Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-28 / 9. szám

Az orthodox felekezet azonban a' mult évi nagy gyűlésben tálcsigázta a' dolgot, 's hibásan képzeli, hogy a' gustáv-adolfi egyesületnek is egyenként és egészben orthodoxnak kell lenni, mert ha szerinte hitbeli egység nélkül nincs szeretetben egység : nem gondolá meg, hogy a' hit orthodoxi szempontból = dogma. A' rationalisták is hiszik és tanítják azon föelvet, hogy a1

hitbeli egység a'szeretelbeli egységet vonja maga után: de ök mégis nem orthodoxok, mert az ö hitbeli egységök nincsen dogmákhoz kötve, hanem azt hiszik, hogy a' szeretet mindenek közt és mindenben a' fődolog. Az orthodoxok külsőleg, betűk értelmében ítélnek a' hit dolgában; a'három evangelikus felekezetet mondják alkalmatosnak a' gustáv-adolfi egyesületi tagságra 's magokkal következetesek is, hogy a' rationalistákat is ott, mig külsőleg a1 symbolumokhoz ragaszkodnak , megszenvedik : azonban ezt csak kénytelenségből teszik, mert nincs elég erejök a' rationalisták kiküszöblésére. Valljuk meg tartalék nélkül azt is, hogy az orthodoxoknak igázok is van a* magok saját elve szerint, mert azorthodoxiátés rationalismust bensőleg egymással kibékitni lehetlen; mind a' kettő csak a' következetlenségekben 's elerőtlenedésekben találkozik néha össze, mintegy összefolyva valami szürkeségben : különben ugy állnak egymáshoz, mint a' fekete áll a' fejérhez, 's még jobb volna mind a' kettőt egyenjogositva saját mezöjöken meghagyni, tulajdon szinezetökben,mert mind a' kettő olly elem, mellyet létszeresen (orgunice) összekötni nem lehet 5 csupa mechanikai összevegyítések pedig természetelleni dolog. A' rendes orthodoxus, ellenségnek fogja mindég nézni a' rendes rationalistát, mint ollyat, ki tőle a' sarkalatos hitet *s a' szellemi szentséget akarja elrabolni. Az evangelium értelmében fogja ö ugyan azután is szeretni ellenfelét, igyekezvén öt meg is térítni, de hit elleni mozgalmaitól minden segedelmet megvon. Megfordítva, a' rationalista is az orthodoxust, ha az propagandista — az igazság ellenségének tartandja, *s ha bár neutrális szeretne is maradni, hogy mindenki maga gondolkozzék az igazság felett, nem fogja ellenét működéseiben pártolni, mert senki önteste és vére ellen nem dühösködik. A* gustáv-adolfi egyesületben hát még folytonos elv-harczokat tenyészni látunk, mi nem is fog elébb megszűnni, mig az azzá nem válik, millyennek annak lenni kell, ugy mint : szabad protestáns egyesületnek a" tökéletesség kapcsával, — az az, szeretet által összefűzve, melly dogmák helyett practice kezelje czélját, jótéteményeit kiárasztván etbenszeret leginkább hitsorsosaira. Az egyházi hit ezer véleményekre szakadoxott fel, de ez csak múlékony állapot; dogmákban egyesülni többé lehetlen : de igen is lehet a' szeretet erkölcsi szellemében, *s a' jótettben, melly abból foly ki, mellyről megvan az isteni ígéret, hogy abban és az által boldogok lehetünk (Jak. 1, 25). Ez öntudat hatalmassá teendi a' gustáv-adolfi egyesületet, mert az, az erkölcsi universalismus elve, ellentétben a1

dogmatikai kizárásállapotjával, — az a' boldogító szeretet csendes tettének elve, szemközt az egyedül boldogítni akaró hit lármás igényeivel. Mind ezt az egyesület alapszabályaiban tisztábban 's határozottabban kellene ugyan kifejeznie de ugy is, a' mint jelenleg a1

szabályok állnak,, azokban implicite valamint az egyesület természetében a' dolog magköve megvan. Mert valamint a' westphaliai és bécsi béke, ugy az alapszabályok is az egész protestantisrousra kitérjesztvék, és hogy confessiókhoz nem szándékoltatott a' dolog kapcsolása, a'szabályok 1, 2 § mutatják, mellyekben a' „Waldenses" példáslag^ megemlítvék. A' fő czél hát, mellyre az egyesületnek törekedni kell, a' protestantismust a' dogmatikai szétszakadás állapotjából kiemelni, hogy az határozott vonalban a'szeretet tetteiben egyesülésre vezettessék 's ez uton az erkölcsi egység magos polczára eljusson. fi. I. Neliány adat a9

soproni papválasztás üjeyéiiek megbirálására. A' Prot. Egyh. és Isk. Lap 4-ik ós 6-ik számaiban „Soproni papválasztás-ügy" czím alatt azon levelezés, melly főtiszt. Haubner superintendens űr és a' soproni evang. convent között, a* kijelölteknek papválasztás előtti felterjesztése tárgyában folyt, Nyiltfi és maga főtiszt, superintendens úr által közöltetvén: — mindenek előtt a' tisztelt közlő uraknak hálámat nyilvánítom, hogy ezen ügyet a' nyilvánosság terére hozván, a' protestáns közönségnek alkalmat nyújtanak, ez iránti véleményét kijelenteni. Ennek következtében én is, mint a* soproni ev. gyülekezet egyik parányi tagja, felhiva érzem magamat, némelly körülményeket, mellyek ez ügy felvilágosítására szolgálnak, előterjeszteni, *s mindenek előtt a' tény-álladékot, a' mennyire a* közlő urak által tökéletesen elő nem adatott, azon jelentéssel kiegészíteni, hogy midőn a' soproni ev. convent főtiszt, superintendens urnák második levelét 1846-dik dec. 7-én vette, egy nappal előbb, a' gyülekezetnél a' papválasztás már megtörtént , mellyről főtiszt, superintendens úr magány-uton értesülvén köztudomás szerint Bécsbe sietett 's ott a' soproni ev. conventet a' föméltóságu magy. kir. udvari cancellarianál, egy,, az utóbbihoz benyújtott folyamodványban, bepanaszlotta. Ezt előrebocsátván, átmegyek az ügy érdemére, mellynek megítélésére, hogy a" kegyes olvasó az igazi álláspontot magának megválaszthassa, szükségesnek tartom mindenek előtt azon