Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-15 / 46. szám

lyek őt mindannyiszor kimentik a' hízelgés gyanújából, hányszor hallgatói kedvkeresésére kihajlik, (benevolentiam captat). Önérdemeink szerény megismerése nem ragad a1

hízelgés sima jegére, a* hányszor józan önismerettel párosul, sőt ez tekintetet szerez,melly tekintet pedig szónokban a' szerénység határain belől tiszteletes, és komoly bámulatra ragadó. Ezen szónoki sajátság a' beszédre szendén elvonuló leplet ölt, elannyira, hogy sokszor a' szónok tárgyáróli meggyőződés lelkünket még alig környezi, akaratunk határzására nem is indul, már egy titkos vonzalom ösztönöz a' szónok érdekei iránt. II) Az előadandó tdrgyiránti szónoki kötelesség. Az előadandó tárgyra köteles a'szónok mindannyiszor figyelmezni, hányszor körülmények nem határozzák, azaz: Önakaratjától függ a' választás. Mentő beszédekben (apologia) üdvözlésekben (salutatoria) 'stb., a* már előtte álló czélra viteles tárgytól a' szónok el nem térhet; de hol tanítói szellemben áll a' szónoklat, mint a' hitszónokoké, tárgyát mindenkor hallgatói műveltségéhez, megfoghatóságához alkalmazza a' szónok,'s olly tárgyat válasszon, mellyekben feltalálhatók a' czélszerü tárgy e* következő jegyei: a) Egyszerűségé egység, az elsőt az úgynevezett szónoki alkalmaztatás (accomodatio) kívánja, az utóbbi szükséges azért, mert a' tárgybani egységtől függ az egész beszédbeli egység. Azt mondja Horatius a* tárgyról: Denique sit quodvis simplex duntaxat, et unum.i

( b) Világosság 's érthetőség, hogy a' hallgatók figyelme minden mély nézelődés nélkül, a' tárgykijelentés után megértse azt, 's minden arról mondottakat reá alkalmaztathasson. c) Bövség, hogy róla bőven és ékesen lehessen beszélni, azaz: benne az egész beszéd gazdag magva rejtezzék, 's belőle, mint kútfőből, ékesen fejtethessenek ki minden erősségek, akár bizonyítók, akár világosítók legyenek. Horácz azt mondja: „Ne ieiunum dicendi sumas argumentum, et quae desperas tractatu nitescere posse relinquas." d) Ujsdg 's érdek, mi azt kívánja, hogy a' mindennapiság érdektelen körén felülemelt legyen a' tárgy, hogy gyérsége által is figyelmet gerjesszen. A' tárgyválasztásról röviden ennyit mondhatok, hogy ennek czélos, *s a' hallgatók Ízlése szerintes megválasztásával a' szónok, czélját 's győzelmét félig kivívta. III) /i' hallgatók iránti szükséges tulajdon. Minthogy a' szónok szivet, azaz, erkölcsöt, igyekszik képezni, mellynek elérésében az erkölcsi teremtmény legfőbb kincsével, egyszersmind legszilárdabb 's daczosabb tulajdonával, a' szabadakarattal kell szembeszállnia. azonban hatalmában, egyedüli fegyver ezen makacs ellenség ellen a' beszéd, hogy hathatósan ellenállni tudjon, szükség a' szónoknak, a1

szín erkölcsi's törvényes hajlamait ügyesen ismerni 's gyengeségeiket, hibáikat a' hallgatóknak á1

velők való társalgás által kipuhatolni. E' végre nélkülözhellen a) Lélektani ismeret, melly megismerteti a* szónokot a' lélek természeti *s törvényes,hajlamaival, tehetségeivel, vágyódásaival, különösen az indulatok ismeretire Qzado/vofxixa) vezérli őtet el, 's megtanítja, hogy élhet az indulatokkal, mint leghathatósb műszerrel az akarat meghatására, ez pedig felette szükséges, a' mennyiben minden lélekmozdulatnak, minden indulatnak van kimért köre, hangja, melly reá hatván, létszereinken azonnal mutatkozik. Tudni kell hát a' szónoknak, hogy meddig tartsa feszülten a' kedélyeket, hol indítson *s hol csendesítsen. Rögtön indítván, huzomos feszben tartván a' kedélyeket, könnyen azt nyeri, hogy ott, hol szánakozást 's részvétet akart ébreszteni, hidegvért, közönyösséget , néha borzalmat idéz elé; ha sokáig nézelődik olly tárgyak felett, mellyek kicsinyszerüek, ugy hogy, hallgatói szivét meg sem illeté: őket érzéketlenné teszi. A' szív az akarat tanácsosa, ettől kérdi első és utolsó tanácsát, ez pedig ellágyul, ha annak idegeit az indulatok 's szenvedélyek erős hangjai meghatják: hogy tehát az akaratot annál könynyebben meghassa a' szónok, a' szívet hozza érzésbe, ezt pedig a'nép vágyainak, szenvedélyeinek kitapogatása élénken elősegíti, 's ez vezet a* szónok hallgatói iránt szükséges második tulajdonra, a' — b) Népszerűségre, melly ledönt minden közfalt, melly a1

hallgatókat a'szónoktól elszigetelné, 's levezérli öt ollykor-ollykor, hivatalos kötelességeit 's jogait azonban soha nem feledve, a1

nép körébe. Ezen tulajdon megszerzi a' szónoknak azon köztiszteletet, melly öt hallgatóihoz, mint testület atyját, szorosan kapcsolja, megmenti öt a1 büszkeség hitvány gyanúitól. Szónoki czéljára is kettősen dolgozik, mert a' népet hivatalos állásán kivül is példájával, 's a' velők való szelíd bánással erkölcsre vezérli, 's akkor egyszersmind megismerkedvén a' népszokások, félszeg vélemények, *s hideg közönyösséggel, szóval, a' nép szellemével: hivatalát könnyebben 's pontosabban folytathatja, mig az, ki vagy büszkeségből, vagy elvonultságból elszigetelve magát a1

községtől, szük nézetei szerint fejtegeti's fontolja, hivatalán mikép könnyíthetne, — az illyen nem ügyelve a' népszellemre, saját tehetségeit, műveltségét 's fogalmát veszi a' népfejlödés méröserpenyüjeül. Ennek következménye pedig az lesz mindenkor, hogy hallgatóinak szivökhöz beszélni nemcsak az hogy nem tud, de tárgyai is ollyanok levén, melylyek azoknak fogalmán felülhatnak, hideg szo-