Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-08 / 45. szám

II. k. 15, 26. 6, 6.). De épen ezen ismeret el-| sajátításánál fogva az egész nép 2-szor Azon kötelesség teljesítésére hivatott fel, hogy valamint megváltását egyedül általa nyer éj tigy bizalmát jövőben is csak benne helyezze; 's itt a' kísértés fogalma rejlik, melly tulajdonkép a' hívek megpróbálása, mint ez az ősatyák történetében (Mós. I. 22- ik r.) Ábrahám példánytettében látható. A' 400 évi egyiptombani lét sokakkal az egyiptomi vallásos szertartás szokásait kedvelteté meg, de más részről az izrael népben Egyiptomban gyakorlott háziisteneik imádása, mellett, a' pusztábani számos zagolódás és az arany borjuimádás tanulsága szerint, az egy Istenröli hit sem vívott még ki magának ingadatlan Bzilárd meggyőződést, azért a' próféták minden időben muíhatlan kötelességüknek tárták, a' népet intés, óvás és oktatás által a' kísértésre figyelmessé tenni, az ingadozás ellen óvni, bentlök az egy Istenbeni hitet, mint örök igazságot, fentartani's annak átalánosságátörök időkre megalapítani. Mi pedig ezen folytonos emlékeztetés iszükségességét szülé, leginkább azon csak az új Szövetség által födözött hiány következménye, hogy mint minden igazság, ugy az egy Istenrőli tan is eleinte egyoldalú volt, melly villámgyors erejével meghatotta ugyan de át nem hatotta az izrael népet. Az egy igaz Isten ismeretét az ó szöv. elfogadá, az iránta való bizalom szükségét feltétlen kötelességnek elismeré: de igaz tisztelete világos fogalmát még hélkülözé; hogy az isteni szeretet fötörvény, a' sziv tiszta meggyőződése lön: de hogy a' felebaráti szeretet második hason fötörvény 's az üdv és isteni kegyelem zsidó és pogánynyal megosztandó közös vagyon, azt az elfogult szűkkeblűség zárfala átlátni nem engedé, mi idővel a' belőle származott zavar következtében hem csekély mértékben boszulá meg magát. Ezeknél fogva az ó szöv. méltán neveztetik az újban torvény vagy parancsnak 's Móses nem megfejtője, hanem csak alapítója volt, ki az isteni jutalom el nem nyerhetésén kétségbeesve 's czélját el nem érve szállott sírba. Ezen Istenrőli fogalom következményei: a) Hogy az igaz Isten csak egy lehet. Az egy istenség eszméje az emberiség rendeltetésével legszorosb Öszkapcsolatban levén a' mosaismusban igen fontos következmény,mint melly a' pogány világ tévkertjében létező istenek fölé fényével homályt árasztva 's őket a' hervadás és enyészet korának adva által, sírjaikra illy jeligével diszlö zászlót tűzött fel: „mint egy Isten az égben, ugy az emberek közt egy czél 's egy akarat." A' pogányok csak a' puszta érzelem körében forogván, isteneik, érzelmeiknek külön benyomásaival sokasodtak; mig izrael Istenében, kiben az ellentétek teljes Öszhangzattá egyesülnek, az egész világ egy, mint ki a* történet folyamát kezdettől intézé ós kormány ozá. Az első parancsolat, melly nem mondja ugyan határozottan, hogy „egy az Isten," hanem „ne legyenek előttem idegen isteneid", az, melly a' mosaismusnak a' pogány és más vallások fölött elsőséget kölcsönöz. Az egy Istenség eszméje tulajdonkép legősibb; mert midőn a' vallásos érzelem legelőször az emberi kebelben fölvillan, csak egy Isten gondolatja hatja meg 's ezért méltán mondhatni, hogy kezdettől létezett; de ezen eszme közelében csak hamar feltűnik tarka képeivel a* sok istenség gondolata, mellynek amazt háttérbe szorítani feladata 's ez különösen oka, miért sikerült csak évezredek után az egy istenség eszméjének Móses általi tiszta öntudatra hozatala. A' nagy ősatyák egy Istent hittek ugyan, de ezen Isten, mint a' pátriárkák emlékeiben látható, csak családi Isten volt, ki mellett (Mos. I. 31, 35.) Teraphim névvel mások is léteztek, 's igy az egy istenség a'sok istenség fölött erös lábon még nem állhatott. Elohim többes szám, melylyel azAdonimczím volt összeköttetésben, szinte azt mutatja, hogy Moses elökorában több istenek imádtattak. Ezen többes szám azonban lassanként egyre szoríttatott 's a1

mosaismusban már igy jő elö; de a* sokistenségeknek hódolóknál tovább is a' többes maradt használatban (Király 1.12, 28.). b) Hogy ezen Móses által öntudatra hozott Isten képben nem imádható. A' vallásos képek, mellyek Istennek egyes tulajdonait, p.o. haragját vagy jóságáttárgyazák, ezen időkorban az egyptomiakés más népeknél már igen elvoltak terjedve,'s mivel Móses, az egyptomiak és kanaánbeliek balnézetén felül nem emelkedve, azt hivé, hogy Isten a" képpel egy és ugyanaz: azoknak, mint hamisaknak szétrombolását parancsolá (Mos. Il-ik 23,24.). Azonban a' mosaismus is megtartá a* cherubimokat, kik, mint képzelmi lények, saskeselyű alakban a' földre ereszkedő istenséget képezve, a* szövetség-ládáján állottak $ sőt a' rézkígyót (Mós. IV. 21,4—9.) maga Móses helyezé Jordánon túl a' pusztában oszlopra 's igy idővel ezen álnézet önmaga sujtolá magát, mert a' nép érzékeinek a' megtestesítés csábeszméje hízelegvén, örömest hódolt a' képeknek, 's házi isteneihez a' Teraphimokhoz (Sám. I. k. 19,13 — 16.) erősen ragaszkodottDávid sőt még Salamon uralkodása alatt is. Idővel, a' megszakadás korában , a' képimádás még nagyobb fokra hágott, minthogy mig déli Izrael vagy Juda a' törvény szoros követője volt: az éjszaki rész Istent, az egyptomi Mnevis mintájára, bika vagy borjuképben imádá. E' nagy ellentét a' két országban később tökéletesen kifejlett, az ó mosaismus azonban róla mitsem tudott, sőt a' rézkígyó is, melly, minthogy az álhitet már nagymértékben ápolá, a' 9-ik században Hiskia király által zúzatott össze, bizonyosan csak időfolytával *s Móses akarata ellen lön imádás tárgyává. c) Hogy azon igaz Istenről, ki az ó mosaismusban nyilatkoztaid ki magát, az ember irtózzék