Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-20 / 51. szám

PROTESTÁNS 6YHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 51. szám. Ötödik évi folyamat. Dec. 20. 1846. Waehrend die Kirche in allén Formen urnd Confessionen vielleicht noch laengere Zeit zu kaempfen habén wird, um sich im Leben die Stelle zu sichern, welche ihr gebührt, gehen wenigstens im Geiste der Deut­schen Theologie állmáéiig die Bestrebungen mehr und mehr in einander,und hier mag man wohl nicht in gar langer Zeit eine Periode frischen, innigen Zusammenwirkens erwarten. Baumgarte n-C r u s i u s. TABTALOM: Porosz zsinat. (Vége.) Daru. — Tót-komlósi közgyónás. Csermák J. 'stb. — Egyh.megyei gyűlés Bimaszombatban. Borsodi Jó/sef. — Solti-egy­házvidéki tanítók. Böszörményi ML — Apróságok. fVfezsitm*. (Vég e.) Ezután egy föstatushivatalnok, tisztes ösz, szólalt fel, hogy mint tagja az első választmány­nak, hozzájárulását a' javaslathoz, min ismeretes, szigorúan igazhivő állásánál fogva némellyek tán csodálkozni fognak, indokolja. Tevé ezt ordina­tiokori hiteltetés körüli elveinek kifejtésével. Először elismeré a' symbolumok szükségét egy­házra nézve, azoknak magas tekintélyét 's fon­tos becsét, mennyiben azok a' nélkül, hogy az irásbani Istenigéve! egy fokon állnának vagy épen „papirospápa" volnának, az irástant leghelyeseb­ben adják vissza's tulajdonkép az Apostolícumon kezdve Formula Concordiae-ig csak a' kereszt­ségformula tovafejlödései. Szinte megengedé, hogy azoknak meg is kelle változtathatniok ; de állítá, hogy ez nem egyházkormány, még kevés­bé egyes papok 's községek, hanem csak az egész egyház által történhetik; 's e' végre most híni össze az egyházat, nem tartá sem szükséges­nek, mivel a'symb. könyvek még mindig áldással hatottak 's tudományos tekintetbeni minden hiá­nyuk mellett egyetlenegy hittételök sem törlesz­tetett el, — sem korszerűnek, mi mellett Ullman „Zukunft der Kirche"-jéböl idézett tekintélyül egy helyet. Határozott symbolumok e' szüksé­gességéből 's azoknak az istentisztelet- és pre­dikátzióval szükségképeni összefüggéséből szár­maztatá szónok az egyház kötelességét le, hogy azok fentartása- 's folytonos érvényéről gondos­kodjék, nem magáért az egyházért, mert vele van azúr lelke,mellyel diadaldúsan gyözé le a' harczo­kat is, mellyeket az Úr ígért neki; hanem tagjaiért, kiknek mindnyájoknak vizsgálatjoguk van ugyan, de azt rendszerint nem gyakorolhaták, ugy hogy együgyüen igaznak tárták azt, mit a' pap monda; ez okból az egyháztan ellen nem szabad magok­nak a' tanítóknak harczolniok, 's tiltsa meg nekik az egyház , tanaitól eltéréseket hirdetni a' köz­ségnek. Innen következteté szónok a' papok or­dinatiokori meghiteltetését, miként az Némelor­szág nagy részében szokásban van, mi épen nem hit- 's lelkismeretkényszerítés , mivel a' papnak, midőn hivatalt kap, túl kell haladni a' hitlenség regióján *s tisztában lenni meggyőződése felöl önmagával. Szónok mind a' mellett nem akará kizárni az elöhaladás vagy vélemény változtatás lehetőségét, mert a' nézetek változhatnak, ez ok­ból valláseskü, mint Szászországban, megenged­hetvén. Midőn a' pap más nézetre tér, az egyházi tant mégis mindig prédikálhatja, mert tudja, hogy az lélekrontólag nem hat, 's meg kell magának vallania, hogy még most is tévedhet; csak midőn egészen eltérő véleményű 's ehez szilárdul ra­gaszkodik, kötelessége lelépni. Ezt azonban ma­gától kell tennie, mert az egyházkormánynak mindenkor nagyon nehéz a' papok hite fölött őr­ködni és sokan az idő folyamában is szilárdabb hitre mentek át, miként azt Schleiermacher, de Wette 's maga Reinhard példái bizonyítják. — Ezen átalános elvek kifejtése után szónok a' je­lenkorra 's ennek a' választmány által megoldani törekedett feladatára ment át, 's a' javaslatban is5 korszükségletet és uniót illetőleg, kimondott te­kintetekkel indokolá egy új ordinatioformula szük­ségességét. 'S egyenként menvén végig a* vá­lasztmány által felállítottakon, e' formula irássze­rüségét 's egyháziságát igen világosan bizonyítá be, kinyilatkoztatva, hogy ámbár ö valódi luth. *g igazhivőnek akar tartatni, e' hitvallás őt kielégíti 's nyugottan irja azt alá. Azt vélé mégis,— hogy megelőzze az az elleni sok kikelést, mellyek leg­alább azon vádban, hogy ö engedményeket tesz 's félreteszi a' régi symbolumokat, alaptalanok, — miszerint még néhány változtatást és hozzá­adást indítványozhat, mellyekkel bezárá beszé­dét, melly élénk részvétével a' vallás és egyház iránt, jártasságával az istenészeti tudományban, lelkismeretes vallásosság mellett nagy szabadel­vüségével a' gyülekezetet az ösz szónoknak igen meghódítá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom