Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-18 / 8. szám

üutlier* Az ujabb kor emléket állított a'halhatlan em­lékű férliunak a' wíttenbergai piaczon, III. Frid­rik Vilhelm porosz király érczböl öntött szobrot emeltetett, melly Luthert életnagyságban ábrázol­ja; e1 szoborra egész Németország protestáns népei adakoztak. De szebb emléket hagyott Lu­ther minden protestáns keresztyén szívében, 's a' történetek templomában, szellemének nagysága, világszerte tiszteletre méltó jelleme, 's a? társas élet minden körülményeire jótékonyan ható befo­lyása által5 legyen azért a' nagy reformátor életének e' három vonásokban adható rajza, az ő, e' folyó év februarius 18-kán leendő három­százados ravatalánál való érzékeny megemlé­kezés. — Nagy férfiak rendeltetése az, hogy a1 koresz­mék gyülpontjaiként tündököljenek, nevöknél az emberiség érzelmei találkozzanak, eröt, életet, 's lelkesedést nyerjenek. Luther különös jelanet a' történetek változatos mezején, kihez hasonlót a' hajdankor Jézus korától fogva nem mutatott: az általa vivott szellemi harcz az ujabb kor feladata lön; és e' nemes harcznak vezére, gyülpontja lesz és marad mindig az ö neve, mert e' harcz mind­örökké felmarad. A' franczia forradalomhoz ha­sonlíták némellyek a' reformatiót: de kérdjük, ha­sonlók-e amannak hősei Lutherhez? Napoleon mind azokat háttérbe szorítá, 's a' forrongásnak lelke maga volt. Luther nem engedé magát senki által háttérbe szoríttatni, a' dolgot lázadásha ki­ütni nem engedte. A'többi reformátorok Zwingli, Kálvin, 's többek, nem valának olly történeti ne­vezetességek. A' Iitteratura 's humanismus más fényes neveivel sem hasonlíthatjuk öt össze. Rous­seau önmagával meghasonlott. Voltair a' revolu­tio előkészítője mindent lerontott, e' két neve­zetességek negatioja nem ért fel Luther teremtő szellemével, bátoritó munkás lelkével,'s positi­vitásával, mihez hasonlót csak az ujabb kor sta­tus-politicájában a'doctrinair-rendszerben látunk feltűnni, mellynek szerzője a' tiszta jellemű Ro­ger Collard, 's mellyhez Európa legnagyobbcszü *s jellemű férfiai csatlakoznak. Itt is , ott is a' vallásos és politicai igazságoknak, az okosság és tapasztalat szövétnekénél gondos mérséklettel válogatott 's összevetett foglalatja 's ebből vont következtetések azok, mellyek minden ellenhatást lefegyverzenek, elnémítanak, 's éppen ez által az emberiség jobbléte szakadatlan fejlődését 's ha­ladását biztosítják. — Luther egész munkája, melly az emberiség javára a' nemes szellemiség harcza volt, illy kiszámított és szabályozott, — azaz ollyan volt, mellynek bizonyos gyümölcsei­ről nemcsak az ö jelleme kezeskedett, de azon okos, 's ártatlan politika, azon világismeret, mely­lyel a'nagy ferfiu küzdelmének eszközeit válasz­totta. A' legtöbb újítók gyarlósága szokott lenni, miszerint vagy a' mutatkozó süker 's győzelem reményében tulragadtatnak azon középponti esz­mén , mellyböl támadni, 's melly körül kell fo­rogni egész cselekvényöknek; vagy az akadá­lyok halmaza előtt lankad bennök a' kellő lelke­sedés: ezek azok, kikben hiányzanak a kivitel embereiben szükséges kellékek, 's ügyök mellett bajnokokat teremteni nem tudnak. Luther nem nyugodott, míg nemcsak kedvelt német nemzetébe, de egész Európa szivébe meggvözhetlen erőt 's szellemet lehellett, és csak akkor mondá: „kész vagyok az ördögökkel is harczra szállni, mert tu­dom, hogy az igazság, mellyet én keresek, Isten­nek dolga, és ö ebben engemet megsegíti Nem minden nagy emberben nyilatkozik egy­formán a'lélekerö: némellyek, úgy látszik, a* körülményektől függetlenül teremtenek magok­nak pályakört, másokat véletlenségek's valami szerencsés történetek tesznek nagy és csodás vállalatok hősévé; ismét mások kicsinyen kezdik a' nagyot, puhatolóznak a' világfolyása után, az igazságnak isteni szeretete szivök érzetével nő, azért tesznek mindent, 's munkásságuk tüzét a* szerint kettőztetik, a' mint az akadályok utjokban szaporodnak: ezek azok, kik benső ösztönből ké­pezik magukat világ-boldogításra kortársaik fö­lött — *s vagy eldőlnek az igazság szent harczá­ban, vagy mint győztesek az emberiség boldo­gításában találják legszebb jutalmukat. Ezek az igazságnak, 's reformnak legszilárdabb jellemű emberei, — ezek között fénylik Luther a' 16-ik századnak tiszteletre méltó embere — telteiben a' történetek mezején nagy jelentőségű név. Te­vékeny, nagyra és jóra elhatározott lelkének első kísérletei, csaktypusai későbbi munkáinak, mely­lyek ugy állanak, mint a' legforróbb emberszere­tetnek, 's leghívebb kegyeletnek emlékoszlopai. Akadályok ezreivel, előítélettel, babonával, félté­kenységgel, roszakarattal, jogbitorlással, önkény­nyel, 's tudatlansággal kell vala a' nagy férfiú­nak elébb megvívni, mintsem fáradhatlanul vizs­gálódó lelkének teljes nagyságában, megveszte­gethetlen igazság szeretetében a' század 's utó­világ csodálásának 's tiszteleténekjárgya lehete. Luther azon lelkek között megkoszorúzottan áll, kik nagy dolgok kivitelében a' legcsekélyebb körülményeket páratlan sükerrel nagyra szok­ták használni: a' szellemi önkény lealázó bilin­cseiből, a' magáról megfeledkezett hierarchia hatalma alól szabadította ö meg a' világot; és századok alatt megtagadott jogainak igazságos harczát indította meg: és mi volt mindezekben legfőbb fegyvere ? Az általa megkezdett, 's útba igazított irodalom és szónoklat. Szószéken, társal­gásában, levelezéseiben, tudós vitáiban, 's az ő egyéniségében megtámadott igazság ügyében sok fáradalmai között lelkét e' táplálta, e1 segítette azon szilárd önállásra, miszerint minden pálya és munka­társait tanácsával éltette; fejedelmeket 's alattvaló­«

Next

/
Oldalképek
Tartalom