan vagy Icpituitázla horvátosan s.a.L D, J.