Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-07 / 10. szám

lusféríi olly irányból utazta be csaknem egész Eu­rópát, hogy a" lelenczházakról kimerítő ismeretet szerezzen magának. Érdekes azon párvonal,mely­lyet London ós Paris között állít fel. ,,Midőn, úgymond, Londonban, melly 1,200,OOOnyi népes­ségű, öt év alatt. 1819—1823, csupán 151 le lencz-gyermeket találtak, és ezeket is az itt ta­láltató 44 dologházba vitték fölnevelés végett : ugyanakkor, a' jóval kisebb népességű, de coe­libatariusokban annál gazdagabb Párisban, emlí­tett években 25,277 talált gyermeket vittek be a" lelenczházakba, kik mindnyájan az állodalom költségén neveltetnek fel." Én most korán sem akarok illyen gyűlöletes párvonalt húzni régibb és jelen egyházi rend­szerűnk között, noha adataim nekem is vannak : csak azt nyilvánítom, hogy az öskeresztyénség­ben divatozott, és bibliai parancsokon alapult egy­házi fenyítéknek nálunk elhanyatlásából számta­lan bajok folynak. Tudom én,hogy hitnek és er­kölcsnek minden külkényszeren fölül kell állani, és ezeknek az önképzésből kell kifejleni, csupán az oktatás és példaadás által; azt is tudom, hogy az egyházi átok és hitnyomozás minő rémdolgo­kat szült, — mellyek együl egyig a' túlzó egy­házi fenyíték kinövései: de azt is jól tudom, hogy a' tiszta erkölcs, a' jóban még meg nem erösödöt­teknél, feddés, dorgálás és fenyítés nélkül meg nem szilárdulhat; és bár a' nagyobb kihágásokat megbünteti a' polgári tisztviselő : ámde vannak egyházi bűnök is, miknek megfenyítóse annál szükségesb, minél inkább elkerülik a polgári ha­tóság ügyelmét; és polgári hatóságokat illetőleg, annál ártatlanabb, minél bizonyosb az, hogy ná­lunk a' fenyítéket nem csupán a' lelkész, hanem az egyházi tanács gyakorlotta, ós távol vala attól, hogy polgári életre ható büntetésekkel fenyítsen. Innen az anepachi főzsinat, Bajorhonban, czélirá­nyosnak tartotta a' presbyteriumok felállítását. Berekesztem kissé terjedelmes értekezésemet egy szükséges figyelmeztetéssel, mellyet a' túlzó rationalistákhoz intézek, a' biblia tekintélye mel­lett. Üdvösen használta az ó kor a biblia olvasá­sát és tanulmányát : de még nagyobb szüksége van erre az új kornak. Mert, bár ma elismerjük és valljuk, hogy a' tiszta keresztyén vallás nem egyéb, mint történelmi alapra épített, de a' zsidó salaktól, Jézus által fölségesen megtisztított, örök észalapra rakott, és ennélfogva egyetemesen ér­vényes világvallás : de kérdjük, hogy ezen hit és alapnézet jogosít-e bennünket arra, hogy a' bibliától, mint bizonyos kor és hely szüleményé­től, elforduljunk, és csak azt tartsuk keresztyén­jségnek, mi saját idealismusunkkal egybehangzik? Hiszen, igaz az, hogy jövendöléseknek és cso­dáknak , mikkel teljes a' biblia, ránk nézve ma már nem lehet olly ereje, minő vala ollya^okra, kik azokat és teljesedésöket látták; igaz, hogy Tannak észjogok, miket az iskolai dialektika és az ezen épült tolmácslat soha rabigába nem ver­het; sőt nekünk evangyeliomiaknak azon kell len­nünk, hogy az észjogok örök épségben álljanak : ámde a' biblia tekintélyét sincs jogunk elvetni, és azokét, kik közelebb élve a' keresztyénség kez­detéhez, az Isten országa keletkezését tisztább fényben látták. Illő-e, hogy mi, míg kiskorúak le­vén, e' szent forrásból merítettünk, most ezt élő­víznek lenni el ne ismerjük? és elbízva magun­kat a' korphilosophiák által, meglehet, elferdített eszünkben, előkelő közönynyel tekintgessünk a* bölcseség ezen élőforrására? illő-e, hogy ennek főtartalmát, a* Messiás történeteit, ugy tekintsük, mint egyéb világeseményt, és ezt naturalisáljuk ? holott a' keresztyénség hőse, az emberiség év­könyveiben egyetlen és párnélküli, mint ollyan, kiben a' tudomány és élet hármoniája legkitű­nőbben megdicsőült. Igaz, hogy a' biblia teljes anthropomorphi­smussal, és minket alig kötelezhet valaki arra, hogy ollyasmit higyünk, mit eszünk valamelly törvénye alá nem sorolhatunk; ollyat tartsunk isteninek, mit lelkiösmeretünk és belgyőződésünk nem szen­tesít : ámde itt kérdjük, hogy az ész ítélőszéke olly szilárdul áll-e már, hogy a' hit dolgában is illetékes bíró lehetne? és nincsenek-e esemé­nyek, minő például, a'Jézus feltámadása, mellyek fensöbb forumúak, semhogy az ész bírálata alá tartoznának, mivel mellettök szól a' keresztyén­ség diadalmas elterjedése? Végül, kérdjük, hogy tiszta eszméinkkel és morálunkkal elérjük-e czó­lunkat az érzéki népnél? melly nem csupán tanul­ni, de látni és képzelni is akar. Elég-e, ha ezt mondjuk, hogy : magunk vagyunk önmegváltónk, az igazság keresése és az erény által; hogy szi­vünkben van egünk és poklunk ? Igy valóban szó­noklataink mindig szárazabbak, egyházaink üre­sebbek , híveink szive hidegebb, elméje mindig borultabb leend. Ezek lennének immár, biblia használatát illetőleg, óhajtásaim : I. Adjatok újra bibliát a' nép kezébe, de nemj ugy, mint eddig. Szükséges leend elsőben szem-' lét tartanunk eddigi fordításaink felett; mivel ezek, bár igen becses maradványok, mégis sok helytt olly foltmüvek, mellyekben a' fordítók, körülírá­sokkal élve, saját nézeteiket és tanaikat adák az eredetiek helyett. Én itt helyeslem derék Széká­csunk elv él, Wm' homályosb helyeken betűszerinti magyarítást ajánl. Én is igy értek; *s pedig azért, mert a' világosítás érdekénél van még fensöbb érdek; és ez? a' hü másolat; ezt igényli olly könyv, melly hit- és életvezérünk. II. Ne adjatok egész bibliát mindenkinek; ha-|| nem ebből mindenik néposztálynak, kornak ós nemnek csak azt nyújtsátok, mi sajátlag neki íra­tott. Mivel, nem tagadhatni, hogy a1 teljes szent írásban vannak helyek,] ) mellyek még a' kegyes ») Pl. 1 Mos. 19 : v. 30-38. a' 22-ik, 34, 35. 38-ik ré­szek pedig egészen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom