Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-18 / 8. szám

kat viszonos kötelességeikre olly tudósán oktatott, mint ö előtte a' legnevezetesebb jogtudósok sem. Mint maga mondja Spalatinhoz irott levelében : különösen az egyház-újítás nagy munkájában ez segítette; „»' sok éretlen eledelektől beteg egyháznak állapotja sok gondolkodni és írni valót nyújt nekem: írok,'olvasok, mert Isten engem erre hívott Ha nagynak tekintjük Luthert, lelkének ezen kifejezéseiben, ha csodálásunkat megérdemli,— jellemének tisztaságot sugárzó vonásaiban még tiszteletreméltóbban tűnik fel emlékezetünkben. . Ö sorsával elégedett és mértékletes, szabad szélit lemü és bátor, önzéstelen és jótevő, nagylelkű, i szerény, istenfelő emberbarát volt. Sorsával való megelégedése, mellyhez a' szigorú zárdai életben korán szokott, alkalmasint minden erényének alapvonása. Ki, mint szerzetes, lelkes tud lenni, Luther a' példa, hogy az tisztel minden kötelességet, 's lelkében a' munkásság ösztönző sugallata dolgozik. Luther egy buzgó *s valódi szerzetes, volt: maga mondja: „nem lettem örömest szerzetes, annyival inkább nem azért, hogy magamat hizlaljam: a' halál hirtelen meglepett félelme csikarta ki eskümet, és ez esküt teljesítettem. Ha van szerzetes, ki szerzetesi élete által égbe ment, én is oda akarok menni.li Épen ezen kedélyen való uralkodás további folytatása edzette öt jövendő terhes pályájához, és szoktatta az élvezetekbeni mértékletességhez, mellyet kisér a' léleknek derültsége, hol születnek a' nagy eszmék 's vállalatok. Távol a1

változékony szeszély fellegeitől, mint a' természet ártatlan örömeinek megvetésétől, ö példájával tanítá barátait, mint kell a' körülmények szerint néha az élet legártatlanabb gyönyörűségeit ép ugy nélkülözni, valamint azokat a' teremtő iránti hálából lélekerö- 's elevenségszerzésre fordítani. A' nélkülözésnek nagy mestersége emelte Öt felül minden félelmen 's hízelgés aljas indulatin. 0 a' szó legteljesebb értelmében független lelkű, rettenthetlen, 's állhatatos volt, épen azért, mert sorsával elégedett, 's takarékos volt. Tekintély és hatalom vissza nem rettentették, hol az igazságügye, mint maga mondja: „háborúra szólítottaTudománya mellé gyakorlati észt alkalmazva, szabad lelkével nehézséget nem ismerő akaratot párosítva , lelkesedése mellett tisztaságban fényivé, mint Jürgens mondja: „szívét nyelvén hordozta" — és ez cselekedte azt, hogy a'világon ép olly nemes, mint hatalmas és hasznos ellenzéknek élére állva, az ész legszebb diadalát, emberek emlékezetére kivívta. Luther független 's részrehajlatlan lelkének több bizonyságait adta. A' reformatio legdühösebb ellenségei ellen kemény gáncsokban kelt ki: VIII-dik Hedrik angol király, Albrecht mainzi választó, Henrik braunschweigi herczeg , Szász György az ö szabad lelkének kifakadásait érzették. A' reformatio barátaiban is megróvta ő a* hibákat: roszalta bölcs Fridrik félénk lágy melegségét az egyházujítás iránt, János nemesség iránti engedékenységét, a* bátor János Fridrik vadászati szenvedélyét, Filep hassiai gróf szelídíthetlen háborús indulatát. Igy áll L. lelki függetlenségének bámulatos nagyságában, mellyet mértékletes és kevéssel elégedő természete fejtett ki. Önzéstelen lélek Luther jellemének második fényvonása, — 's itt nem csekélyebb tisztelettel kell csodálnunk, mint amott. Igénytelen középszerűséghez szokva a' nagy lélek, mértékszerütlen vágyak, gazdagság, fény, méltóságok soha lelkének nyugalmát nem zavarták. Igy ír egykor Melanchtonhoz: „Fiiepem! ugy gondolom, hogy ki gazdagság után nyughatatlankodik, nem munkálja híven az Urnák szőllejétés ez elvéhez holtig következetes maradt. Hogy világi haszon soha sem volt buzgó munkásságának indoka, mutatja Roma iránti magaviselete: visszautasította ennek minden kecsegtető ígéreteit, mellyekkel az hallgatásra bírni akarta; 's azokat több helyen ,,sátán munkájának" nevezi. Romával holtig ellenzékben maradt: Cajetan szigorú bánásmódja, Milticz szelídsége az ellene hozott vormsi végzés 's annak többszöri megújítása, lelke kitűzött ösvényéről el nem tántoríták. Mindenre lelke tisztaságában így felel: „vissza nem tudom, és akarom vonni állításaimat, hanemha a' szent írásból9 vagy világos alapokkal 's okokkal győzetem meg; mivel sem nem biztos, sem nem ajánlatos, hogy valaki lelkismerete ellen miveljen.<

e

Bámulatra méltó valóban, mint képezheté magát egy szegény szerzetes olly tántoríthatlan ellenzék vezérévé, kinél nagyobbat a' világ keveset mutatott, kinek jellemét sem ármány, sem igéret, sem erő, sem biztatás meg nem ejtette. Ezt megfoghatni máskép nem lehet, mint hogg vele Isten vala és ö Istennel, kinek igéjére, segedelmére támaszkodott untalan 's ezen rendíthetlen bizodalom az, melly elömlik egész életén, melly titkos kulcsa minden tetteinek. Önzéstelen lelkének tulajdona volt, soha nagyokban teljes bizodalmát nem vetni, soha magáróli vélemények után nem tudakozódni. Egykor igy ír Spalatinhoz: „Örülök, hogy valahára nem bizod már magad egészen á Herczegekre, és sürgetőzve nem tudakozódol a' felöl, dicsérik-e az én munkámat, vagy megvetik. Ha az evangyéliom olly tudomány volna, mellyet hatalmasságoknak kellene terjeszteni 's megtartani, nem bizta volna Isten azt halászokra. Egyáltalában nem fejdelmek, 's mai világ főpapjainak dolga Isten igéjét oltalmazni, azért is én senki oltalmát nem esdeklemMás helyen baráti fenséges önérzettel dorgálja őt. „Alig vettem, úgymond, valaha nagyobb nehezteléssel levelet tőled, mint az utolsót, és elhatároztam, reá nem is felelni. Mert nem tűrhetem először azt, a? mit benne mondasz, hogy a' Herczeg nem akarja