Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-18 / 8. szám

atyánkat és anyánkat szinröl színre megösmerend­jük." Szobájába visszavonulván, néhány órákra elszenderedett, majd fölébredvén, ágya körül álló baráti- 's gyermekeihez igy szólt: „Imádkozzatok az Úr Istennek, hogy evangyéliomának jól legyen dolga, mert a' megbántott pápa nagyon haragszik Ekkor már nehezen vehetve lélekzetet, újra elaludt, de csakhamar fölébredt, erös mellszorulástól kí­noztatva. E' közben orvosok, Albert Gróf, fele­sége, és többen elősiettek fájdalmai enyhítésére. De hiába vigasztalák barátai „mivelhogy izzad, azt a1 jó Isten gyógyulásra fordítja" — ö azt vi­szonzá „halálos hideg verejték az" egyszersmind öszvetett kezekkel igy imádkozott: Oh én mennyei atyám! mi urunk Jézus Krisztusnak Istene és atyja, minden vigasztalás Istene! hálát adok néked, hogy a' te szerelmes fiadat az Úr Jézus Krisztust énnekem kijelentetted, kiben én hittem, kiről én val­lást tettem, kit én szerettem. Uram Jézus! vedd hozzád lelkemet. Oh Atyám! bátor e' testet itt kell is hagynom, 's ez életből kiszakasztatom, de azt tudom, hogy nálad örökké élek 's kezeidből senki nem ragad el." Ekkor orvosságot nyújtot­tak neki, mire ö háromszor ismétlé e' szavakat „Atyám! kezeidbe ajánlom lelkemet, Istenemi te engemet megváltottál te, hiv és igaz Isten." Erre elcsendesült, 's lelke az elszenderedettnek porboritékából kibontakozva, fölszállt ahoz a' ki adta volt azt. Éjfél után 2 és 3 óra közt, február 18-ik napjára viradólag 1546-ban halt meg Lu­ther, élet-idejére 62 évet és 100 napot élve. A' derék férfiú halálának híre mindenfelé köz sajná­latot és megindulást okozott. Öreg és ifjú, gaz­dag és szegény csoportosan tódultak a' halottas házhoz, hogy az istenfélő tanár hült tetemeinél hódoló tiszteletök 's hálájok adóját fizessékle. Másnap a' holttest Eislebenbe az András templo­mába vitetett, hol felelte Jónás tanár tartott em­lékbeszédet, melly minden jelen voltakra mély benyomást tön. A' szász vál. fejdelem János-Fridrik kívánatára, ki Luther halálának hírét mély megilletődéssel vette, az idvezült földi maradvá­nya Eislebenböl Wittenbergbe viteleit — a1 mansfeldi Grófok- és ezeknek egész udvarától — a1 környékbeli nemességtől, felszámithatlan sokaságú polgárok- 's parasztoktól kísértetve. Útközben minden város- és helységben meghú­zattak a' harangok , 's a' néptolongás, melly a' gyász kísérethez csatlakozott, leirhatlan nagy volt. Egész főiskola, városi tanács, polgárság, hölgy és leánysereg jött eleibe ki Wittenbergből a' gyászkiséretnek, 's a' kedves halott sok kö­nyörgés és könyhullatás között február 22-én a' vártemplomba ünnepélyesen letétetett. Bugen­hagen tanqr, tartotta ekkor felette az utolsó ha­lotti beszédet, I. Thessal. 4, 13 —14.MeIanchton pedig deák beszédet mondott. A' kripta száját egy sárga lemez fedte be, mellyen egész jelentő­séggel e' szavak valának olvashatók: „Luther Márton tanár." *) Többre nem volt szükség, mert az ö emléke kitörölhellen betűkkel áll irva a1 világtörténet évrajzaiban. Már maga a' külső gömbölyű testalkat, szemeinek tüzpillantása, erős, de még is mérsékleti érczhangja, azon erödus és bátor lelkületű férfiura mutattak, ki élte fölada­tául Isten dicsőségét 's a' világ üdvét tűzte ki. Mély vallásos érzet, tiszta jó akarat, tánloríthatlan bizalom Istenben,igénytelen szerénység, kristály­szív, vidám gyermeki kedély, világos elme, ösz­szes jellemének főbb vonalai. Az igazság és evangyeliomnak végfogytig merész és rendithet­len bajnoka , 's innen megfejthető, hogy hirtelen föllobogó buzgalma sokszor kelletinél tovább is ragadta, a' nép nyelvén mesterileg szólt és irt, zene és dalköltészet barátja, lankadatlan munkás, kit az élet bármelly vihara sem törhetett meg,, háládatos fiu, gyöngéd férj és atya volt. Mi metsző ellentétben áll — ezen ö életéből merített ítélettel aa, mellyet katholikus részről Pallavicini a' trienti zsinat hires történet irója tön: „Luther egy termékeny szellem, de melly inkább keserű mint érett gyümölcsöket hozott, inkább idétlen mint teljes ép szülöttei valának e'szellem­óriásnak. Erös lélek, de inkább rontani mint épitni termett. Tudományossága inkább sebes rohanó záporhoz mint csendes tápláló meleg esőhöz ha­sonlított. Szónoklata nyelvre nézve durva és tö­kéletlen, tartalomra nézve por és szélkavarás által szemvakító vihar. Noha merész a vitatko­zás kezdetén, senki nem félénkebb, ha veszély fe­nyegette. Gyakran ajánlá, hogy elhallgat, ha az ellenfelek is hallgatnak, elég jeléül annak, hogy öt földi érdekek vezették. Fejdelmek inkább egy­házi javadalmak utáni sovárgásból pártolák öt, 's ö az egyházat inkább mások ártalmára mint maga saját hasznára zavarta föl. A' történetírás min­dig inkább gyalázattal mint dicsekedéssel fogja öt említhetni, legalább az egyház szőleje meg van metszve, hogy jobban hajtson, a' hívek a' láza­dóktól külön választvák." Luther, halálával egy özvegyet és négy gyermeket hagyott. Bóra Katalin hű hitvestársa túlélte Luthert 6 évvel 's 10 hónappal. Luther nemzetsége még nem halt ki. Most a'jelen nyol­czadik embernyomban első szülött fiáról János­ról öt élő maradéka van, kik a' derék Rheintha­ler vezérlete alatt az erfurti Marton-nevelőház­ban vesznek oktatást. E' gyermekeknek atyjok született 1792-ben hannoveraimezö város-, Lin­dauban, később, mint haszonbérlő, Csehországban telepedett le, de hol szükség és nyomortól kény­szerítve a' katholika egyház kebelébe tért, 's 1834-ben Stöckenben igen nagy Ínségben halt el. Tóth Mihály. *) A1 kegyeletdús porosz király III. Fridrik Wilhelm azzal dicsöité föl a' hitszilárd reformátor emlékét, hogy a* wittenbergi piaczon ennek colossal-ércíszobrát állíttatta föl 1821-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom