Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-18 / 8. szám

yertrawet, dazü mich aüch trew vnd warhafftig drinnen gemacht, bis her behalten vnd fünden hat, alsó das aüch viel in der Welt dasselb dürch mich angenommen, Vnd mich für einen Lerer der Warheit haltén, vngeacht des Papsts bann, Keisers, Könige, fürsten, Pfaffen ia aller teüíTel Zorn, sol man ja vielmehr mir hier in diesen geringen Sachen glaüben, sonderlich weilhir ist meinHand, fast wol bekannt der Hoffnüng es solle gnüg sein wenn man sagen und beweisen kan dis ist D. Martinüs Luther (der Gottes Nótárius vnd Zeüge ist yn seinem Eüangelio) ernstliche vnd wolbedachte meinüng mit seiner eigen Hand vnd Siegel zu beweisen, Geschehen vnd gegeben am Tage Epiphaniae 1542. M. Luther, m. p. Ego Philippus Melanthon testőr hanc esse et sententia ac volutatem et manu rdi dni doctoris Mart. Lutheri praeceptoris el patris nostri carissimi. Et ego Caspar Creüciger d. testőr hanc esse et sententiam et voluntatem et manum reverendi d. doctoris Martini Lutheri carissimi patris nostri: quare et ipse mea manu subscripsi. Et ego Johannes Bügenhagius Pomeranüs d. idem testőr mea manü. Vegyesek Lutherről. Luther állhatatossága és tántoríthatatlan reménye, mellyet már 1527. évben VlII-ik Henrik angol királynak irt hires levelében kifejezett. „Ha mindjárt az egész világ hozzám állana s ismét megtagadna, azt egykedviileg veszem, 's azt gondolom , hiszen ez előtt sem ragaszkodott hozzám, mikor egyedül magammal valék. Ki nem akar, hagyja abban, 's ki eltávozik, ám menjen. — Én annál nagyobb örömmel élhetek és halhatok meg, minthogy ollyan lelkismereltel élek és halok, hogy minden erőmből szolgáltam a' világnak, ugy annyira napfényre hozván a' szent irást és az Isten igéjét, mint annakelötte nem történt ezer évek lefolyta alatt. Én kötelességemnek megfeleltem. A'ti véretek tulajdon fejeteken 's nem az én kezemen leszen. De ismét az Istenre kérlek titeket, békével legyetek Lutherrel; mert valóban nem a' Luther az, kit ti kergettek. Ti Luthernek tanítását el nem fogjátok dönteni, ha mindjárt tíz világ gyanánt egymáson lesztek is. Testem ugyan hamar megsemmisíttetik 5 de az én tudományom titeket semmisítend és emésztend meg! 'S hiszen már mégis csak észre kellene venni, tudományom kié legyen, minthogy eddig is annyira oltalmazta magát, hogy senki abból mit sem ronthatott le, 's nem egy megrohanás közt mégis félelem nélkül és meggyözhetellen maradt. — Nem személyemet illeti ez (melly szenvedni és hallgatni tud), hanem tudományomat (melly kiáltson és hajítson). Itt nekem csak ne adjon Isten béketűrést és szelídszioüséget. Itt azt mondom: Nem! Nem ! Nem! míg csak mo foghatok!! — Luther tehát csak ott és azokban -volt makacs, miképen ellenei czímzik, a' hol Isten igéjében gyökerezett meggyőződése nem tágíthatott; az igazságért pedig életét 's mindenét feláldozni akármikor kész volt, mit még kivált Cajetan bibornok által hozzá küldött Urbánus de Serra Longának adott feleletéből, 's akkori igen is rémítő kétes helyzetéből vehetünk ki. Mintán t. i. ez Lutherrel nem boldogulna, boszankodva azt kérdé tőle: „Hát te azt véled, hogy a' választó fejedelem miattad fegyverhez fog fogni?" „Oh, azt én épen nem kívánom," felele Luther! „Hát hol lesz maradásod ? „Az ég alatt," felele ismét a* hős lelkű férfiú! (Lásd Luthers Leben von Stang. Stuttgard 1838.) 'S ime az Úr oltalmával ugyan csak meg maradt az, kinek vesztét sok hatalmasok, kívánták. Ugyanis Lajos magyar kir. Fridrik választó fejed. 1523. évben Luther ügyében illy levelet irt: Felséges király! Nyájas szolgálatrai készségünket 's mindent kívánva mi kedves és jó ! Kivállképen szeretett úr és bátyám! (Oheim) néhány hetek előtt vettünk királyi fenségedtől levelet, mellyben jelenti, hogy tudtunkra van, melly kegyetlen tévtudományt és eretnekséget hozna be Luther a' szent kir. hitnek és a' ker. anyaegyházirendnek ellenére. — Hogy egyszersmind a' ti Lutheriek minden ker. királyokat és herczegeket gyalázatosan és könnyelműen leszólva a' törököt magasztalja: azon hozzá csatolt kérelemmel: Hogy mi tovább meg ne engednők e' tévtudományt, lázadást és gyalázatot, melly az Isten, a' szent ker. hit és az egész keresztyénség ellen van — minthogy a1

barát reánk támaszkodnék —, hanem, hogy öt megbüntetnök, többre vévén az egész keresztyénséget, hogy sem az efféle szerzetest. Megértvén mindezeket, *s azt jelentvén, mintha mi bennünk bíznék a'barát, nem titkolhatjuk, hogy ezzel ártatlanul terheltetünk elleneinktől, 's hogy ezek kétség kivül azért jelenteltek be kir. feís. hogy ellenünk felindítsák. Azért barátságosan kérjük kir. felségedet, ne tessék ezeket felölünk hinni, hanem azokat bemutatni, kik efféle ki sem található vádakkal(unerfindlicher Auflegung melylyek itt ismételtetnek) kir. fels. előtt megterhelve feladtak. — Mert dicsekvés nélkül irom, mi az Isten dicsősége szolgálatának, igéjének és a' szent ker. hitnek, miképen a' felebaráti szeretetnek gyarapítására szolgáland, mind az tőlünk az isteni kegyelem adományából — mire az Istent kérjük — is, híven végbe fog vitetni 'sa't. Anno Domini MDXXIII. Érdekes lesz talán az itt említett Lajos király nejéről, Máriáról is egyet-rnást megjegyezni, ki Luthernek nagy pártfogója és az általa megújított eredeti keresztyénségnek hü követője volt. Itt is oklevelek után indulva járandunk el. Spalatin Györgynek az ágostai országgyűlésről irt sokféle