Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-20 / 51. szám

joga van ? Mikor bíztuk mi meg e' kalkulussal az említett atyafiakat, 's mi joggal és szabadsággal vonnak ök, ha csakugyan vonnak, süvegük alá bennünket? Mutathatnak-e erre adatot tőlünk? Honnan tehát mégis az az átalános szívesség és szépítés, melly szerint ezen legújabban felkapott darabos tótság csakugyan a1

nép kincsének 's egyedüli sajátjának mondatik, holott épen népünk az, mellynek a' gyomra itt, és a' felföldön is sok helyen ímeleg tőle ? Nem adhatunk továbbá helyet még azon állításnak sem, melly szerint e' nyelv a' munkásságra és közügyeknek sikerítésére legalkalmasabbnak mondatik; mert vájjon mikor is fejlődött ki több ipar magyarhoni ev. tót— ajkú egyházunkban, mint a' reformationak viharos századában, és az utána következő években, midőn a' szegény csehek és morvák áldott emlékű elődeinkkel hitükért széltire vérzettek, jelesnél jelesebb egyházi énekeket szerzettek? 'S vájjon volt-e akkor csak híre is a' tót literaturában annak a'most felkapott csudatótságnak, mellyen némelly túlbuzgó atyafiak a' közjóra munkálásnak paizsa alatt olly örömest paripáznak ? Mi a' literariai munkásságot illeti, a' mostani túlbuzgó tót atyafiak, mind a" mellett, hogy köztük igazán több tudományos férfiak találkoznak, mégis aligha mérkőzhetnek az akkori kegyes tótajku hitrokoninkkal , kik Istenhez isteniekért csak Istentől ihletett nyelven is lángoltak. Hanem igen is, ha a' munkásságot olly értelemben vesszük, hogy a' külföldi és magyarhoni testvérek közt régóta fenálló atyafiságos békességet felduljuk, a' müveit tót literatura csendes haladásának átléphetlen gátot vessünk, a' bizalmatlanságnak, és némi izetlenséggel párosult türelmetlenségnek magvait főleg a* serdülő ifjaknak fogékony kebleikbe széltire hintegessük, a hazai, főleg a' nemzetiséget tárgyazó törvényekkel hol igy, hol ugy játszadozzunk, daczoljunk, — oh! arra a1

felkapott fris tót nyelvágazat, mint a' szomorú tapasztalás már is eléggé bizonyítja, nagyon használható; illy használattól azonban mentsen meg minket az Isten. Végre azt sem hagyhatjuk helyben, mit az ellenzéki urak önigazulásukra szinte felhoznak, 's minek ök különös súlyt tulajdonítanak, t.i. hogy anynyiból is méltán megvethető a' mostani csehnyelvág, a1

mennyiből a' hajdani Komenszkiféle bibliai alkatú irmodortól eltérvén, fellengös és németes; mert ha ez igy van (mi nem lehetetlen, legalább némileg nem), méltán kérdhetjük itt: vájjon helyes ötlet-e, a' mostani cseheknek ebbeli botlásukat azon az uton, mellyet az ellenzéki urak választottak magoknak, helyrehozni ? 's vájjon nem kézzelfogható-e inkább itt a' két veszedelmes extrem, melly soha semmiben sem volt tanácsos? Uraink! Ha ti a' cseheket nyomba akartátok igazítani, akkor ne vetemedtetek volna azon egészen darabos ösvényre, a' mellyen most, okoknak engedni nem akarva jártok, hanem mondottátok volna meg a' cseheknek: íme, atyánkfiai! nem ugy irtak ám, mint Komenszky irt volt, és mint a' hogyan azt a* mi kegyes közanyánk, a' biblia mutatja, vagy pedig kiáltó mindennapi szükségünk kívánja; következőleg ha azt akarjátok, hogy munkatársaitok legyünk 's veletek egy uton haladjunk: akkor vagy térjetek vissza az eredeti kutfőhez 's az ősanyához, vagy pedig ha ezt tenni nem akarjátok, mi ugyan kénytelenek leszünk tőletek elszakadni, és az ismeretes pályát tovább is megragadni , mert hej dulcius ex ipso fonté bibuntur aquae, 's igy hitünk szerint természetes uton meg lett volna orvosolva a' baj, legalább a' ti részetekről, — igy elmondhattátok volna ti is: Dixi, et salvavi animam meam. De ti ezt nem cselekedtétek, hanem egészen új 's az eddigivel homlokegyenest ellenkező pályát tűztetek ki működésűi magatoknak, miből a'természeti rend szerint nem más, mintegy zűrzavart okozó salto mortale keletkezhetett, a* minthogy keletkezett is. Kérdjük már: vájjon hiteles-® illy nyilvános adatok nyomán a' ti eljárástok? És ismét kérdjük, illik-e a* cseheket, kik nektek csinos nyelvet, és soknak közületek megtisztított vallást is adtak (Husz János, Jeromos) idegeneknek nevezni? Most még befejezésül csak annyit mondunk, hogy mi a' bizonyost bizonytalanért aohsem adjuk, "s most, midőn épen azon vagyunk, hogy szenvedő egyházainkat rendezzük, minden áron óvakodjunk illy, egyházainkra vihart könnyen hozható fattyú kinövésektől. Heraus ha ugy tetszik másoknak is mit der Farbe! mert meg van írva Máté et). 5, 14. Ti vagytok e' világnak világosságai: nem rejtethetik el a' hegyen épített város, mi leginkább is felölünk papok és tanítók felöl szól. És ismét meg van írva Rom. k. 1.13,12. Az éjtszaka elmúlt 'stb. Közlik Tót-Komlóson Csermák Ján., Horváth Sám. rendes lelkipásztorok. Hegedűs Már., Nóvák Pál, Kovács Máty., Theil Sám. rendes tanítók. Egyházmegyei gyűlés II ima szombatban. A' gömöri helv. hitű egyházmegye septemb. 16—17-dik napjain új eget és új földet nyert, mellyen — ha fog-e lakni az igazság ? — talán léte perczétöl éber figyelemmel kisérni, nem lenne érdektelen. És én vártam , akadand ember és pap, ki új életünknek örülve, siet közzé tenni hogyanlétünket; de az otthoni boldog, vagy boldogtalan családi élet ölén közönyössé levénk bizony mi új egünk és új földünk iránt. Hogy hát a' feledés hónába ne menjen gyűlésünk, — új egünkről és új földünkről mások is tudjanak azt a' mit: a' szerkesztőséget kérem, szíveskedjék gyűlésünket, bár kérelmem időntúli, közzé tenni. Ima után esperesi szavazatok bontásához akn-51*