Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-27 / 51. (52.) szám

PROTESTÁNS GYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 51. száin. Ötödik évi folyamat.

Dec. 27. 1846. Non ingenio, sed memória ac recordatione opus est, nt, quae a' prestaníissimis viris accepi iisdem numeris, iisdem rationibus persequar. Tacitus. TARTALOM: Adatok a' bányakerületi superintendensek történetéhez. Sz. — Kül- és belföldi tudósítások. — Levelezés. Adatok a' báiiyakeriiletl superintendei£sek történetéhez. Egyháztörténeti irodalmunk parlag mezején minden adatot, mellyre csak amúgy véletlenül bukkanunk, valódi kincs gyanánt kell tekintenünk, és híven megőriznünk, hogy ha majd jövend valaki, idejét, tudományát, tehetségét — életét — e' szaknak szentelő, annál könnyebben és annál nagyobb biztossággal böngészhessen és gyűjtögethesse az elszórt adatokat, mert ha mi ezt nem tesszük, az utánunk jövendő nemzedék is ez elszórt töredékek gyűjtésével leend kénytelen foglalatoskodni, mig azon esetben, ha a1

jelen arra fordítja gondját, a'jövőnek nem marad egyéb hátra, mint ez összehalmozott adatokat rendszerezni, összehasonlítani, vizsgálni, — a' részekből egészet alkotni, — szóval: történetet írni. Illy szempontból kiindulva szándékozunk mi is ez adatokat a' feledékenység homályából kiragadva napfényre bocsátani, hogy a'leendő történetbuvár, a' mennyiben czéljának meg fognak felelni, azoknak hasznát vehesse. Tesszük ezt annál inkább, mivel a' superintendensek története egyházunk történetével elszakaszthatlan kapcsolatban állván, sokban ez az egészre képes fényt deríteni, vagy a' történetnyomozónak czélja felé utasítást adni. Adataink a' mult század viszontagságteljes elején gyökereznek. Hogy csak itt, 's rögtön kezdjük azoknak elösorolását, azon meg no ütközzék senki, mert nem szándékunk rendes történetet irni, hanem az anyagot töredékekben, ugy mint előttünk fekszik, előterjeszteni. Miután Pilárik István *) Nagy és Kis Hont, Nógrád,Turócz ésZólyom megyében fekvő ágostai evang. egyházak superintendense a' hazánkban akkor pusztítólag uralkodott dögvész alkalmával 1710-dik évi aug. 8-kán Selmeczen meghalálo*) E' török fogságban is sinlödött buzgó protestáns életírása, melly tót nyelven megjelent, érdekes olvasmány. zott: sokáig senki sem bátorkodott utóda választásáról gondoskodni. Igy a' nevezett vármegyei, egyházak sokáig minden fölügyelő nélkül kényteleníttettek maradni. E' látszólagos indifferen— tismusa az akkori kornak részint a' háborús zavargásoknak , részint egy királyi parancsnak tulajdonítandó, mellyben meghagyatott, hogy mindkét protestáns egyház ügyei azon állapotba helyeztessenek, mellyben a' lázadás előtt valának, a' kimúlt főpap pedig a' lázadás napjaiban emeltetett felnöki hivatalára. Valahára bekövetkezett az 1721-diki év, mellyben az akkor uralkodó fejedelem által választmány küldetett ki a' vallási ügyek elintézésére. Ennek közbenjárásával folyamodott tehát mindkét protestáns felekezet, hogy valamint eddig, ugy jövőre is engedtessék meg nekik superintendenseiket és pedig korlátlan szabadsággal választani, hivatkozván az 1608: 1 t. czikk re. E'bizottmány munkálata következtében 1731-diki apr. 6-kán kiadott kir. leirat 5-dik pontja a" superintendensekröl is rendelkezven, megígéri ugyan mindkét egyháznak a' superintendens— választási jogot, de csak ha ö fölségének följelentik, hol és melly helyeken kívánják azokat választani, — hozzátévén azt is, hogy e' felnököknek kötelességök leend az alattok álló papok magaviseletére fölügyelni, 's a' kicsapongókat meg is fenyíteni. Minthogy e' királyi leirat által a' protestánsoknak superintendens-választási joga különben is igen szük korlátok közé szoríttatott: kételkedtek, vájjon hozzá fogjanak e addig a' választáshoz, mielőtt azon jogaikba, mellyekkel előbb éltek, visszahelyeztetnének. Erre 1732-ben mart. 7-én a'nagymlgu helyt, tanácstól új intézvény érkezett,, *) Magának a" kir. leiratnak ide vonatkozó szavai kővetkezők: ,,Nr. 5 Superintendentes, seu superiores aug. et helv. confessioni addictorum, ubi modo suarum confessionum alterutram profitentes, superinde in quo et qualibus Locis eiusmodi superintendentem seu superiorem sibi admitti petant, apud suam Maiestatem sa—cratissimam Iustantiam fecerint, iidem admittentur: quo— ram quidem superiorum muneris erit moribus, sibi sub— iectorum ministrorum invigilare; et in ixcessivos con— digneetiam animadvertere,"