Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-08 / 45. szám

háborúból visszatértemkor Gothában az Abiturienten examenen voltam jelen 's még kardom is megcsörrent örömében, midőn hallám, mi folyvást és könnyen fordították az ottani gymnasium növendékei Platót és Hómért, mig mi a* szótár segedelmével is alig tudtuk megmagyarázni Phaedrus valamellyik meséjét. No de hagyjuk ezt. A* humaniórák- és realékra nézve,.nagyon áll az unum facere, alterum non negligere. Az idö igen is sarkal, hogy a' realékat kitünőleg űzzük, de kiküszöbölnünk miatta amazokat nem volna tanácsos. Henyei Gyula. Protestáns istentisztelet külső eszközei. Ének és «r^«na A' protestánsoknál az istentiszteletnek egyszerűsítése korában, a' midőn csaknem valamenynyi külső, az ájtatosságot elősegítő szerek, a' túlvitt reactiónak törekvésében kiküszöböltettek és elmellőztetlek, és pedig nem annyira a* magas vallásos műveltségnél fogva, a' melly az istentiszteletnél a' külső eszközt könnyen nélkülözi, hanem inkább csak féltékenységből attól, hogy az illynemü szerek, minők a* képek, oltár, zene, müvésziesebb ének, kiváltképen a' karének 'stb. az igaz imádatot és épületet gátolnák inkább, sem minthogy azt elősegítenék, — azon korban, mondom nem vétetett tekintetbe ama mély összefüggés, mellyben az istentisztelet a' művészettel átalában, különösen pedig annak zenészeti ágával áll. Történt több, mint a' mennyinek történnie kellett; elmellöztetett az is, a' minek meg kellett vala tartatnia.—Mind a' mellett mégis óvakodék az egyháznak egyik része, a' reactióban, vagy legyen, hogy féltékenységben, annyira menni, miszerint épen semmit sem tartott volna meg a' vallásos ájtatot elősegítő külső művészi eszközök közöl, és hahogy eleintén el is mellőzött volna mindent, csakhamar belátván az innen eredő túlságot, viszszavette meggyőződésből, a' mit féltékenységből kitagadott volt. Hiába, igy van az minden reformnál: hahogy azt egyszer megindítjuk, nincs aztán határ, nincs korlát, reformálunk, tagadunk, nélkülözünk, mellőzünk és ujítunk még ollyanokat is, miknek változtatása távolról sem vala első szándékunkban. A1

reform önirányu hatalommá lesz, mellyet nem kezelhetnek *s nem vezérelhetnek mindig az azt megindítók. Igy történt az a* reformatio korában is. Némellyek még csak azon templomokat sem akarták istentiszteletül használni, a' mellyekben azelőtt római vallástisztelet tartatott; mások igen használták a' templomot, de kipusztítottak belőle mindent, mi a'múltra emlékeztethete, csak a' puszta falakat hagyák meg, és ezeket nem képekkel és oltárokkal, de Isten szent beszédével igyekvőnek betölteni; ismét mások meghagyták ugyan a' külsőket, és csak az istentisztelet rendjét, tartalmát irányát és módját vélték változtatandónak, tehát csak azt, a1

mii tulajdonképen inkább csak a' belső istentisztelethez tartozik, — mert a' prot.musnak ez vala egyik fŐczélja, előmozdítani a' belső istentiszteletet, olly értelemben, hogy minden egyes igaz keresztyén hívnek tiszta és vallásos ihletű keble lenne az & temploma, a' titkos hajlék, mellyben az Üdvezítö maga az áldozó pap és az ige, t. i. a' szentírás, annak olvasása és értelmezése, a' külső istentisztelet tanúsítása. 'S az illyen hívek aztán, nyilvános összejöveteikben, ismét csak azt valának müvelendők, imádság, prédikálás és irás olvasás által. — De mindez sokáig egyeztetlenül maradt, ugy hogy csaknem annyiféle volt az egyházi imádatnak külső módja, a* hány a' gyülekezet, a* hány a' külső egyház. Ugy látszik, hogy csak az egy ének tartatott meg mindnyájánál, azon különbséggel, hogy az egyik irányban éneklésül vétettek inkább csak az ó-testamentomi dicséretek, a' másik irányban pedig, a' saját szerkesztésű, többnyire alkalmilag eredett ujabb széni énekek, szintúgy alkalmilag eredett dallamokra hangszerezve; amaz irányban pusztán és minden kiséret nélkül elénekelve, emez irányban többnyire orgona-kíséret mellett; tehát amott semmi zenészi hangszer nem használtatván, az egy emberi hangon kivül, — itt az emberi ajk éneke mellett még orgona is 's ollykor-ollykor, de csakhamar gyérülő esetben, fuvó és vonó hangszerek is használtatván. — Nem kell sok szót szaporítanunk, a" nélkül is el fogjuk érteni, hogy ezen utóbbi eljárás a' prot. evangyélmiaknál, az előbbi, a' pr. reformátusoknál vala inkább divatban és divatozik még ma is, kivált hazánkat illetőleg. Vitatni nem akarom, mellyik választá a' jobbik részt, mert bizony annál, a1

melly semmit sem tartott meg és igy mindent mellőz az egy és puszta éneken kivül, nem áll sokkal jobban azon egyháznak istentisztelete — a' vallásos épületre nézve—,av melly az orgonát megtartotta, mivel, valljuk meg őszintén mindkét irányon igen elhanyagoltatik azon kevés is, t. i. az egyházi éneklés maga, a' melly szép lehetne orgona nélkül, épen ugy, mint orgona mellett, ha reá több gond fordíttatnék. Hogy itt az iskolákat is éri némi vád, különösen pedig az elemieket és néptanodákat, azt sem akarom elhallgatni, mivel az éneket itt kell megkedveltetni, éneklésre már itt tanítani az egyháznak majdan leendő serdültebb híveit, az istentiszteletnek ezen élő orgonasipjait. De tanodáink e' tekintetben keveset tesznek, az éneklés még csak nem is rendes tanodai tanulmány, és hahogy az volna is, magok azok, a* kik tanítanák, nem értenek hozzá. — Mit kell tehát tenni, hogy mégis legyen valami ? Azt tartom, mikint az egyházakba — a' hol még nem volna, csakugyan kell orgonát állítani; de melléje egyszersmind jó orgonistát kell ültetni, igy kell a' tanodákba is kisszerű orgonákat szerezni, a* antónak pedig okvetlenül tudnia kell ezen ját-