Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-18 / 8. szám

atyánkat és anyánkat szinröl színre megösmerendjük." Szobájába visszavonulván, néhány órákra elszenderedett, majd fölébredvén, ágya körül álló baráti- 's gyermekeihez igy szólt: „Imádkozzatok az Úr Istennek, hogy evangyéliomának jól legyen dolga, mert a' megbántott pápa nagyon haragszik Ekkor már nehezen vehetve lélekzetet, újra elaludt, de csakhamar fölébredt, erös mellszorulástól kínoztatva. E' közben orvosok, Albert Gróf, felesége, és többen elősiettek fájdalmai enyhítésére. De hiába vigasztalák barátai „mivelhogy izzad, azt a1

jó Isten gyógyulásra fordítja" — ö azt viszonzá „halálos hideg verejték az" egyszersmind öszvetett kezekkel igy imádkozott: Oh én mennyei atyám! mi urunk Jézus Krisztusnak Istene és atyja, minden vigasztalás Istene! hálát adok néked, hogy a' te szerelmes fiadat az Úr Jézus Krisztust énnekem kijelentetted, kiben én hittem, kiről én vallást tettem, kit én szerettem. Uram Jézus! vedd hozzád lelkemet. Oh Atyám! bátor e' testet itt kell is hagynom, 's ez életből kiszakasztatom, de azt tudom, hogy nálad örökké élek 's kezeidből senki nem ragad el." Ekkor orvosságot nyújtottak neki, mire ö háromszor ismétlé e' szavakat „Atyám! kezeidbe ajánlom lelkemet, Istenemi te engemet megváltottál te, hiv és igaz Isten." Erre elcsendesült, 's lelke az elszenderedettnek porboritékából kibontakozva, fölszállt ahoz a' ki adta volt azt. Éjfél után 2 és 3 óra közt, február 18-ik napjára viradólag 1546-ban halt meg Luther, élet-idejére 62 évet és 100 napot élve. A' derék férfiú halálának híre mindenfelé köz sajnálatot és megindulást okozott. Öreg és ifjú, gazdag és szegény csoportosan tódultak a' halottas házhoz, hogy az istenfélő tanár hült tetemeinél hódoló tiszteletök 's hálájok adóját fizessékle. Másnap a' holttest Eislebenbe az András templomába vitetett, hol felelte Jónás tanár tartott emlékbeszédet, melly minden jelen voltakra mély benyomást tön. A' szász vál. fejdelem János-Fridrik kívánatára, ki Luther halálának hírét mély megilletődéssel vette, az idvezült földi maradványa Eislebenböl Wittenbergbe viteleit — a1 mansfeldi Grófok- és ezeknek egész udvarától — a1

környékbeli nemességtől, felszámithatlan sokaságú polgárok- 's parasztoktól kísértetve. Útközben minden város- és helységben meghúzattak a' harangok , 's a' néptolongás, melly a' gyász kísérethez csatlakozott, leirhatlan nagy volt. Egész főiskola, városi tanács, polgárság, hölgy és leánysereg jött eleibe ki Wittenbergből a' gyászkiséretnek, 's a' kedves halott sok könyörgés és könyhullatás között február 22-én a' vártemplomba ünnepélyesen letétetett. Bugenhagen tanqr, tartotta ekkor felette az utolsó halotti beszédet, I. Thessal. 4, 13 —14.MeIanchton pedig deák beszédet mondott. A' kripta száját egy sárga lemez fedte be, mellyen egész jelentőséggel e' szavak valának olvashatók: „Luther Márton tanár." *) Többre nem volt szükség, mert az ö emléke kitörölhellen betűkkel áll irva a1

világtörténet évrajzaiban. Már maga a' külső gömbölyű testalkat, szemeinek tüzpillantása, erős, de még is mérsékleti érczhangja, azon erödus és bátor lelkületű férfiura mutattak, ki élte föladatául Isten dicsőségét 's a' világ üdvét tűzte ki. Mély vallásos érzet, tiszta jó akarat, tánloríthatlan bizalom Istenben,igénytelen szerénység, kristályszív, vidám gyermeki kedély, világos elme, öszszes jellemének főbb vonalai. Az igazság és evangyeliomnak végfogytig merész és rendithetlen bajnoka , 's innen megfejthető, hogy hirtelen föllobogó buzgalma sokszor kelletinél tovább is ragadta, a' nép nyelvén mesterileg szólt és irt, zene és dalköltészet barátja, lankadatlan munkás, kit az élet bármelly vihara sem törhetett meg,, háládatos fiu, gyöngéd férj és atya volt. Mi metsző ellentétben áll — ezen ö életéből merített ítélettel aa, mellyet katholikus részről Pallavicini a' trienti zsinat hires történet irója tön: „Luther egy termékeny szellem, de melly inkább keserű mint érett gyümölcsöket hozott, inkább idétlen mint teljes ép szülöttei valának e'szellemóriásnak. Erös lélek, de inkább rontani mint épitni termett. Tudományossága inkább sebes rohanó záporhoz mint csendes tápláló meleg esőhöz hasonlított. Szónoklata nyelvre nézve durva és tökéletlen, tartalomra nézve por és szélkavarás által szemvakító vihar. Noha merész a vitatkozás kezdetén, senki nem félénkebb, ha veszély fenyegette. Gyakran ajánlá, hogy elhallgat, ha az ellenfelek is hallgatnak, elég jeléül annak, hogy öt földi érdekek vezették. Fejdelmek inkább egyházi javadalmak utáni sovárgásból pártolák öt, 's ö az egyházat inkább mások ártalmára mint maga saját hasznára zavarta föl. A' történetírás mindig inkább gyalázattal mint dicsekedéssel fogja öt említhetni, legalább az egyház szőleje meg van metszve, hogy jobban hajtson, a' hívek a' lázadóktól külön választvák." Luther, halálával egy özvegyet és négy gyermeket hagyott. Bóra Katalin hű hitvestársa túlélte Luthert 6 évvel 's 10 hónappal. Luther nemzetsége még nem halt ki. Most a'jelen nyolczadik embernyomban első szülött fiáról Jánosról öt élő maradéka van, kik a' derék Rheinthaler vezérlete alatt az erfurti Marton-nevelőházban vesznek oktatást. E' gyermekeknek atyjok született 1792-ben hannoveraimezö város-, Lindauban, később, mint haszonbérlő, Csehországban telepedett le, de hol szükség és nyomortól kényszerítve a' katholika egyház kebelébe tért, 's 1834-ben Stöckenben igen nagy Ínségben halt el. Tóth Mihály. *) A1

kegyeletdús porosz király III. Fridrik Wilhelm azzal dicsöité föl a' hitszilárd reformátor emlékét, hogy a* wittenbergi piaczon ennek colossal-ércíszobrát állíttatta föl 1821-ben.