Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-28 / 9. szám

jámbor könyörgések; a' nyelv jó és tiszlo; főérdemök az egymásból-folyó, egyszerű beszéd; ezért a' nép őket sok helyen örömest imádkozza. — A' sok kelletik, nyissad meg hibákat mondva is meg lehet igazitni. Hat héti könyörgések — kiadta B. P. Győrben 1792. 8-d r.— czím alat forog kézen egy compilatio a' régibb irott könyörgésekböl, nem a' leghelyesebb választással kiszemelve. Négy héti közönséges, két héti bűnbánati az első részben, — a' második és harmadik részben sokféle alkalmi, ünnepi — és tanítás-előtti, utáni könyörgések. Vannak e' gyűjteményben számos jó és kenetteljes imádságok, millyenek, például, a' toldalékban levő két bűnbánati's az év utolsó estéjén mondandó *). Nem lehet itt ki nem emelnem ama ritka-hatásu és szépségű népimát, melly a' gyűjtemény végén olvasható, és a' mellyet a' komáromi nagy földrengés után mondtak közönségesen a'tatai egyházmegyében. Bár egész bizonyosságai állítni nem merem, vagy Péczely, vagy Tóth, vagy Hevesi munkája. A* hatodik hétre eső bűnbánati könyörgésekböl azonban csak cum grano salis kell adni a' népnek, mert már ezek nagyon húsos és véres eledelek, Arndt János modorában Írottak, hol a' eochemi ábrák egymástérik, hol Krisztusnak oldalsebe egy nyilt barlang, melly elég tágas az egész bűnös emberi nemzetiség számára, 'sa't. Szerencsi Nagy István, győri reform, pap agendája végén van két hétre való, és néhány bűnbánati könyörgés , más innepi és alkalmi könyörgésekkel együtt,mellyek a'könyvben elszórva vannak. Győr. 1788. — Semmi izlés, rosz nyelv, nehézkesség és fojtósság jellemzik e' könyörgéseket. Mig Zollikofer imái is el vannak rontva, a' száraz, lelketlen fordítással. Sala Mihály dévai pap könyörgései. Tudtommal Sala Mihály két kötetre menő imát hagyott. Az egyik, mellyben Dávid zsoltárai valának,régi divat szerint, könyörgés alakokba öntögetve, kéziratban maradt ; **) a' másik, kisebb, századunk elején látott világot, Pesten. E' könyörgéseknek, mint néhány régieknek, saját tartalmuk és alakjuk van. Itt, a' kötszókat kivéve, minden szó, minden gondolat az írásból van véve és idézve; mi több, a' helyek mind kijegyezve a' lapok párkányára. Épen ezen lúlságért ritka könyörgése sikerült szerzőnek; néhol a' gondolatnak vagy mondatnak fejét sz. Pál tartja, derekát Móses emeli, lábát Ezékiel húzza, 's az ember alig birja felérni észszel, mint sikerülhetett a' tudós szerzőnek e1

sokféleséget egy összefüggő egész imává összehálózni. Szebb mindenesetre amaz erdélyi-modorú könyörgésnél, melly — jut eszembe — valahol igy kezdődik : .,Megállj! hadd ragadjak elszalasztott üstöködbe sas szárnyon röpülő óesztendő!" D. J. **) Olvastam e1

kéziratot nagy negyedben Szerzőnek sok esztendei munkája. Kár, hogy világot nem láthatott. D. J. Láttam Karacs János n.-révi papnak, elhalt derék, sokat áldozott és nélkülözött Karacsunk testvérének három héti könyörgéseit, — hajdan káplán-koromban mondogattam is. Táramból e' könyv kiveszett vagy kihullott — mert végtére könyvtárunk is elhullatja fogait — : de elevenen emlékszem a' hosszú, száraz, fás imákra, mellyek benne valának. Nagyot változtatának egyházi könyörgéseink alakján és tartalmán Ángyán veszprémi reform, pap könyörgései. 0 volt, ugy hiszem, az első, ki egészen mellőzve a' magyar egyházi könyörgések eddigi sajátságait, többnyire fordított imáiban egyenesen átvágott a'német határba, 's onnan hozott által könyörgéseket, mellyekben a' protestáns ember egészen más hangon kezd Istenéhez szólni; buzgóság helyett hidegen elmélkedik, kérés helyett ígér, önmegtagadás helyett nyomorult erényeit köszörülgeti fényesre, a' vallás és hit mezejét egészen odahagyva, az emberi gyanús erkölcs és erény oltárain áldozik egyedül. Van helye a' morálnak is könyörgéseinkben, de imádság-szinöket egyedül a'vállás adhatja meg. Ezért olly hidegek Ángyán könyörgései. Pap István könyörgései sokkal ujabbak és ismeretesebbek, mintsem hogy bírálatommal becsüket nevelhetném. A' régiek és Ángyán között közép utat tartnak a' következők: 1) Törös Bálint b. paládi pap három héti könyörgései. Patak. 1819. — Hiszem nem mondhatja az ember, hogy nem mind könyörgésbe való az, a' mi e1

háromhéti könyörgésben már benne van; valamint a' galagonya bogyóiról nem lehet mondani, hogy nem a' fa gyümölcsei; vagy hogy nem gyümölcsök; elmondhatja, imádkozhatja az ember őket a1

nép előtt, 's a' nép nem fogja mondani, hogy azok könyörgések nem voltak : de többet ugyan e'negatív dicséretnél e' könyvről nem mondhatunk. A' nyelv sovány, a' beszéd száraz, a' gondolatok bádjadtak; csak egyszer birnának a' szívben valami ájtatosság-forma érzelmet gerjeszteni! — Van a' könyörgésnek saját szent poesise, vagy inkább prófétai magasodása, mellynek híjával — ha szabad hasonlítni — keletlen az egész, 's hasonlít ama nagy-potrohu pillangók szárnyához, mellyek hasztalan vitorláznak a' légben. E' prófétai magasodás azonban nem dagály, nem is az ujabb vizenyős modor, mellyben újdonat új imacsinálóink kedvökre eviczkélnek,'s aranyszegélyű szárnyakon mikor a'napba akarnának repülni: a' temető árkába hullanak le. 2) Mennyivel szebbek és jobbak ezeknél Ferge János pazonyi papnak kéthéti könyörgései? Patak. 1818. — Kivétel nélkül, mind e' könyörgések legjobb, legsikerültebb könyörgéseink közé sorozhatók. Kár, hogy nincsenek ott mindegyik falusi pap pulpitusán!