Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-28 / 9. szám

jámbor könyörgések; a' nyelv jó és tiszlo; főér­demök az egymásból-folyó, egyszerű beszéd; ezért a' nép őket sok helyen örömest imádkozza. — A' sok kelletik, nyissad meg hibákat mondva is meg lehet igazitni. Hat héti könyörgések — kiadta B. P. Győrben 1792. 8-d r.— czím alat forog kézen egy com­pilatio a' régibb irott könyörgésekböl, nem a' leghelyesebb választással kiszemelve. Négy héti közönséges, két héti bűnbánati az első részben, — a' második és harmadik részben sokféle al­kalmi, ünnepi — és tanítás-előtti, utáni kö­nyörgések. Vannak e' gyűjteményben számos jó és kenetteljes imádságok, millyenek, például, a' toldalékban levő két bűnbánati's az év utolsó es­téjén mondandó *). Nem lehet itt ki nem emel­nem ama ritka-hatásu és szépségű népimát, melly a' gyűjtemény végén olvasható, és a' mellyet a' komáromi nagy földrengés után mondtak közön­ségesen a'tatai egyházmegyében. Bár egész bi­zonyosságai állítni nem merem, vagy Péczely, vagy Tóth, vagy Hevesi munkája. A* hatodik hétre eső bűnbánati könyörgésekböl azonban csak cum grano salis kell adni a' népnek, mert már ezek nagyon húsos és véres eledelek, Arndt János modorában Írottak, hol a' eochemi ábrák egy­mástérik, hol Krisztusnak oldalsebe egy nyilt bar­lang, melly elég tágas az egész bűnös emberi nem­zetiség számára, 'sa't. Szerencsi Nagy István, győri reform, pap agendája végén van két hétre való, és néhány bűnbánati könyörgés , más innepi és alkalmi kö­nyörgésekkel együtt,mellyek a'könyvben elszórva vannak. Győr. 1788. — Semmi izlés, rosz nyelv, nehézkesség és fojtósság jellemzik e' könyörgé­seket. Mig Zollikofer imái is el vannak rontva, a' száraz, lelketlen fordítással. Sala Mihály dévai pap könyörgései. Tudtom­mal Sala Mihály két kötetre menő imát hagyott. Az egyik, mellyben Dávid zsoltárai valának,régi divat szerint, könyörgés alakokba öntögetve, kéz­iratban maradt ; **) a' másik, kisebb, századunk elején látott világot, Pesten. E' könyörgéseknek, mint néhány régieknek, saját tartalmuk és alakjuk van. Itt, a' kötszókat kivéve, minden szó, minden gondolat az írásból van véve és idézve; mi több, a' helyek mind kijegyezve a' lapok párkányára. Épen ezen lúlságért ritka könyörgése sikerült szerzőnek; néhol a' gondolatnak vagy mondatnak fejét sz. Pál tartja, derekát Móses emeli, lábát Ezé­kiel húzza, 's az ember alig birja felérni észszel, mint sikerülhetett a' tudós szerzőnek e1 sokféle­séget egy összefüggő egész imává összehálózni. Szebb mindenesetre amaz erdélyi-modorú könyörgésnél, melly — jut eszembe — valahol igy kezdődik : .,Megállj! hadd ragadjak elszalasztott üstöködbe sas szárnyon röpülő óesztendő!" D. J. **) Olvastam e1 kéziratot nagy negyedben Szerzőnek sok esztendei munkája. Kár, hogy világot nem láthatott. D. J. Láttam Karacs János n.-révi papnak, elhalt derék, sokat áldozott és nélkülözött Karacsunk testvérének három héti könyörgéseit, — hajdan káplán-koromban mondogattam is. Táramból e' könyv kiveszett vagy kihullott — mert végtére könyvtárunk is elhullatja fogait — : de elevenen emlékszem a' hosszú, száraz, fás imákra, mellyek benne valának. Nagyot változtatának egyházi könyörgéseink alakján és tartalmán Ángyán veszprémi reform, pap könyörgései. 0 volt, ugy hiszem, az első, ki egészen mellőzve a' magyar egyházi könyörgések eddigi sajátságait, többnyire fordított imáiban egyenesen átvágott a'német határba, 's onnan hozott által könyörgéseket, mellyekben a' protes­táns ember egészen más hangon kezd Istenéhez szólni; buzgóság helyett hidegen elmélkedik, ké­rés helyett ígér, önmegtagadás helyett nyomorult erényeit köszörülgeti fényesre, a' vallás és hit mezejét egészen odahagyva, az emberi gyanús erkölcs és erény oltárain áldozik egyedül. Van helye a' morálnak is könyörgéseinkben, de imád­ság-szinöket egyedül a'vállás adhatja meg. Ezért olly hidegek Ángyán könyörgései. Pap István könyörgései sokkal ujabbak és is­meretesebbek, mintsem hogy bírálatommal be­csüket nevelhetném. A' régiek és Ángyán között közép utat tart­nak a' következők: 1) Törös Bálint b. paládi pap három héti kö­nyörgései. Patak. 1819. — Hiszem nem mond­hatja az ember, hogy nem mind könyörgésbe való az, a' mi e1 háromhéti könyörgésben már benne van; valamint a' galagonya bogyóiról nem lehet mondani, hogy nem a' fa gyümölcsei; vagy hogy nem gyümölcsök; elmondhatja, imád­kozhatja az ember őket a1 nép előtt, 's a' nép nem fogja mondani, hogy azok könyörgések nem voltak : de többet ugyan e'negatív dicséretnél e' könyvről nem mondhatunk. A' nyelv sovány, a' beszéd száraz, a' gondolatok bádjadtak; csak egy­szer birnának a' szívben valami ájtatosság-forma érzelmet gerjeszteni! — Van a' könyörgésnek saját szent poesise, vagy inkább prófétai maga­sodása, mellynek híjával — ha szabad hasonlítni — keletlen az egész, 's hasonlít ama nagy-pot­rohu pillangók szárnyához, mellyek hasztalan vi­torláznak a' légben. E' prófétai magasodás azon­ban nem dagály, nem is az ujabb vizenyős modor, mellyben újdonat új imacsinálóink kedvökre evicz­kélnek,'s aranyszegélyű szárnyakon mikor a'nap­ba akarnának repülni: a' temető árkába hullanak le. 2) Mennyivel szebbek és jobbak ezeknél Ferge János pazonyi papnak kéthéti könyörgései? Patak. 1818. — Kivétel nélkül, mind e' könyör­gések legjobb, legsikerültebb könyörgéseink közé sorozhatók. Kár, hogy nincsenek ott mindegyik falusi pap pulpitusán!

Next

/
Oldalképek
Tartalom