Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-21 / 12. szám

fel századjok egére, míg bekövetkezett a' Jézusi nagy viradás." Sublimis esse laboro, obscurus fio. Rendesen igy járunk, ha valami homályos hasonla­tosságot, nagyszerű képek ulán kapdosva, végig­feszítünk egy gondolaton 5 itt is, a' magában igen szép eszme, mikorra a 'viradás szóhoz jutunk, tökéletesen elsötétedik. — Pént. r. Igen szép gondolatok, képek a' vándor madarakról. Sturm, az illyen tárgyak fölölt elébb elmélkedik, 's miu­tán az értelmet szép gondolatokkal saturálta; akkor olvasztja fel imává a' szív érzelmeit. Szerzőnél egy massába van felvegyitve a' keltő. Pént. e. „Midőn látjuk áldásos napjaidat 's érezzük, hogy kétes szempillantatainkatis jelentőkké teszed sor­sunk számításában : mélyen áll lelkünkben eikö­teleztetésünk érzete." Ez a1 tataink és tetésünk hosszú ostorinda nagyon roszul hangzik egy ra­káson ; hozzá téve az egész mondatban borongó homályt: kész a' polypusz. „Add meg körültünk mindazt, mi az édes elgondolás szentségét meg­őrizheti lelkünkben." Nem szebb lett volna ez igy egyszerűbben : Add meg mindazt, mire édesen emlékezhetünk.? — Szomb. r. Az ember alig ér­kezik szerzővel, olly nagy szökéseket tesz e' reggeliimában. Ay 35. I. a' mi van, kivált lejebb, meglepő szép. Annyi gazdagság és szépség, mennyit sz. hellyelközzel fel bír mutatni, nem mindennapos talentumot árúi el. Második hét. Tavaszi. — IJétf. r. „Szent Is­ten, ne kárhoztass ezekért, 1 s kegyelmezésed szempillantatában boríts el dicsőséged szent ár­gyékával." Conlradictio in adiecto. Isten dicsösé­dének árnyéka nincs. Sokkal jobb lett volna mon­nani: födözz el irgalmad sz. árnyékával. Hétf. e. Két különös, söt hibás kitétel van ez imában :„IIa még a' bün fiát is gondozod." Más gondoskodni Talakiről, más viszont valakit gondozni; valamint más valaki mellett ostoroskodni, más valakit os­torozni. ,,'S ha már meghivhatatlan — irrevoca­bilis — nemünkön e' rendelés." A'meghivhatat­lan csak invocabilis, a' revocatio magyarul meg­másitás. Roszul van hát fordítva a' német un­•wiederruílich. Én gyanúsítni, vagy keményen vá­dolni nem akarok : de az illyen kitételek nagy­nehezen kerülik el a' szószerinti fordítás gyanú­ját. — Kedd. r. ,,E' nagy gondolat ive alatt." E' kitételt csak architect értheti ós méltányolhatja. Kedd. e. Ez imának vége szép : de vannak benne kitételek, mellyek, mint hibás fogások, kellemet­lenül bántják a'helyes izlést. „Mert szivünk benső borongásai ölték a' természet édes ihletét." „A1 bün, bár tetsző öröm kinálkodik ajkain, a1 pokol­nak jegyzi el, kik elfogadják csókjait." Nagyon testes gondolat; még testesebb ama régi kígyónál, mert azzal legalább összecsókolódzni nem lehetett, mig e* mondatban a'rendezvous-knak egész pro­cedúrája megvan. — Szerd r. „Tartozzunk egy dicső tartományhoz, mellyben a' támadó nap mesz­sze ragyogó templomaid kapnjain (Ián kúpjain) ad első jelt érkezéséről." Az efélék, Horácz nyel­vén, nem egyebek, mint : ambitiosa ornamenta. „Diszült oltárok füstjében." Ez a' diszült bizo­nyosan a' némelgeschmückt, magyar díszruhában, nem jól van magyarul, mert, akkor az ungesch­müekt szót dísztelennek kellene fordítni. De nem jól van ez kivált imádkozva. Oltár, füst, diszült, (parade) e' három szó jelentése rég kivándorolt a'protestáns templomokból. Ezek az emberi nem­zet régi vallásának maradványai, mellyek, mint egy kivágott erdőnek régi luskói, fát többé nem nevelnek : hanem a' helyett elfogják a' keresz­tyénség földjét, hogy majd csak néhány század múlva lehessen azt nemesebb velésekalá feltörni. E' régi tuskók tetején ott áll még néhány prolest. egyház égő gyertyája, mellyeket nyugoti szellő lo­bogtat. Szerd. e. „Uarmatcseppckbe fürdi le bád­jadtságát."Nyelvünk, mint mindegyik keleti nyelv, sok költészeti elemmel bír. Látható ez már magán a* száraz nyelvtanon, hol a'szó, az ige külhajtogatása, a' gondolat és eszme belváltozásait mintegy ösz­tönszerűleg utánozza; ezért saját a' magyar köl­tészet természete, mellyre költészeink nem igen ügyelnek. Minél egyszerűbb a' magyar költészet, annál tisztább, annál nagyobbszerű benne a' jioe­sis. Miért? mert szava, nyelve, már maga költé­szet. Más nyelven, kivált német és angol nyel­ven, lehet czifrán, lehet keresetten irni, 's a' nyálkás félvér-nyelv csak olt kezd köllészinek látszani, hol fényes, csodás kitételekkel 's vulká­nos eszmékkel ellakva, szokott halványságából felpirúl : de nyelvünkön ugyan nem lesz költész senki, ki keresettségeket keresve-keres; nem lesz kivált jó prosaicus senki, ki már kötetlen beszédét is elkopott képekkel aggatja be. *) „Felbámész­kodó szemek." Más a' felbámulás, más a' felbá­mószkodás. A' felbámulás rokon a' csodálaltal; a* bámészkodás ellenben Ilorácz megtestesült pa­rasztja. „Midőn akaratod kívánja, eléri azidő mu­tatója az örökkévalóság délponlját." És mi lesz belőle? Az örökkévalóság nagy kalapácsa tizen­kettőt üt, azután ismét egyet, mert ennek valaha elállnia nem lehet. - Csőt. r. Valóságos érteke­zés a' türelemről. Csőt. e. A' reménység felelt re ménykedik. „Megnyerni továbbra is figyelmedet" német kitétel magyar hangon. — Pént. r. „ Ár­tatlan eszméletünk szempillantatain legalább egy sóhajtást küldjünk megkérlelni számunkra az örök­kévalóság reltenotességét." Már ha az ember má­sok elölt imádkozik, legalább ollyat mondjon, min azok elmehessenek; ne vigye őket ollyan ösvó­*) Petöli költészete miért saját, miért egészségesebb, mint a' körüle mindenfelé sáppadozó és lebágyadó sok honderűi vi­rág? Azért, mert nyelvünk titkait korán megtanulta ismerni ott, hol e' titkok még szűzen megvannak. 0 nyelvünkön lett költészszé, nem ugy, mint többnyire mindegyik ujabb magyar költészünk, ki elébb nem tudott verselni magyarul, hanem csak miután magát vagy lepezsgözte francziásan, vagy lesörözte németesen, vagy lepézsmátta olaszosan vagy Icpituitázla hor­vátosan s.a.L D, J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom