Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-08 / 6. szám

b' betegnek megtartásáért a' közönséges gyülekezetben is; és gondot viseljenek arra, hogy e' világból boldogul múljék ki. A' pápások módja szerint való látogatást az ö utolsó kenetökkel együtt, mi helyben nem hagyjuk." Gelei LXXV-ik kánon: „Inter praecipua Pastorum Ecclesiarum officia non postremum etiam est visitare et consolari aegrotos, supplicioque afficiendos, fidei potissimum domesticos: quod ut rogati et vocati facianttum pietas ergaDeum, tum vero charitas erga proximos svadét, conscientia autem ipsa etiam instigat." íme ez idézett helyekben szó sincs arról, hogy a' kóroknak űrvacsorát kell adni, de van arról, hogy őket látogatni s érettök imádkozni kell. Ez van különösen kiemelve 's szivünkre kötve, mint a' kórokra nézve jótékony hatású. 9. §. Azonban, minthogy a' szegény kórok, kínos helyzetök miatt, bár mint akarnák, a'gyülekezettel együtt nem úrvacsorálhatnak, holott erre nagyon vágynak: megtagadnók-e úrvacsorát sürgető kérelmök teljesítését, ha azzal kárt nem teszünk? Hiszen nem ugy adjuk fel nekik az úrvacsorát, mint absolute necessarium vialicumot,sed ad fidem tanlummodo ipsorumlangvidam, in exlremo cum gravissimis morbi letalis doloribus, ac satanae tentalionibus agone, corroborandam?! (lásd Gelei LXI-dik kánon). Más részről tagadhatlan, hogy sokan vannak, kik az úrvacsorálással balhitet kötnek össze, nevezetesen, hogy az úrvacsorálás megtérés jele, szent élet nélkül is boldog halálnak, üdvnek eszköze, saluberrimum viaticum 'st.b. — Vannak, kik azt gyógyerövel bírónak is hiszik. — Orvost nem hivat a'paraszt, ha módjában van is, de hívat vén asszony kuruzslókat, és ha ezek nem segítnek, megpróbálja az urvacsorálást is hogyha használna! — Továbbá, egészséges korukban sokan mellőzik a' templomot 's urvacsorálást, 's a' megtérést is, minthogy ennek fogalmát az úrvacsorálással egybekötötték, — mellőzik, mondom, mert ugy okoskodnak, hogy kórágyukban egyszer mindenkorra leróvhatják adósságukat 's absolváltatnak. Illy előítéletes emberre nem kevésre találunk. Nem jobb volna-e hát, ha a' pap midőn kórhoz hívatik, a helyett, hogy tüstint úrvacsorát vinne , elébb meglátogatná öt 's komolyan utána járna, mi okból akar úrvacsorálni ? 'Sértésére adná, hogy a nem úrvacsoráló, de megtért beteg el nem kárhozik, a' meg nem tért beteg pedig ha úrvacsorál sem üdvezül, — testi bajt sem gyógyít az úrvacsora. Továbbá reábeszélné a' beteget, hogy tüstint orvosért küldjön , — a' körötte levőknek pedig hathatósan szívökre kötné a' gyöngéd gondoskodást, — azután mondana a' beteg házánál egy szívreható könyörgést, 'stb. És ha ezekulán is úrvacsoráért esengne a' ' beteg, már ekkor rendkívül is neki azt fel nem adni, nagy emberlelenség volna. De én meg vagyok győződve, hogy száz közöl alig akadna egy , ki illy előzmények után is úrvacsorát sürgetne. 10. §. Mint sok másra, ugy a'kórok úrvacsorálására nézve is különböző szokások uralkodnak ekklézsiáinkban. Néhol kevés beteg hal meg úrvacsora nélkül. Menni kell a' papnak akármelly napon gyónlatnir csak az hiányzik még, hogy éjszaka menjen. Lobogó gyertyák világánál, fekete ruhában, haldokló kórnak — míg künn a' vihar zúg — úrvacsorát osztani, —Puseyiták, nem dobog-e szívetek ?! Másutt — mint például nálunk Kisújszálláson is — a' kórnak egyedül csak akkor adatik úrvacsora, mikor az egészségesnek. Templomi úrvacsorálás végeztével megy a1

pap a'szent jegyekkel az előrebejelentett betegekhez, — egyébkor, alig van eset, hogy hívnák. És ne gondolja ám senki, hogy ez vallástalanság eredménye! Népünk — hála istennek 's tisztelet azon hü munkásoknak, kik az Urnák e' szőlőjében ezelőtt igaz protestáns szellemben munkálkodának! — vallását szerető 's tisztelelhen tartó buzgó nép, — de — hála ismét az Urnák 's tisztelet a'volt munkád soknak — még sem olly túlbuzgó, hogy az úrvacsorát rendkívüli napokon is kiszolgáltatni kívánná a' kóroknak. Van ollyan hely is — ezt csak hallomásból tudom — hol a' kórokat felviszik a' templomhoz, hogy ott a'gyülekezettel együtt úrvacsoráljanak, — de e' szokás, ugy vélem, csak a' sánlabénákra, szélütöttekre 'stb. nézve divatoz. Néhol csupán a'kórnak adatik úrvacsora, nem pedig a' körötte levőknek is, - másutt „Ecclesiolae ex domesticis ac vicinis lempeslive monilis collectae" administráltatik az a' Gelei 61 kánon szerint. 11. §. Mit mondtok mindezekre, atyámfiai? 12. §. Én ezt mondom: Ám szolgáltassunk úrvacsorát a' kóroknak saját házuknál, de csak a'rendes napokon, midőn t. i. a' gyülekezet is úrvacsorál, 's ekkor is az ezzel összeköttetni szokott előítéleteket erősen oslromlólag szolgáltassuk. Látogassuk — ha hívattatunk — a' kórokat, vigasztaljuk, erősítsük őket és imádkozzunk érettök. Az illy látogatások alkalmával sok jót tehetünk, a' keresztyén józan felvilágosodásnak, igaz hitnek, megtérésnek 'st.b. nagy részben előmozdítói lehetünk. Többet ennél nem mondok. 13. §. Végül még is ide irom Luthernek a' kórok úrvacsorálására vonatkozó szavait. „Ich meine und wünsche, dasz die Privát communion gánzlich allenthalhen abgeschafft würde, namlich solchergestalt, dasz man das Volk in der Predigt lehrte, wie sie namlich des Jahres drei oder viermaicommunicirenund sodanndurch Trost dea