Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-12-13 / 50. szám
És a' jótétért derült szeméből Gyöngy gyanánt a'hálaköny csorog? Dicső ünnepnap! mikor derülsz fel, Ha szűnik meg minden különbség, Ha építünk közös oltárt, mellyen Mindnyájunknak áldozatja ég? — Most hideg még az emberkebel, mint Öszi szélben dermedő haraszt, Mint az öszi köd, a1 napvilágtól Ugy a' balhit távol tartja azt, Távol tartja ama1 szent valótól, Mellyböl élet 's fényvilág ered 'S melly nélkül az életnek melege Szívfagyasztó hideggé mered. Add, atyánk, hogy már itt is szeressünk 'S a1 nagy naphoz méltókká legyünk, Hogy a' jövő aratás fejében Már itt is sok jót, dicsőt tegyünk, Minden nap, mellyen jó magvat hintünk; Legyen magasztos szent ünnepünk, Hogy hozzád, ki országolsz felettünk, Hő hálával hajoljon szivünk. Igy bízvást indítjuk el hajónkat Az élet hullámzó tengerén, Megmutatja menny felé az útat Néki a' hit, szeretet 's remény ! Torkos Kár. JézatN fípi»y.SMs születésére. Zengjen föl halaénekünk Szivünknek húrjain, — Föl föl dicső Jézusunkhoz, Hitünknek szárnyain. 'S ha bár nem látjuk is, mint a' Bethlemi pásztorok Láthatták őt, 's azon jászolt, A' mellyben szunnyadott; És ha első alma fölött Nem viraszthatunk is — 'S ha remegő karunkkal át Nem ölelhetjük is: — De buzgó hitünk számyival Átkarolhatjuk öt, 'S miénk lehet, és bírhatjuk A' szent üdvezitőt. Miénk igen — "s lelki szemmel ölet megláthatjuk, Csak szent tanát kövessük és Áldván magasztaljuk. 'S ha nemcsak e' jeles napon, De egész éltünkben Dicsérjük és hőn tiszteljük Imánk- 's énekünkben. Zengjen hát hála-énekünk Föl szivünk húrjain, — Föl föl dicső Jézusunkhoz Hitünknek szárnyain. Nagy Lajos, Mieveiezés. Sz. G. úrnak versificált prósáját, mellyben a1 köznapi imák iróját dicséri, nem adhatom, mert versificált prosa. Ha Sz. G. úr azon imákat megismertetés által e' lapokban méltatni 's azoknak és szerzőjüknek becsét és érdemét kiemelni akarja, szívesen veendjük; de könyvismertetés versben, kivált ha az illy költői ihlettséggel végződik : Van még elég tárgy, a' miről szép 'S buzgó imát írni lehet . . . Feltettem én is — majd idővel — Írok ha Istenünk éltet — ollyasmi, mire legfö-Iebb igy kiállthatunk fel: Warum so hoch ihr Musensöhne!? — Ugyanezen Sz. G. úr egy patheticus czim alatt: Óriási rák haladás az unió felé, egy czikkét közöl, mellyben a1 haragra fortyant erkölcsi indignatiót költői magasságra emelve, vele szőrt és hajat égnek ágaskodtatólag elmondja, miként hol volt hol nem volt, valahol a1 dunántúl volt egy obscurus lutheránus pap, a1 ki a'keresztelendő gyermeket a1 református keresztanya kezeiről levéve, azt egy lutheránus férfi kezére tette 's csak igy keresztelte meg. A' czikknek yégén aztán hozzám ezen szavakat intézi: Nt. szerkesztő ur szinte ev. keresztyén 's lelkész; megjárja e' czikk, ha ama nevezetlen ev. lelkész úrral egy hiten van?! Biz az nem járja meg, édes Sz. G. úr, nem ezen gyanúsítás miatt, mellyet ezennel lágy kenyér gyanánt feléje csapni vakmerő vagyok, hanem mivel azúr neveket nem említ's ott, hol prosát kell adni, poétisál. Tessék a' czikkét igy közölni: Dunántúl Botond helységének Uniótlan Mátyás ev. papja, Kálonyay Sarolta ref. keresztanya kezéről levetette a' megkeresztelendő gyermeket 'stb. 's irja alá nevét. Csak igy használhatom az illyen czikkeket. Tehát neveket, édes Sz. G. úr 's aztán a1 prosát és poésist a' maga helyén, végre pedig irányomban egy kis becsülettudást. —Szemfül G. úrnak nincsen Székács. Előfizetési hirdetmény. A* Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1847. évi jan. 1-sö napjával kezdendő elsÖ félévi folyamára az előfizetési árak változatlanul az eddigiek maradnak, u. m. Budapesten boríték nélkül 2 ft. 40 kr., postán boríték alatt 3 ft 40 kr. pengőben. — Előfizethetni minden kir. posta-hivatalnál, Pesten: Landerer és Heckenast könyvnyoratató-intézeíe ügyszobájában a' Pesti Hirlap kiadó-hivatalában (hatvani-utcza Horváth-ház 483-dik szám, földszint). A' Prot. Egyh. és Isk. Lap szerkesztősége.
