Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-29 / 48. szám

dettek kí az ügy megvizsgálására, egyházi törvényszékek tartattak, gyűlöletesnél gyülöletesb dolgok jöttek napfényre, történtek beavatkozások, gyanúsítások, rágalmak, rókák nynlakat ugrattak ki a' bokorbol No, de minek mind ezeket előszámlálni: ezen Lapok t. cz. közönsége úgyis a' csömörletig el van velők telve. Legyen elég azt megjegyeznünk, hogy ezen ügygyei három kerületi gyűlés foglalkozott, meg a' jó Isten tudja, hány választmányi-, törvényszéki- és kis-gyülés, — végre az egész káplánügy közvita tárgyává lett. Felszólíttattak az esperességek, hogy nyilatkozzanak, vájjon meg akarják-e továbbra is tartani ezen olly sok kellemetlenséget szült egyh. rendelést? És voltak , kik oda nyilatkoztak, hogy a' legnagyobb szigorral kell ahoz ragaszkodni, 's csak egy igen csekély számú többségnek sikerült a' következő rendszabályt alkothatni: „Segédlelkészeknek fő nökeik helyébe leendő maradhatása általánosan tiltatik. Azon esetben pedig, hol a' gyülekezetek közegyezéssel megmarasztalás mellett szavaznak, Sartassék folyamodásukra 's önköltségükre egyházmegyei, azon esperességi törvényszék, mellynek kebelében a' folyamodó gyülekezet helyeztetik ; ezen törvényszék megrostálván a' helyben megtartatni ohajtott segédnek a" tudományokbani jártasságát, ugy a' kivételképen fenforogható különös körülményeit az öt megtartani óhajtó gyülekezetnek, — e' tárgyban elhatározó Ítéletet hozzon, ítélete végrehajtás előtt kerületi törvényszékre feljebb viendő levén. Megjegyeztetik továbbá az, hogy midőn a' segéd vagy főnöke elleni alattomos fondorkodással vádoltatik, vagy a' hivatal elnyerése reményében alacsony szavazatkeresésre vetemednék, és ez ellene világosan bebizonyítható volna, nemcsak a' kijelölésben elmellöztessék, söt, mint érdemetlen, a' szent hivataltól is elmozdíttassék." Ezen határozat következtében, három évi vita után a' puczinczi ügy végre megszűnt 's Terplán rendes lelkészszé lett. Használta azonnal ezen határozatot a' csengei gyülekezet is, melly igen fiatal káplánját szinte rendes papjává választotta. Azonban ezen a* gyülekezetek szabad választási jogával annyira ellenkező rendelésnek csak e* f. évben a' püspöki utasítások ujonani kidolgozásával foglalkozó választmány szegte végkép nyakát, melly a' választásokra nézve ezen általános elvet állítá meg: ^„Választható minden, a' lelkitanítói hivatalba felavatott ágostai hitvallású egyén, kivéve, ha canoaiicus hibában volna, 's minden papjelölt, azaz, olly egyén, ki hittudományi pályáját rendesen végezvén 's a* kerületi törvényszék, vagy az egyházkerülettől e' végett megbízott választmány által, mellynek illyen esetekben mindenkor a' superintendens az elnöke, szigorúan megvizsgáltatván, papi hivatal viselésére alkalmatosnak találtatott, 's erről azon választmánytól bizonyítványt is nyert." Voltak most is, a' kik ezen elvben nem tudtak megnyugodni; de szavaik elhangzottak. 'S igy ugyanazon testület, melly ezelőtt 34 évekkel gyülekezeteink szabadságán a' sérelmfet ejtette, meg is orvosolta a' sebét. IX. Kijelölési jog, A* feljebb jellemzett fel-péczi 1812-diki választmány nemcsak a' káplánügy tekintetéből volt kártékony gyülekezeteink választási szabadságára nézve, hanem azért is, mert a' püspöki utasítás azon több izben megrótt pontját: „Licet libera sit ecclesiarum electio, in casibus tamen vacantiarum ita instruat candidationem suam, ut, quam in visitationibus individualem ministrorum et circumstantialem ecclesiarum notitiam acquisivit, hanc in opportunos usus convertat, taliterque dislocandos accommodet el dislocet" helyben hagyta; hanem ahoz még ezen szavakat is függesztette: ,,a' prédikátorok és mestereknek az egyházi hivatalra való kiszemeltetésök, alábbvaló helyről jobbra való általtétetésök egyedül csak magát a* sup. urat illesse." Ebben az 1813-diki rusti gyűlés csak azt a' módosítást tette, „hogy a' kijelelés az illető gyülekezetek és seniorok megegyezésével történjék." Mire építette egyházkerületünk ezen határozatát, 's miért ragaszkodott ehez későbben is olly szilárdul? leginkább kitűnik egy leveléből, mellyet 1815-ben ócsai Balogh Péterhez, mint az időben egy bizonyos egyh. ügyben kir. biztoshoz, intézett, 's mellynek ide vonatkozó részét szórul szóra közöljök. „Sed május adhuc (quod quidem proferre, habita duntaxat in Exllae Vestrae gratiosa mansuetudine candida fiducia praesumimus) doloris argumentum praebuit vulnus illud quod ex operatis Exllae Vae qua regii in negotio Wirgingiano commissarii per bgnam rgm resolutionem approbatis, officio superintendentis nostri in eo enatum est, quod electio verbi divini ministrorum tam in civitatensibus quam et oppidanis ac pagensibus ecclesiis a' candidatione superintendentis simpliciter abstrahatur, contra continuum apud nos semper praehabitum et hactenus observatum usum in canonibus tum antiquis cum et anno 1786 districtualiter condilis, per synodales quoque recognitis et stabilitis ac per ipsam etiam legem novellarem, statum in quo confirmantem, fundatum. Alia utique est ratio reliquorum, districtuum, montosas et saxosas magis in longum patentes et passim impervias extensiones habentium; cum econverso in nostro hoc districtu transdanubiano magis per planitiem protenso facilis ex omni parte ad superintendentem accessus pateat. Relate inprimis ad officum superintendentiale a praehabito apud nos candidationis usu praescindi posse eo minus videtur, quod inamoenae sequelae jam ipso facto adsint, ubi quippe vix publicata in conventu Ginsiensi b. resolutione regia, in ope-