Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-06 / 49. szám

a* correferens által javastott formula egészen ker. alapon nyugszik; elismeri az apostoli és prófétai iratok teljes tekintélyét; de vannak, mint tudva Van, papok, kik ebben sem ismertek el semmi igazságot, ebben a' biblia morálját sem akarták többé érvényesnek hagyni, mi történjék ezekkel? Neki tehát más indítványa van: minden hiteltetésben bizonyos aggodalom rejlik, főleg félénk emberekre nézve; ők tova törekvő búvárkodás következtében minden vélemény változtatáskor aggodalmasan kérdenék: nem kell magamat vádolnom ? Az initiativát tehát mindig az egyháznak kell kezdeni. Ordinatiókor terjeszsze hitvallását a' pap elébe 's adja elő az attól eltérés következményeit, hogy t. i. emiilyen áttérés nem vétség, hanem a1

hivatal elvételét vonja maga után. 'S igy e' szónok végre azt javaslá, hogy a' pap hitvallásának minden határozott nyilvánításától kiméltessék meg, ellenben ordinatiókor terjesztessék elibe az egyház hitvallása 's a' község várása, hogy ö a' szerint tanitand, utalva az ellenkező hivatalkodás következményeire - javaslat, mellynek utóbb nem lön semmi eredménye. Következett szónok még egyszer védé a' hiteltetés szükségességét általában, de azután azon kérdésre ment át, mi módon történjék az? meghatározott symbolumra e' ? föltétlenül és büntetéssel ? Erre azt válaszolá: a' hitvallás nem törvény, mert ez minden betűben sérthetlen 's minden eltérés töle meghatározott büntetést von maga után, a1

hitvallás bizonyítványa az ev. igazságnak alárendeltetve az isten igéje aiá; igy meg kell rajta egy elvi és egy anyagi jellemet különböztetnünk; elvileg nincs nehézség a' hitvallásra magát megeskettetni, de épen onnan következik, hogy csak bibliai foglalatára kötelezhetem le magamat. Egy hitvallás, egy emberi bizonyítvány sem kimerítő kifejezete az isten igéjének, hanem csak megközelítőleg felel meg neki. Ez okból czéltalan sarkalatos és nem sarkalatos czikkek közt határokat húzni; mert ez is emberi gyöngeség cselekedete volna 's mit az egyik sarkalatosnak tart, az mást nem szabályoz. Azután pillantatot vetett még a' szónok az unióra 's a' javaslattal eiismeré, hogy az fenáll 's nem csak mint szeretett közösség, hanem már közös hitet is tesz föl, 's ez a'hitvallásiratok azon pontjaiban fekszik, mellyek egymással megegyeztek. Ezért szónok 's a' hitvallásiratok összes foglalatára, mert 's a' mennyiben bibliai az, hiteltetést a' legjobbnak tartá 's annak megítélését, a' szerint viseli-e valaki hivatalát, az egyházkormányra, de összeköttetésben üdvös egyházszerkezettel, akarta bizva látni. Egészben tehát szónok egyetértését nyilvánító a'javaslattal, de abban még több változtatást indítványozott. Egészen ellentétben nyilatkozott a'javaslat ellen egy szónok, ki már a' hely által, honnan jött, szükségkép föltételezettnek hirdeté magat, hogy az evangyélmi egyház legsürgetösb szükséglete vissza térni a' hithez, melly egykor WittembergbÖl terjedt el a* világon , e' szerint hiteltetés az ev. egyház symbolumaira elengedhetlen. Ö azt hiszi, hogy a' symbolumokban nincs határzott tévely az irás irányában, igy azokhoz ragaszkodnia is kell. De ha a' symbolumok eltörlesztetnek, a' nép azt hiendi, hogy az egész régi hit törlesztetett el. Mondják ugyan: „az igazságnak mindig tova kell haladnia," „más rámát kell kapnia," ez is egyike az ujabbkor fogárdszavainak; a'rámától mi sem függ, hanem az örök igazságtól;ennek foglalata örökké ugyanaz marad; valamint más egyszeregyet senki nem csinálhat, ugy más hitet sem. Az unió sem árthat a' symbolumoknak, mert annak eszközlöje világosan kimondá, hogy az egy egyház symbolumaihoz sem nyuland 's minden, mi erre megy ki, az unióval ellenkezik. Azután a' választmány egyik tagja emelt szót, kifejtendő, miként egyezett bele a'javaslatba, holott nézetei tulajdonkép eltérők. Ö t. i. symbolumokra hiteltetést nem akar, nem mint ha azok tanát nem hinné, hanem mivel abban ellenmondást Iát magok a' symbolumok, általában a' reformatio elvei, az isten igéjének ereje- 's elegendöségébeni hit ellen. Kell mindesetre, mondá, hitvallásnak lenni, de tartalma ne legyen más, mint: Krisztus, boldogságunk oka. Egy kor sem adhat törvényeket a' másiknak, igy a' reformatio kora sem. Ennek bizonyítványai — mert a' hitvallásiratokat ö másnak nem tartja — ha élnének még az egyháztudatában, ugy érvényülnénes is 's ez épen a' mostani kor tapasztalásából bizonyul be. Ilogy tehát a1

választmányi javaslathoz csatlakozott, az csak azért történt, mert az abban javaslóit esketés példányban esketést a' sz. irásra Iát, olly határzottan kifejezve csak mint az az egyház érdekében szükséges. De ezzel nem akarja a' tan-és predikálásszabadságot korlátoztatni. Következett szónok a' javalat minden méltánylása mellett aggodalmát fejezé ki mégis, hogy az a'kor kivánatinak nem fog egészen eleget tenni 's mind a' két párt által vissza fog vettetni; tanácsolja tehát, hogy hagyassék meg mind a' két párt jogaiban, de a' mennyiben nem volna igazuk, nyiltan kell ellenök föllépni. Nem kevés község megsulyosbítani ohajtná a' hitvallást 's azzal jogát gyakorolná. Hiszen a' hivők teszik az egyházat; de mi van közelebb a' hithez, mint a hitvallás ? épen az méltatlanság a* világbarátoktól (Lichtfreunde), hogy mit gyönge gondolkodó tehetségűkkel fel nem fogtak, azt az egyházzal sem akarták vallatni. Itt semmi engedmények nem teendők; a' Krisztus érdeme nem minimum. E* tekintetben nagy reményt helyeztet a'szerkezetben, melly a' községnek szájat adandó. Ha tehát a' választmány által készített hitvallás e' tekintetben nem látszik kielégítőnek, a' mennyiben töké-49*