Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-06 / 49. szám

lUidön végre mondatik, hogy az egyháznak a' tanszabadság használatát nem szabad jogi meghiteltetésre viszavinnie, erre válaszul szolgáljon: statusmezőre ama meghiteltetés semmi esetre sem tétethetik át; igaz, de jogmezeje van az egyháznak is, mint minden közösségnek. Bármi szabadon alakuljon is meg valamelly egylet, mégis törvényt szab magának 's az egyeseket alája rendeli az összeségnek; igy kell a'tanközösségben is a' ta nítóra nézve szabadság mértékének 's önkény korlátának lenni; ki a' közösség alapjához nyúl, annak meg kell Ítéltethetnie, különben az önkény a* község feloszlását idézi elö. Miután a'referens a' meghiteltetés szükségességét megállapitá, azon kérdésre ment át: mire kell annak megtörténnie, és szólt legelőször a' legújabb időben gyakorta hallott követelésről, hogy a' sz. irás tanára, az ó és új szövetség canonicus, prófétai és apostoli irataiban foglalt istenigére kell hiteltetni. 0 elismeré, hogy a' prot. egyháznak, mint a' melly a' hagyományok egyháza elleni oppositióból keletkezett, természetében fekszik, sürgetni a'sz. irás constitutiv tekintélyét ; de arra utalt, hogy a' sz. írásban foglalt istenige tárgyilagos, nem pedig elsajátított valami, holott, midőn tanhivatalra ordinál az egyház, már meghatározott 's általa magának elsajátított valaminek kell jelen lenni. Az isten igéje elburkoltan lehet hittárgy, hogy az egyház tudatára jusson. Ez tehát nem foglalkodhatik csupán azzal, hogy az irás megvan, hanem megmagyarázott Írásának 's közös irásmagyarázatának kell lennie, különben nem létez; 's az egyháznak e' meghatározott viszonyát az íráshoz el kell a' hivatalba lépő tanítónak ismernie, kivált miután az irásra hivatkozássali viszszaélés annyira nagy. Az egyháznak születésétől fogva kell hagyományának lenni, természetesen nem ollyannak, melly, mint a' r.kath., önálló legyen 's a' hívőnek azt akarjon mondani, mi az Isten igéjében áll, hanem ollyannak, melly az isteni ősképen, az Isten igéjén mindig tisztuljon 's általa jobbíttassék, és illyen az evangyéliomi. Sem tankényszert, sem tanönkényt nem lehet megakadályozni, ha nincs magyarázott irás. Irás és magyarázó symbolum, egyik a'másikat eleveníti. A' ref. egyház kevesebbet ügyelt a' symbolumokra, mint a' luth., 's épen ezért amabban mindig nagyobb irásistenészek valának; de az inspiratio fogalmát is olly supernaturalis módon fesziték túl 's hallgatóiknál olly betűszerinti értelmezést tettek föl, hogy bizonyosan sokkal örömestebb az Augustánának, mint ollyan Írásmagyarázatnak fognók magunkat alávetni,'s csaknem semmi szabad exegelicai istenészet nem lehetne, ha az íráselv annyira kiterjesztetnék. De más részről a' legszabálytalanabb egyéniskedésre is vezethetne, hol az emberek mindig hitet keresnének, de az nekik nem volna. Az egyház tehát minden időben, a' midőn jó élénk volna, ha hitvallással még nem birna, kénytelen volna azt teremteni. De egyházunknak vannak már hitvallásai, ezekhez kell állást vennie. Ez hát minő legyen? A' reformatori hitvallásokra kell hiteltetni ? Ennek, bővebben fejté ki a' referens, más egyebet nem tekintve, egy históriai esemény, az unió, szegül ellene, melly egyházilag fenáll, agendai- és liturgiailag végre van hajtva, de hitágazatilag befejezve még nincs. Vannak egyházak, mellyek soha sem luth., sem ref. nem valának, hanem az unió alapján képződtek; luth. papok ref. egyházakba *s megfordítva hivattak meg; az istenészeti karok uniáltak; hiteltethet-e tehát az uralkodó egyház meghatározott symbolicus könyvekre a* nélkül, hogy kétfelöl sértsen? Az egyházkormány ide vonatkozó nehézségek különféle tapasztalása után oda jutott, hogy a' régit ajánlja; ezt a' szigorúbb pártok ugy fogák fel, hogy az Augustana- vagy heidelbergi kátéra 'st. akartak hivatni és hiteltetni. De azt az unió nem hagyja végrehajtani, nem levén közös symbolumai. Mondák tehát sokan, hogy a1

főegyház bizton híhat 's ordiuáltathat minden papot az Augustánára, mellyet a' reform, egyház is sokfélekép symbolicus könyvül fogadott el. De jól megnézve a' dolgot, ez sincs a' föegyházban semmi joggal felruházva. Az Augustánának elfogadása ref. részéről inkább publicisticai értelemben történt. Annak egyjelentöségót a' két pártra nézve istenészet és egyház még soha el nem ismerék; a' lutheránusok nem akarták volna társakul elismerni a' reformátusokat 's a* reformátusok az Augustanára hiteltetést sérelmesnek találák vala *}. — Itt még egy gondolat megfontolandó, melly a' választmányt is aggódtatá, t. i. meghatározott symbolumokra hiteltetést újra javaslani. Sok istenész van magán a' zsinaton is, kik magokat a' 16. századi symbolumokra egész szívből megeskethetnék, mert hitök van 's a' symbolicus felfogásformákba foglaltakat hitágazattörténetileg elevenné 's bizonyossá tehetnék magoknak. De nem mindnyájan, 's igen tiszteletes papok sem, tehetnék azt. Ha illy irányok léteznének 's az evangyéliom hirdetéséről nem mondanának le, de söt inkább tanjavai védelmében ótalmaznák az egyházat, mégis igen bajos ezeket is a' régi symbolumokra megesketni akarni. 'S ez az oecumenicus symbolumokról is áll; jelesül az Athanasianumról, melly kivált ethicus szempontból olly korából való az egyháznak, a' midőn már elkezdek az orthodoxiát isteni parancsul, mellynek nincs evangyéliomi szelleme, tekinteni; ez áll az Apostolicumról is, mellyben vannak némelly helyek, mik némelly istenészek hitében is eleven elsajátítást többé nem találhatnának, mint *) Mint péld. több sziléziai község, névszeriut a' boroszlói főegyház , H a h n fösuperintendeas által Augastanárft behozott esketés ellen igen erélyesen, felírással isa'fözsiuatra, tiltakozott.