Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-20 / 51. szám

ránk fogni; de Imola szavazhatási joga kétségbe hozatván, másra mentünk át. Az ügyeinkkel ismeretlennek tudnia kell, hogy most egy éve Imolának az e.megye, meg nem engedé papját, — kivel négy szem közt jegyet váltott, haza vinni, — szabad hívási jogát hozván kétségbe: de e.kerületünktől azt megnyervén, e.megyénkhez visszautasítattak, örömükben azonban pap és egyház elfelejték e' záradékot, — 's e.megyénkkel mit sem tudatva 's gondolva, egygyé lőnek. Ezért mi Imolát,tavaszi gyülésünkön, amúgy rövid uton. kebelünkből irgalmatlanul kizártuk: de az e.kerületi végzés e' határozatot „igen is szigorúnak" 's „közünkbe nem tartozónak" mondván, Imolát visszakeblezök, 's megadók szavazhatási jogát. Az engedetlenség 's felsőbbség fel sem vevésre magyarázható, csakugyan botrányos tény büntetéseül pedig, mellyet a* vádlottak elismervén, megbocsáttatásaért esedeztek, megeléglé e.megyénk az átalános roszalást 's komoly intést, hogy ezután ovakodjanak még árnyától is az engedetlenségnek. Csak ismernünk kell biz ott felsőbbséget! Az irás mondja: „Minden lélek a' felsőbb hatalmasságoknak engedelmes legyen." — Szükség engedni, nemcsak a' boszúállásnak okáért, hanem a' lelkismeretért is. Rom. 13:1 —5. Az e.kerület Imolának visszaadván azt, mit e.megyénk tőle joggal el sem vehete: hozzá fogtunk az esperesi szavazatok bontásához, és hangzott egymásután 40-ig a' Terhes Sámuel országszerte ismeretes neve, — egész e.megyénkből csupán 3 szavazat tévedt más egyénekre, 1 pedig elmaradt. Igy nyerénk mi új eget és új földet új esperesünk nt. Terhes Sámuelünkben, kinek szép lelke és ép eszétől várhatunk, várunk is minden igazat, szépet, jót és boldogítót! — Kár, hogy székfoglaló beszédébe be kelle hoznia, hogy: „Minden hivatal, bármelly fényes legyen, csak teher, — és mennyivel inkább az a' reform, esperesi hivatal, mellynek — iránymutatóul — megszentesített törvényei sincsenek." Itt a' szirt, a' vészes akadály, melly miatt új egünk- és új földünkön is eleshetik az igazság! És kit fogunk kárhoztatni? az esperest? Nem leend igazunk! Adjatok törvényt új esperesünk elébe, mihez legyen lábát megvetnie! 's én bizton hiszem, a' bizodalomnak, mellyel megtisztelétek, megfelelend, — és eszét és lelkét, az ármány, a' féloldalu bókok, 'stb. 'stb. ki nem íiczamítandják, 's a' patronusi ránczokba szedett homlokok az egyenes útról vissza nem rezzentik. Éljen I! 31 egyház, 13 ellenében a' vándorgyűlést leszavazván, állandót határozánk felváltva Rimaszombatban és Pelsüczön, 's ezt a* velünk egyesült kis Tornának tudtul adni határozók, valamint azt is: hogy ezután nálunk a' has eltöröltetik, azaz : terített asztalra nem fogjuk őket várni, 's a' viszonyosságnál fogva, mi sem kívánjuk, hogy arra várjanak. Vagy teli erszénynyel hát, vagy iszákkal hátunkon menjünk oda, hol az igazságot' kellene osztani. T. M. — a' kedves költő — papi szigort adott, és mint ezelőtt sok mások, a' szokott dicséretes érdemjegygyei tiszteltetett meg. Méltányosabbak is lehetnénk, uraim! T. M. kitűnő szigort adott, ollyat, millyent én 18 év lejárta alatt Gömörben még nem hallottam. No de mondják némellyek: elég érdemjegy diákból lett papnak a' bejei egyház. K. J. felszólítatni kéri az e.kerületet, hogy mig az óhajtva várt zsinat órája ütne, a' papi rosz sors javítása ügyében, még hajdant kinevezett biztosság emlékeztetnék a' munkára 's véleményadásra. Szegény ref. papság! de részvétlen állsz magas — mégis alacsony és szúrós tövisekkel rakott — pályádon! Ha fognak méltányosok lenni irántad tettben és érzetben azok, kiknek az életre vezető utat mutogatod!! Putnok F. I. — négy éves segédpapját — kéri rendes papul, mert „az egyház átalános szeretetét megnyerte," és — mert „főnöke —halála előtt harmad nappal — egyházáról lemondván, kérelme a' segédek közvetlen örökösödését tiltó törvénybe nem ütközik." E.megyénk ez ügyet nem a' putnokiak látcsövén nézvén, kérelmöket megtagadó, 's idötöltöt rendelt tavaszig, kötelességökül tevén az alatt a' rendespap-hivást. De ök ügyöket feljebb az e.kerületi gyűlésre hivák, hol szinte üres választ nyervén — mint mondják — élnek azon édes reményben, hogy — ha most nem — tavaszkor bizonyosan megnyerendik szeretett segédpapjokat. Ha putnoki uraimék reménye tavaszkor valósuland, ugyan mért nem valósult moot? minek terhelni több-több költséggel a' különben is szegény egyházat?! Egyébiránt nem tudom, hogy az e.kerület által az e.megyékhez közszavazat gyűjtés végett leküldött kápláni successio kérdésére, tagadó, vagy igenlő feleletet adott-e a' p utnoki egyház. Mert ha akkor tagadólag szavazott most mondanék rá valamit. A' kövecsesi lány egyház, teplomot építő anyját s.-keszit, nem akarja segíteni, mint melly nála— segíttetve is tehetlenebb, hanem inkább maga ohajtna anyává lenni. — Recske pedig szegénysége miatt anyából lánynyá tételét,— vagy a'pap 's tanítói hivatal összeolvasztását kéri. A'vallásos buzgóság naponnan gyérül a' hívekben; népünk unni kezdi a' terhet, mellyet emelnie kell, hogy Istenét okosan tisztelhesse. Nemrég hallám,hogy egy ember egyházi adóját fizetvén, igy fakadt ki rectora előtt: ,,Uram! pap és rector fizetésért, tavaly is, ez idén is, egy-egy darab földemet adtam el! — ha még egyet el kell adnom, vallásomról mondok le." — Ti nagyok! kiktől sok függ itt alant, gondolkozzatok, 's tegyetek mit lehet, hogy népünk ne fizessen, a' miért templomba jár! Sz. szolgabírót, — ki a' recskei iskolatanítót,, ki előtte többszöri hivatásra sem jelent meg, vasvillás emberekkel akará maga elibe hurczoltatni,