Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-27 / 51. (52.) szám

mellynek nyomán senki sem ismertetik el addig supdensnek, mielőtt erre az evangélicusok királyi engedelmet és helybenhagyást kérnének. Ugyanazon évben jött még egy más rendelet is, melly szerint meghagyatott, hogy a'protestánsok következő három pontra válaszoljanak, u. m. 1) Hány superintendenssel bírtak eddig az országban, és hánnyal bírnak most? 2) Kik ezek, névszerint, — millyen és hány pap volt egy-egy vármegyében alájok rendelve, 's hány van jelenleg? 3) A" meglevő superintendensek közöl kiket kívánnak kegyelmesen helybehagyatni, 's kikkel akarják a' megürült helyeket betöltetni? Az evangelicusok e' rendelmény következtében következő évi mart. 3-án fölterjesztett emlékiratukban öt superintendens rendszeresítését kér'.ék, és pedig: 1) Egyet Pozson, Nyitra, Turócz, Trencsin, Liptó cs Árva megyékben kebelezett egyházak számára. 2) Másikat Nagy és Kis Hont, Zólyom, Bars, Nógrád 's Pest Pilis és Solt megyei egyházak részére. 3) A' Szepes, Sáros, Gömör, Abauj, Borsod, Zemplén, Szatmár, Békés és Heves vármegyékben levők számára hasonlókép egyet. 4) Nem különben a' felső-magvarországi 17 szab. kir. városok számára egyet. És végre 5) Egyet az egész dunántúli kerület részére. Ez emlékiratra csak bátiratképen (indorsata) jegyzett 's 1734-diki oct. 21-kén kiadott kir. leirat tartalma szerint megengedte ugyan ö fölsége, hogy a' Magyarországban lakó ágostai evangyélrniak négy, a' reformátusok szinte négy felnőköt válaszszanak meglevő papjaik és pedig hazafiak közöl, különösen a' végre, hogy az alájok rendelt lelkészek erkölcseire ügyeljenek, 's a' kicsapongókat meg is fenyítsék: de egyszersmind azt parancsolja, hogy a' nép ezáltal ne terheltessék, és hogy a' történt választásról valamint most, ugy idővel közbejövendő változások alkalmával esetről esetre a' nm. helytartó tanácsnak jelentést tenni köteleztetnek. *) Azonban mialatt ezek igy folytak, a',,középkerület4

4

mellyböl utóbb az úgynevezett bányai alakult, *) Maga e1

hátirat igy szól: „Sacratissimam C. B. Maltem ; Evangelicis adhuc admitti iussisse, ut in Regno Hungáriáé degentes Aug. Conf. addicti numero quatuor et Helveticam confessionem profitentes pariter quatuor Superiores seu superintendentes e numero praedicantium in Hungaria iam habitorum, et quidem patriae filiorum suo modo et eligere et constituere possint, in ílnem praecise illum, ut tales invigilent moribus et Doctrinae Fraedicanlium iisdem subordinatorum, et in excessivos <etiam animadvertant, ea insuper Conditione adiecta, ne populo nóvum per hoc pro Subsistentia nempe ipsornm onus accedat, sed modernis subsistendi mediis etiam ut superintendentes contenti esse debeant." 's melly akkor kis Hont, Zólyom, Bars, Nógrád és Pest megyékből állt, minthogy Békés és Bácsazon időben egyházi tekintetben Pesttel még egyesülve volt, már 1732-ben választott ugyan superintendenst: de a' fönebbi tiltások és parancsok következtében nem merte öt hivatalába ünnepélyesen beigtatni. Törtónt pedig ez a' kitűnő tekintélylyel birt Radvanszki János vezérlete alatt, nem ugyan nyilvános összejövetelben, mellytöl tartani kellett, hanem ugy, hogy minden megyéhez szavazatgyűjtő választmány küldetett, mellyek a' pappal biró helységekben ettől az egyház nevében 's néhány jelesebb magányszemélyektől, hol pedig papok nem, de több nemes férfiak laktak, ezek közöl egytől mástól írott szavazatokat vettek, mellyek magokra a' szavazatokra irt meghatalmazás következtében négy jeles férfi által valának fölbontandók. Mi Radvanban 1732-diki nov. 22-dikén megtörténvén, szótöbbséggel superintendenssé Michaelides Samu beszterczebányai tót pap választatott. Az 1735-diki év elején több világi férfiak Pesten összejővén, megegyeztek abban, hogy minden kerületnek legyen maga főfelügyelője, a' középkerület számára azonnal Radvanszky János választatván. Ezek alatt legyenek minden megyében egyegy alügyelö, "s ismét ezeknek alárendelendő 's maga az egyház által választandó helybeli ügyelök, mi csakugyan nem sokára meg is történt, és pedig többnyire ugy, hogy több egyház ugyanazt választotta. Ugyanezen alkalommal határoztatott, hogy apr. 24-dikére minden kerületből küldöttség neveztessék, melly Bécsbe menendő, a'már mindenütt megtörténi felnökválasztásokról jelentést tegyen. Azonban legtöbb vármegyék óhajtása oda járult, hogy a' superintendensek előbb hivatalaikba iktattassanak, 's csak ennek megtörténte után letessék jelentés mind a* helytartó tanácsnál, mind ö fölségénél. Miután pedig maga Radvanszki János, akkor már kerületi fölügyelő, maga is e' véleményben volt, a' vármegyéket és bányavárosokat azonnal meg is hívta az 1735-ki mart. 30-kán Garamszegen tartandó felnökigtatásra. Ámbár pedig a1

beiglatási ünnepély a'kitűzött időben a' legjobb rendben véghez is ment: mindazáltal — leginkább azért, mivel a' dunántúli kerület még mindig késelt superintendensét megválasztani — a' már három évvel előbb beigtatott superintendensnek a' nm. helytarló lanácsnáli följelentése csak 1738-ki nov. 7-én történt meg. A' buzgó fölügyelő igy némileg rendbe hozván az evangelicusok ügyét, nem soká élvezheté fáradozása gyümölcseit; mert a' következett évben a' halál az élők sorából elragadta. Helyébe még ugyanazon esztendőben — leginkább a' superintendens Michaelides Samu fáradozása következtében — fia Radvanszky György választatott. Azonban ismét nem működhettek sokáig