Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-08 / 45. szám

kell készíteni a' szívet az ige befogadására, az orgona hangja szolgáljon hidul az áhítatnak, hogy elnémítsa fülemben a1

mindennapiság neszét és ébressze az ünnepiebb hangulatot szivemben. Hogy az orgona a' templomban egyszersmind külső dísz is, azt pedig nem türi, igy szólnak többen — a' prot. templom, a' mellynek legfőbb jelleme az egyszerűség, minden csábító és szemetkápráztató v. figyelmet szórakoztató fény nélkül. De ha már azt akarjuk, hogy egyházainkban semmi dísz ne legyen, akkor rontsuk le a' tisztán és fejéren — néhol még oszlopi diszitménnyel körülvett falakat is, minek és mire való a1

csinos ablak, ajtó, szószék, urasztal stb. menjünk pajtába imádkozni, ott nincs fény, hideg és eső ellen tán még inkább óva leszünk, mint némelly rongált fedelű pr. templomban, mellyet nagyszerűen építének fel az ős pátronok,de a'fiatal pátronok vagy filius-ok, romba dűlni engednek, mert tán magok is inkább pajtát vagy birkaaklot szeretnének a'helyen a'nagy kerítés között látni,a' hol most a' tiszteletes úr lakja, tág kertje és Isten üres háza emelkedik. Vagy tán minek a' pajta is, jöjjünk össze Isten szabad ege alatt, az erdőben mint kaczagányos apáink, a" hol egy fatuskó szolgáljon szónokszékül, és az orgona a' fák legyenek, mellyeken a' madarak szólnak a' sípok helyett és a' harang a' dörgő villám legyen. Látszik biz ebből, hogy a* müveit kor igényei szerinti istentiszteletnél nem épen az egyszerűség a' föelv és czél, hanem tán inkább még a' müvésziség. A' legműveltebb nemzeteknek nem legegyszerűbb, sem nem legrutabb, de legmüvésziesb és legszebb istenházai vannak és voltak mindig. A' felpompázott és cziczoma-ékkel megrakott, magasabb művészi ízlés nélkül dúsan felszerelt templomok alatt, nem értvén még azt, mit „szép", mit művészi alatt értenünk kell. Az egyház mint nyilvános épület, mint kivalólag csak a' legszentebb czélokra fordítatni szokott emberkészítette müalkotvány, a' mellyben 's a' mellynek boltja alatt mindenki honosnak 's Istennel rokonnak érezze magát — az egész lakosság, gyülekezet vagy felekezet eszméletét árulja el. A' mint ki házát külsőleg tartja, ollyan ő maga is, ki e'házban lakik; a' mint ki testét, a' lélek templomát tartja, ollyan annak lelke, ollyan gondolkozása, legalább nem sokban eltérő és sohasem annyira eltérő, hogy az emberismerő, róla véleményt hozni ne merne. De hagyjuk ezt, a' mai kornak csakugyan az az iránya — ámbátor műveltséggel dicsekszik — hogy a' régi műdicső épitményü templomokat rondulni engedvén s ujakat vagy igen keveset, vagy ha is, hát csak igen egyszerűeket és csak a' legnagyobb szükségből puszta sátor vagy színként építve,— inkább állít hidakat, gyárakat, vasutakat fogházakat örültek tanyáit'sat. Ez is kell, de amaz is szükséges; Martha és Mária közöl mellyik választá a' jobb részt ? Ennyit most, ha az olvasóknak és néhány írónak tetszik, netalán vitatkozás ébresztése kedveért és alkalmul arra, hogy — visszatérve — az orgonához, a' mellyböl kiindultam — egy jeles orgonakészítőt ajánljunk azon egyházaknak,a' melylyeknél az izlés és a' költség megengedik, hogy templomuk puszta falait egy alkalmas és művészien készült orgonával feldíszítsék és puszta és rosz énektől kínzott füleiket ettől megkímélve, ismét szebb és müvésziesb hangokhoz szoktassák. A' tanodák is ide fordulhatnak 's nyerendenek apró orgonákat és megrendelhetnek ollyanokat többen is, és olcsóbb lesz a' megszerzés. Emberünk, egy Brecht István nevű művész Uj-Verbászon, Bács megyében, a' kinek orgonagépészeti ügyessége dicséretesen említtetett meg már egyízben a' m.é. Pesti Hirlap 524 és a'Hetilap 43-ik számában. Ezen orgonász több müvet készíte már, a* mellyek az egész vidéktől bámultatva látogattatnak. Jelesül Uj-Verbászon az ev. és ref. templomban 24 és 14 változatra. 0 hazai ember és ügyes; müvei olcsók és czéljuknak megfelelők. A' megrendelés iránt értekezhetni vele levelek utján. T.Lajos. Vegyes közlemények. Emléket Vajdának. Kérő szózat a' hon nemesb leányai- és fiaihoz. 1846. borzasztó halál lebegteté szárnyait az alföld rónái felett, és egy közkedvességü élet lett duló hatalmának martalékja. Vajda Péter íebr. 10-én hunyta be örökre szemeit, 's a' baráti sóhaj koporsója felett viszhangzott Kárpátoktól Adriáig, viszhangzott az egész magyar haza kebelén; mert érezte mindenki, hogy Vajdában nemcsak családja támaszát, a' hivatalos kör, mellyben működött, tisztelve szeretett munkás hivatalnokát; hanem az egész olly fiát veszté, ki az ősöktől öröklött nemzeti szellem-kincset nemcsak híven megörzé, de hathatósan gyarapította is; — érezte mindenki, hogy Vajdában azon ritkák egyike szállt sírba,kik szépre, nagyra szakadatlan törve, égi eszmék szárnyaira fűzik egy nemzet dicsőségét. — Honom leányai és fiai! adjuk meg tiszteletét a' közérzelemnek! mert egy nemzet fájdalma szent, és kinek veszte a' közfájdalom tárgya lett, megérdemli, hogy neve örökíttessék. — Azért emléket kérek Vajda holt tetemeire,—emléket a' természet felavatottjának, kinek nap 's hold, 's a' számtalan csillagok seregei mint kedves meghittüknek megszólamlottak, a' mezei virág nyelvet nyert, 's a' természet legszebb titkai, sziveket bájkörökbe idézve, édes hangokon ömledeztek kedvesök ajkiról, — emléket a' keleti ihletű költőnek, ki midőn dal kelt forró ajkira, ezreket szent lelkesülésre indíta szava, — emléket az oktatónak, ki esze világával vezércsillaga, szive szerető lángjával atyja volt egy serdülő nemzedéknek.