Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-06 / 49. szám

a" szeplőtlen fogantatás és alászállás a' poklokra, 's inkább csak a' megváltás tényeire, mint az üdv megfogására vonatkozik; ugy szinte a' Nicaenumrél, mellyben a' prot. tanfogalomnak megfelelő tulajdonkép semmi sincs. Illy nézetből arról, mi szegül ordinatiókori biteltetésnek a1

hajdani symbolumokra ellene, a' választmány vocatio és ordinatio közti különsóget vett föl résül 's megengedését a' községek- és patronusoknak, hogy a' tanmódot meghatározott symbolicus könyv szerint tegyék kötelességül, a' föegyház pedig, utalva és vonatkozva a' symbolumokra, csak az anyagi egyházi hitvallást tegye az ordinálandó elibe 's hogy ez amabba beleegyez, egyszerű igen-nel magát biztosítsa's erre, valamint az egyházrendbe fölveendő tanrendre nézve a' választmány például formulákat terjeszte elö. Szóbeli tudósításban Nitzsch még igy nyilatkozók: Valamint általában két pólusa van az egyházi életnek, az egyes és egyetemes tudat, mellyek az életben egymásra kölcsönös hatásukat mindenhol gyakorlák: igy lehet különség a' tanhivatalra meghiteltetés egyes község 's az összes község számára is. Ez nem ellenmondás; valamelly egyház történetileg egészen luth., mégis az ev. egyházba foglalt lehetne; mert ev. élet minden symbolumban van. Minden hívó hatóság tehát jogot lelhet a1

szokásban, hogy meghatározott symbolumra híjon. Azt lehetne említeni : hogyan van a' dolog a' papjelöltek- 's papokkal? Ök egyesült egytemeken képeztetnének, miként lehetne tehát jó lelkismerettel ollyan egyházakba menniek ? De az jól menne 5 mindig találkoznának tanulók, kik különösen luth. typushoz tartoznának, 's mások, kik tulnyomólag ref. elemekhez szítanának:ezek's a' községek közt csak az volna a' különség, hogy emezek a'sarkalatosat nem különböztethetnék meg ugy a' nem-sarkalatostól, mint a' müveit istenészek. 'S épen azért illyen közvetlen meghiteltetés vocatióban jól megengedhető, holott a' föegyháznak az ö álláspontjából tartózkodnia kell új köteleztetések behozatalától vagy elavultak megújításától. Az unió ellenben követeljen anyagi nyilatkozatot az egységi (Einheitlich) felöl az ev. egyházban; ez által jelét adja az ev. unió lehetőségének. Minél több szabadság adandó, a'közös igazságot annálinkább &ell új elevenséggel megmondani. Erre a' választmány két példát adott, de példásítása független az elfogadandó elvtől: a' tanrend kivonatot foglaljon magában a' symbolicus könyvekből, 's az ordinatioformula, miután bizonyságot tön az iráselvröl, változzék át symbolum biblicummá, melly az ev. egyház anyagi elveit módja ki; szinte minden symbolum, mellyek a' porosz föegyházhan érvényesek valának, neveztessenek meg 's aztán föfoglalatokul a' symbolum biblicum jelellessék ki. Az ordinatio formájára nézve, csupa igennel, eskü nélkül — melly mint promissorius, mindenhol aggasztó 's mindenesetre olly mezőre tartozik, hol egyszersmind esküszegés, mint ollyan, megbüntettetik 's hova általában a' büntetőjog és büntető czél olly értelemben tartoznak, minőben azok egészen idegenek az egyháztól, melly az öt megtagadó s megszentetlenítő tan- vagy életönkény ellen utolsó eszközül csak visszaveszi a* hivatalt — valamint a' tanhivatal kötelezettségeinek hatásairól csak röviden szólt a' referens, mert a' javaslatnak e' részben magyarázatra szüksége nem volt, melly utóbbi tekintetben azon szelíd elvet mondja ki: „A* minust és plust a' tanhivatali kötelességek positiv teljesítésében az egyház a* maga jogkörében nem vizsgálhatja 's nem ítélheti, 's ne is vizsgálja és ne ítélje," ellenben azt is elismeri: „mi a' tanhivatal kötelezettségeinek nyilvános megtagadását vagy annak negatív hatását illeti, ugy, ha valahol felügyelés a' tan fölött megengedendő 's fel van jogosítva hatályosan nyilatkozni, semmi megtámadó polémiát az evangyéliom magva, a' sz. irás és az egyház symbolumai ellen szószéken, catechisatio- vagy lelkipásztorkodáskor nem kell tűrni." A' többi a' szerkezet- és fegyelemkérdésre halasztandó; de itt is néhány elv állíttatott még fel, mellyek elseje ez: „Heterodoxiák és az evangyéliomi hitalap megtámadásai mindenütt megkülönböztetendők," más elvek a* tiszttársak, presbyteriumok, kerületi zsinatok, felügyelő 's legfőbb hatóságok eljárását mindkét esetben érintik 's az utolsók rendelik: „Fegyelmi Ítélet soha nem hozathatik a' vádlott kihallgatása nélkül 's mig időt védelem- vagy visszahuzásra nem kapott. Mig a1

felügyelő hatóságok fejdelem által neveztetnek ki, czélszerü lesz, hogy a* hivatalból elbocsátási ítéleteket csak erősítsék meg 's ítéleteket választmányok hozzanak, mellyeket, esküttszékek analógiájára, a' vádlott tiszttársaiból a'tartományi zsin. igazgatósága fog összeállítani." Nitzsch eddig közlött tudósítása után a' választmány correferense, Sydow, szólalt fel, eltérő véleményét, egyszersmind a' kevesebbség javaslatát előadandó. Sokféle híre járt, hogy elejénle közte 's a' választmány többsége közt meglehetős ellenkezés történt, de hogy végre egyesültek 's ö a' választmányi közös javaslatot aláirta; 's az, neve aláírásával, csakugyan csupán e* megjegyzést foglalá magában: „azon elvvel, hogy az ordinálandó elibe adandó formula, az iráselv tanútétele 's átalános utalással az egyetemes keresztyénség hitvallásaiban 's a' reformatio tanbizonyitványaiban elöképezett magyarázat szerint, anyagi hitvallássá az irás összavaiban's az apostoli tan analógiája szerint változzék át — az egész választmány, betudva a' correferenst is, ez ügyben egyértelműnek nyilatkozott, de a' correferens más formulát is terjesztett elö, mellyet a' választmány magáévá nem tön, igy fenmarad neki a' jog, azt saját neve alatt terjeszteni elö." Ekkor átalán megvallá, hogy félve ugyan, de a1

lelkismeretért