Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-29 / 48. szám

ratis Exllae Vrae fundata, in continuo sine ullo superintendentis influxu in ordinariura ministrum constitutus est capellanus, vir juvenis nedűm 23 annorum. — Exemplum quoque praebuit ecclesia Rustiensis aeque sine influxu superintendentis virum extraneum evocans, qui postea, licet multis titulis seandalosus, difficulter amoveri potuit. Exemplum ipsa ecclesia Gingiensis in Wirsengio exhibuit. — Sed et in reliquo, sicut in districtu nostro ipsa nationum et lingvarum in compluribus singillativis quoque ecclesiis obvia diversitas electionem vet ministrorum ab origine a candidatione superintendentis dependentem reddiderit, ita usum hunc porro quoque manuteneri eadem ipsa ratio suadet, — suadet et illa reflexió, quod via candidationis necessarius superintendenti modus suppetat ministros senescentes aut quaqua ratione, debilitatos alleviandi, ecclesiam ab invitis ministris aut ministros haud condigne aestimatos ab ecclesiis liberandi, censuram meritos piacida ratione puniendi digniores vero praemiandi; cum e converso sublato candidationis jure nihil horum amplius in potestate superintendentis futurum sit, cum magnó sane et ecclesiarum et ministrorum damno ac praejudicio." Ezen határozat azonban, valamint egyházkerületünk szabadságán nem csekély sebet ejtett: ugy a' superindensnek sem kevés bajt okozott; mert míg némellyektöl azért, hogy ezen eleibe szabott utasításához ragaszkodott, önkényt gyakorlónak kiáltatott ki, mások szoros értelemben vett kijelelést követeltek töle 's a' hol ezt nem tehette 's nem tette, gyengeséggel vádoltatott, 's egy esperesség 1822-ben ez iránt egy szemrehányó felírást is intézett hozzája. Nem tartjuk érdektelennek bold. főpapunk válaszát ezen feliratra itt kivonatban közölni, hogy alkalmat nyujtsunk ezzel is a' t. cz. közönségnek ezen nagy férfiú jellemének, 's különösen a' kérdéses tárgy fölötti nézeteinek megismerésére. „Tisztelendő tudós urak, bizodalmas kedves szolgatársaim! Az ecsényi esp. gyűlés nevében hozzám intézett, 's a' mult jun. 6-án kelt iratukban azon panaszolkodnak önök, hogy az 1842-ben a? kijelelésre nézve tett ígéretemmel több izben is, különösen az apáthiaknak tett kijeleléskor ellenkezőt tapasztaltak, 's több okokat előhordván, arra kérnek, hogy superintendensi tekintetemet, mellynek mind többről több csorbulását tapasztalják, fentartsam, ai' kijelelésben arra ügyelvén, ki hová legyen méltó és alkalmatos, az érdemesebbeket minden előforduló alkalommal illendőképen előmozdítsam; azért, míg esperességökben találtatnak olly érett férfiak, a'kik kívánják és meg is érdemlik az előmenetelt, senkit más esperességből vagy épen superintendentiából fontos ok nélkül be ne vegyek, az egyszer bölcsen megfontolva és a' környülményekhez alkalmazva kiadott kijelelés mellett szilárdul megmaradjak, és sem az együgyü nép által, melly a lelkeket meg nem Ítélheti, sem más világiak által, akármi nagy urak volnának is azok, kiknek magukat vallásunk dolgaiba avatni nem szabad, praescribáltatni ne engedjek. Feltevén, hogy igazságszeretet vezérli a1

tiszt, urakat, minden szelídséggel előadom azon elveket, mellyeket mindeddig meggyőződésem szerint a' kijelölésben követtem, *s reményiem, hogy képes leszek általláttatni a' tiszt, urakkal említett iratukban foglalt részint irántami, részint az ügy iránti balvéleményeiket. A* gyülekezetek választásbeli szabadsága a' protestánsok közönségesen bevett elvei szerint szent jog, és csak annyiban lehet abba másnak befolyása, a' mennyiben arra a* gyülekezetek az ö képviselőik által nekik engedelmet adnak. A' zsinat, ez a' minden evangy. gyülekezetek képviselője, ezt a' még ugyan legfelsőbb helyen meg nem erősített, de el sem vettetett kánont szabta: jus ministros, ludimagistros et cantores vocandi et dimittendi ecclesiae competit, verum cum praescitu superiorum módis hactenus consuetis exercendum. A'superintendensi utasítás, mellyre megesküdtem, azt tartja : licet libera sit ecclesiarum electio, in casibus tamen vacantiarum ita instruat superintendens candidationem suam , ut, quam ex visitationibus individualem ministrorum etcircumstantialem ecclesiarum notitiam acquisivit, hanc in opportunos usus convertat. Ennek következésében tettem superintendensi hivatalom kezdetével a' kijelést illető ismeretes nyilatkozást közönségessé, mellyre a' rusti gyűlésnek 19-dik pontja alatt az a' végzés következett, hogy a' superintendens mindenkor az illető senior uralt, söt még magának az árván maradott gyülekezetnek meghallgatásával is jeleljen ki mind lelkitanítói, mind iskolamesteri hivatalra érdemes személyeket, azaz: hogy a' gyülekezet kívánságának, ha róla okokkal le nem beszélhető, engedjen, feltevén, hogy kívánsága nem törvénytelen. Ezen végzés volt mindeddig a' kijelelésben törvényem, utasításomnak eme czikke szerint: ipse superintendens in officiosis suberit judicio totius districtus, per solitos generales conventus repraesentati. A' mi már az apáthi kijelelést illeti, ezen gyülekezetnek, még mielőtt öt meghallgattam volna, a'költséget kevesíteni kívánván, az illető seniorral egyetértve tettem az első kijelelést, de miután azt el nem fogadta , meg kellett ötet hallgatnom, 's minthogy szándékáról le nem beszélhettem, kellett neki annyiban engednem, a' mennyiben más, de hasonlókép feddhetetlen 's alkalmatos egyéneket kivánt. Ebből láthatják a' tiszt, urak, hogy jó lelkiismerettel *s mint becsületes és törvényt tisztelő ember, ugy cselekedtem, ha csak azt a1

szent igazságot tagadni nem akarják, hogy a' ki valamelly társaságnak vagy testületnek tagja, az an-