Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-01-03 / 1. szám
Hivők! reméljetek! Bór elfut évetek , Isten marad 'S új évet ad: 1S mig Isten él, a' jó remél, Bár rá világ szakad. Elefánt Mihály.4 II. A * jó gyermek újévkor. *) Letűnt az év, 's enyészetén Föllángolva imádom én, Imádom szent kezét Annak, ki fölhozá reám, — Öröm "s baját hogy osztanám — Az újév reggelét. Isten! tied ez égi kéí, Melly ha ápol, nem éri Yész Hü gyermeked fejét. Zúduljon bár fel ő ellen Vadul az öszszes böszelem, Megőrződ életét. Pedig midőn elnémulva Bennem törvényed szent szava , Engedetlen valék; Nem érdemlém-e meg méltán Akkor kezednek, jó Atyám! Fenyítő vesszejét?! Midőn buján tenyészve nőtt Szümben, — "s látád a1 vétkezőt — Hálátlan érzemény: Akkor is, büntetés helyett, Édes Atyám! — remény felett — Irgalmad élvezém! Ha kényesség, dacz, és kaján Önzés gonosz lelke szállt rám, Büngyermeke lettem. Méltó haragodat reám, Nem öntötted ki, jó Atyámj Megőrzéd életem. Viseld gondom' az újévre, Adj áldást törekvésimre, Tekints alá reám! Áldd meg kedves szülőimet, A' kik táplálnak engemet, — Oh! áldd meg, szent Atyám! Áldd meg az iskolát, a' hol Tudomány 's jó erkölcs honol, Javúl az érzelem! Derits reá jobb újévet, Borongott immár eleget, Derits rá, Istenem! *) Lukács Pál év Károlyi István urak szerzettek ugyan 's köEzé-tettek igen becses's kedves költeményeket, gyermekek számára; de mivel ezekben a1 vallásos elem 's irány hiányzik, próbálnunk kell e'fogyatkozást pótolni. Daj ka. Áldd meg az én jó ofetathn'; Csak ez leghőbb hátaadóm', Mit neki adhatok. Vezesd karán szerelmednek Nehéz után az életnek, — Ha jőnek Vésznapok. i Oh! áldd meg a' népnevelési, Lövelj világot 's józan-észt Gyönge elméinkbe! Hogy kegyelmed szent országát, Mellyért fiad szenvedt halált, Elhozza közinkbe. Oh! áldd meg a' magyar hátéi, Munkáld népe űdve 's javát, Új évet deríts rá! Sötét idők borúin át Küzdött már sok véres tusát. . . . Deríts fénykort reá !!! Dajka Jenö. Veury es közlemények. Halálozás. Sdrvdry Púi, bölcsészet tudora, a' debreczeni főiskolában negyvennégy évig közoktató, a' tiszántúli kerület és több megyék táblabírája, a' magyar akadémia, jénai természetvizsgáló, és ugyanottani ásványász-társaságok tagja, mult hó 19-kén, másfél napi betegsége után, életének 82-dik, házasságának 51-dik évében csendesen kimúlt. Béke hamvaira ! — Multdec. 1-sö napján temetők el a'szathmári születésű, fensöbb iskolai pályáját Debreczenben végzett, keserűi tanítósága 's Álmosdon káplánkodása után bogyoszlói lelkész Tatár Mihály barátunkat, ki a' nálunk köztiszteletben álló tiszt. Szánthó-családból nyert hitvesének véletlen 's igen korai halálából származott rendkívüli bánatát le nem győzhetvén, négy egész éveken keresztül sorvasztó betegsége után bevégezé becses földi életét 42 éves korában. Vagyonát, az őt soha meg nem sértett jó egyháza, sógora 's egyszersmind segéde, t. Szánthó Károly, két testvérei, egy hü cseléde, *s kilencz kereszt-gyermekei közt osztá fel végrendeletében. Szónokia fölötte t. Végh Sándor úr; a' körülményekhez szerencsésen illesztett jó nyomatékú, elérzékenyítő ékes halotti beszédet végig átalános részvét követé. A* papi szomorú kart alulirttal három egyén képezé. Az alkalmatlan idö daczára is szép halotti kíséretet tudós Kúthynknah még jó erőben levő derék édes atyja diszíté. — Ott nyugszik már a' szó teljes értelméfceni jó ember, 's jó barát, azon bogyoszlai temetőben, hol egy kis egyszerű balmocska de minden márvány-oszlopoknál nagyobb jelentőségű halmocska — fedezi az áldott-emlékü emberbarát kegyes Récseynk földi részeit is. Áldás, és béke leng a' jó emberek hamvaik felett. Haragos Antal, r. lelkész.