Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-08 / 6. szám

Szóljunk még egyről, az 1824-ki tervnek, véleményem szerint, legnagyobb hiányáról, melly valószínűleg ismét merő lazás miatt köveltetett el. Már én legalább, midőn a' választmány tudósításának e' szavait olvasom: „A' választmány a? helybeli gyűlések és presbytcriumok elintézésébe nem ereszkedett, minthogy 's a' t., szintúgy látom a' didergést 's magam is érintetem általa. 'S aligha csalódnánk, ha azt hinnők, hogy itt a' fázást ismét az elnöki kérdés okozta. Ki a' Prot. Lapot olvassa, az tudja a'ráhói, szarvasi 's ezekhez hasonló eseteket, mellyek olly szomorúak, mint csak lehetnek, 's egyenesen onnan származnak , hogy ki legyen a1

kakas a' dombon, a' fel— ügyelö-e vagy a' pap. Illy esetek nem ritkák, 's ha valahol, itt kell segíteni világos és határozott szabály által; mert ha szivünkön fekszik a'jó rend az esperességi, kerületi's egyetemes gyűléseken: szivünkön kell feküdnie annak az egyes gyülekezetekben is. 'S itt ismét lehetetlen az 1824-diki terv nyomán és elvei szerint más szabályt hoznunk, mint ezt: A' községek gyűléseiben az elnökséget a' helybeli lelkész és felügyelő tiszik. Végül meg kell vallanom, hogy ezen tárgynak további vitatását akkorra szeretném halasztani, ha már az 1845-iki választmány munkálata készen és az illetőkkel közölve lesz; noha ezáltal végkép gátolni a' vitatkozást nem szándékozom. Székács. Kell-e urvacsorát adni a' kóroknak? 1. §. Az evangyelisták 's apostolok Írásaiban legkisebb rendelkezést sem találunk az úrvacsorának gyülekezeten kivüli kiosztásáról. 2.§. Hogy az ebő keresztyéneknél a' gyülekezetben meg nem jelenhető kórok is úrvacsoráltak, Justinusmartyrral szokott bizony íttatni, kinek idevonatkozó szavai ezek: Q

Oi xalúfiévoi naQ iv diáxovoL, SiSóccoiv ey.ág(j) twv ticíqÓvtiov ps-Tulafteív (XTio tö évxccQigvOévTog ágra xat olvu xai v S a t o g, y.ai, roZg s Ttaqtíöiv aTtocpsqsoi. Justinus korában — a' második százban — tehát, diakonusok vittek úrvacsorai kenyeret és bort és vizet a' távollevőknek. 3. §. Nem mind helyes ám az, és igy nem követésre méltó, mit az első keresztyének cselekedtek. Lám ők, a' felebb idézett szavak szerint, vizet is használtak az úrvacsorában. Vízzel elegyílék a' bort, talán azért, mert Jézus oldalából Vér és viz folyt, vagy talán azért, mert ők is olly véleményben voltak, mint későbben a* karthágói 3-dik concilium, melly a' 24-dik kánonban határozá: Ut in sacramentis corporis et sangvinis Domini nihil amplius oíferatur, quam ipse Dominus tradiditf hoc est panis et vinum aqua mixtum— Mi ezt épen nem tennők. * 4. §. Későbbi időkben mindinkább divatba jött a* kórok úrvacsorálása, *s már a' nicaeai zsinat és Hieronymus mint viaticumot tartják azt szükségesnek. És származának legbalgább vélemények az úrvacsora felöl, mellyeknek elsorolása nem czélom. Ki ezekről olvasni akar valamit, nézze meg Sviczer János Gáspár „Thesaurus Ecclesiasticus"át a' JZwafyg szó alatt és az Ali— gemeine Iíírcbenzeitung 1844-dik évi 14-dik számát, ott említve vannak röviden. 5. §. Miután Krisztus és az apostolok nem rendelkeztek s Justinus kora reánk nézve nem kötelező tekintély, a' későbbi idők még kevésbbé, nézzük, mit tanítnak symbolikus könyveink. — Hiában nézzük, mélyen hallgat mind a* kettő. 6. §. Hát kánonaink mit parancsolnak? A' komjáti kánonok csak ennyit mondanak (lásd Tert. Class. XVII can.): „Sacramenta non debent administrari, nisi in publico loco praesente coetu, et quidem antemeridiano tempore — excepto tamen casu necessitatis.(

i

Milly határozatlanság ! A' Gelei kánonok már elég világosan és határozottan rendelkeznek (lásd a* LXI. kánont). ,,Extraordinarie — úgymond — privátim quoque clinicis, seu aegrotis lecto affixis, iisque fidei infirmioris, impense efflagitantibus, Communio sacra haud deneganda est, iis praesertim locis, in quibus reliquiae adhucquaedam Pap is mi supersunt, vei ubi Orthodoxi cum Papistis mixtim habitant; modo ne id in ordinarium usum vei potius abusum abeat. — Nyilván van, hogy e' kánon ugy tekinti a' kórok urvacsorálását, mint az utolsó kenet pótlékát, a'papismusra hajló vagy a'pápisták közt lakó orthodoxusoknál. 7. §. Kánonunk nem egészen barátja a' kórok úrvacsorálásának, — hibliánk és symbolikus könyveink pedig egy szót sem szólnak arról. E' körülményből nem ok nélkül következtethetni, hogy azt valami nagyon szükségesnek nem tartják, sőt miután a' kórok körüli lelkipásztori foglalkozásokról körülményesen intézkednek: lehetlen feltennünk, hogy az űrvacsoráról — ha azt a' kór részére csak valamennyire is szükségesnek tartották volna — említést tenni elfeledkeztek volna. 8. §, Lássuk ezen intézkedéseket. A' sz. írásban Jakabnál V: 14 mondatik: ,,Beteg-e valaki ti köztetek, hivassa az egyházi szolgákat és imádkozzanak érette Helv. hilv. 25 rész 2-dik §. „Meglátogassák — az egyházi szolgák — idején a' betegeket, hivassanak is egyszersmind a' betegek által, ha tudniillik a1

dolog ugy kívánja; vigasztalják pedig akkoron azokat és az igaz hitben erősítsék; bátorítsák továbbá a' sátánnak sugalási ellen; ismét a1

betegnek házánál is könyörgést tegyenek; és ha szükséges, könyörögjenek