Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-20 / 51. szám

melly az eredményekben van kimondva?" 65 szavazat 5 ellen abba beleegyezönek és igy a' papok tanlekötelezletése mellett nyilatkozott a* nélkül, hogy annak meghatározott tartalmáról valami végeztetett volna. — Könnyebben történt meg az egyesülés a' hiteltetés formája iránt. Ezt ordinatio előtt tértívény- vagy valami egyházrend aláírásával, mint tán a' Discipline de V église fran^aise, végrehajtani, melly módosítást egy szavazó legalább ajánlott a' gyűlésnek, ez már csak azért sem volt hajlandó elfogadni, mivel akkor már a' tartalomnak vélt praejudicálni; azon indítvány, a' választmány világos javaslata ellen, az esküt, mint legünnepélyesb nemét az Ígéretnek, melly épen ezen, a' sz. és mindentudó Isten előtt, legünnepélyesb cselekvényhez illik , használni, szinte általános ellenmondásra talált 's maga az indítványozó által visszavétetett. Nagyobb pártolást lelt egy tagnak azon indítványa, hogy az ordinálandó maga tegyen hitvallást, miben bizonyáravalami magasztos fogna lenni, holott a'választmány ordinátor általi elibe szabást 's ordinálandó általi igen-nel elfogadást javasol. Az az ellen felhozott okot, hogy az csak egyesek ordinatiójakor történhetik meg,kivetközteté erejéből néhány gen. suptdens azon megjegyzése, hogy az apostoli hitvallást most is az ordinálandók egyike által tetetik le a' többi nevében is, de a' referens 's más választmányi tag által felhozott ok, hogy épen ordinátiókor igen sok függ attól, ha az egyház hitvallást tesz 's igy magas méltósága- és erejében lép föl irányában az ordinálandónak, ki igen-évei lekötelezé magát neki, túlnyomóságot nyert's a' javaslat által ajánlott forma 60szavazattal 10 ellen elfogadtatott. A' választmánynak inkább csak mellesleg tett kivánata, hogy a' formulát tudatni kell előbb az ordinálandóval, néhány tag óhajtására , kik e' rendszabály mellőzése káros következményeire az ujabb kor tapasztalásából figyelmeztettek, jegyzőkönyvben még erősebben emeltetett ki. Egy tag indítványa pedig, hogy az ordinatio mindig azon templomban tartassék, mellyben az ordinálandó hivatalkodandik, azonnal többféle ellenmondásra lelt, de összefüggvén a' suptendensek állásáróli határozatokkal,a' szerkezet kérdésére utasíttatott. — Azután a' meghiteltésjoghatásai vétettek föl, mellyekröl a" választmány részint néhány elvet mondott ki, részint azoknak fegyelmi végrehajtására nézve néhány intést adott ; a' gyűlés, kihallgatva több szónokot's aztán a' referens észrevételeit, következőket határoza : Az elv: ,,A' tanhivatal kötelességeinek positiv teljesítése Minus- vagy Plus-áról maga jogkörében az egyház nem vizsgálódhatik vagy nem Ítélhet 's ezt ne is tegye," egyhangúan elfógadtaték. Egy t

a

g korlátozó hozzáadást ohajtott ugyan a' confirmatiokori oktatásra nézve, azt vélvén, hogy akkor a' pap sem Plust, sem Minust, hanem a' teljes üdvigazságot köteles csonkítatlanul tanítani: de mind az elnök, mind a' referens megjegyzék, hogy confirmatiokori tökéletlen oktatás megjobbítását nem fegyelmi uton, miről itt szó van, hanem pastoralisin kell elérni, 's mivel egy tag megjegyzé még, hogy, ha az elmulasztási hiba a' suptdens vagy gen. suptdens által megrovatva, az ugy védetnék, miszerint a' védelem az elhallgatott üdvigazságok megtámadásává válnék: akkor a' következő elvnek van helye, igy az óhajtás kielégíttetett. Ezen következő elv pedig imez: „Mi a' tanhivatali eskü nyilvános megtagadását vagy negatív hatását illeti, ugy ha valahol felügyelés a' tanra megengedhető 's feljogosított hatályosan mutatkozni, megtámadó polémia az evangyéliom magva, sz. irás és az egyház symbolumai ellen szószéken, katechisatiokor 's lelkipásztorkodáskor netüressék." Ezen elv is ellenmondás nélkül elfogadtaték; egy tag itt is hozzáadást ohajtott, melly szerint azon megtámadások nem tűrése azokra is kiterjesztessék, mellyek „irói munkásság által" történnek. Ez több oldalról pártoltatott, mennyiben ezen iróság kisebb, nemtudományos, néptömegre számított röpiratokban 'st. mutatkozik tevékenynek, mi szinte tanterjesztés. 'S ha nem is nyugodhattak meg a' tagok abban, mi több oldalról megjegyezteték, hogy azon pap, ki illyen iró, vagy a' szószéken is megtámadja a' ker. vallást 's ekkor a1

szóban levő elv alá jut, vagy ha szószéken hallgat, képmutató's ekkor nem a'tan, hanem erkölcstelenség miatt perbefogandó — mi némelly esetben mégis nagyon nehezen képzelteték — más részről veszélyesnek tartottak ollyan határozatot, melly az irói szabadságot fenyegeti és szívesen hallgattak egy tapasztalt tag intésére, hogy egészen kivételes esetekre törvényt ne hozzanak, igy midőn elnök föltevéa' kérdést: a'gyűlés ohajte hozzáadást az indítványozott értelemben, 6 vagy 7 szavazatot kivéve, a1

többi ellene nyilatkozott. Az érintések közt mindjárt az első: „Heterodoxiák 's az ev. hitalap megtámadásai mindenhol megkülönböztetendö" több véleményt idézett elő. Elismerék e' megkülönböztetés fontosságát a' tanszabadságra nézve; de annak fogalmát tisztábban ohajták meghatároztatni, mi tán egy kis „egyes" v. „mellyek az alapot fel nem forgatják" hozzáadással történnék; egy másik azt vélé, hogy ezen tétel szükségességét fegyelmi eljárásróli puszta érintéseknél épen át nem látja 's annak mellőzését indítványozá: még egy másik megütközék a* „heterodoxiák" szón, mellynek fogárdtalan értelmét ö jól érti, de a' melly szokásszerint ollyan értelemban is vétetik, melly a' heterodoxiáknak szabaddá tételét a' fözsinat által aggasztóvá teszi, ugy hogy a' kifejezés „alanyi tévelyek" vagy „eltérések" elfogadandóbb volna; hanem az első Vélemény ellen válaszoltaték, hogy az ,,egyes" hozzáadása mitsem használ, minden más hozzáadás pedig e' tétel szabadelvű irányát korlátozza; a' harmadik vélemény ellen érvényítteték, hogy