Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-10 / 2. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 2. szám. Hatodik évi folyamat. Jan. 10. 1847. Megjelenik e'Lap 17«íven minden héten egyszer: vasárnap. — Előfizetési ár félévre Buda-Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr, borítékban 3 ft 40 kr., postán küldve 3 ft 40 kr. pgő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. sz. alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál TARTALOM: A' protestantismus, negativitásában positivitásában. (Vége.) Steuber. — Bajaink legnagyobbika, "s miként lehet azt orvosolni? Horváth Sámuel. — Tolna-baranya-somogyi egyesült evang. egyházmegyék gyűlésének jegyzökönyvéből részes kivonat. Lágler István. — Iskola- és nevelésügy: Praeparandiai tervem ügyében, felelet E. L. úr észrevételeire 's N. T. úr véleményére. S«őnyi. — Életrajz: Sárvári Pál életrajza. Közli S— s — Szent-lant: Harangszó. Tompa Mihály. — Belföld. -A? protestantismus, neseativltásalian és positivitásában. (Vége). Tekintsük a' protestantismust positivitásában. A' keresztyénség históriai leltdolgon alapúi, 's egy bizonyos meghatározott időben tünt elő. Ugyanez azonban mint fensöbb istenikijelentés tűnik fel, olly alakban, mellyben, mint pusztán emberi elmeszülemény, létre nem jöhetett volna. A' keresztyénség ennélfogva, mint magasabb istenikijelentés, az emberi lélek irányában teljesen tárgyilagos (objectiv) viszonyban áll, és igy kivül áll az emberi személyesség (subjectivismus) határain. így már a' keresztyénység minden korszellemnek, 's ennek minden — mint mondani szokták — folytonos haladásának felette áll, és igy anyagilag véve azt, a'maga tárgyilagosságában örökké egy és ugyanazon keresztyénség maradand. A' kik a' keresztyénséget, anyagilag véve is, az emberi személyesség határai közé szorítják: azok megfosztják azt magasabb istenikijelentési jellemétől, és egész állagában a' vállozandóság fogalma (kategória) alá helyezik, a' mint ez az úgynevezett idő folytonos haladásában gyökerezik. Azonban, kik a'keresztyénséget csupán az emberi személyesség határai közé szorítják, petitio principii-be esnek, minthogy egy fensöbb istenikijelentés lehetőségét csakugyan nem tagadhatják, ha csak magukat a' mai elméleti bölcselet híveinek nem vallják, melly világkivüli Istenről mitsem akar tudni, 's elvei szerint nem is tudhat. Egy szóval: a' keresztyénség, mint Isten közvetlen kijenlentése tűnik elő, és hogy illyen, azt tartalma is igazolja, — ezért egy 's ugyanaz 's annak is maradand a' keresztyénség a' maga positivitásában. Ha már ezeket a' protestantismusra, positivitását tekintve, alkalmazzuk:látni fogjuk, mennyire tévednek azok, kik a' protestantismust csak ugy tekintik, mint az idő haladásának alávetettet, V általában ollyannak, mellyben semmi nincs, mi állandóságát biztosítaná. A' kik ezt mondják, azok a' protestantismust legfölebb is ugy tekintik, mint valami particularisticumot; nem gondolják megy hogy az magán az eredeti keresztyénségen alapúi ; nem gondolják meg, hogy a' ki a' protestantismust valami particularisticumnak nyilatkoztatja, az által magát az eredeti keresztyénséget is annak nyilatkoztatja; nem gondolják meg, hogy a' ki a' protestantismusról azt állítja, hogy az a* kor haladásának alá van vettetve, mellynek állandóságának semmi erős biztosítéka nincs, sajátkép magáról a' keresztyénségröl állítja ezt, minthogy a' protestantismusnak alapja maga az eredeti keresztyénség. Midőn lutheri reformatióról szólunk is, ez csak ugy viseli ezen nevet, mint alapítójától kölcsönözöltet, ki épen az által mondotta ki az eredeti keresztyénséghezi visszatértét, hogy az ujonan alakult 's nevéről nevezett egyház tagjainak a' biblia használatát megengedte, és a* katholika egyházban érvényes tradítiót félretette* Mindaz, mi a' protestantismus ellen polemikusszellemben mondatik, maga ellen az eredeti keresztyénség ellen mondatik. Általában nagy — pedig fájdalom! igen gyakori —tévedés az, midőn sok keresztyénség-ellenes jelenetek a'protestans egyházban, magának a' protestantismusnak tulajdoníttatnak, holott azoknak a' protestantismus épen olly kevéssé oka, mint maga a' keresztyénség-Talán a1

mai elméleti bölcselet vagy a' szomorú és siralmas áhítat-merengés (Muckerthum) a'protestantismus szüleménye? Nem állott-e elő a'katholika egyházban is a' franczia encyclopaedismus? Ezt meg kellene gondolniok azoknak, kik ellenséges indulattal lépnek fel a' protestantismus ellen;, valamint általában meg kellene gondolniok, hogy a' protestantismus, szintúgy mint a' keresztyénség, nem oka az atheismusnak, pantheismusnak, materialismusnak, naturalísmusnak, és mindannak, mi a' keresztyén világban imitt-amott mint vallástalanság mutatkozott. Egy szóval; a'protestantismus épen nem oka azon vallási szakadásoknak, mellyek a' protestáns egyházban is létre jöttek, és a' ki azt ezeknek okául tartaná, azt az athe— 2